A család a társadalom alappillére. Értékteremtő és közvetítő funkciója a társadalom fennmaradásának fontos feltétele. A gyermek ugyanis a családban sajátítja el a magatartáskultúra szabályait, az elvárt viselkedésformákat, egymás tiszteletét. Itt van lehetősége megismerni önmagát és környezetét.
A gyermeknevelés és a család összetartása, békéjének megőrzése általában az édesanyák kiváltsága. Ők azok, akik mindig tudják, hogy gyermeküknek mire van szüksége, hogyan értheti meg, segítheti céljai elérésében.
Néhány évtizeddel ezelőtt a hagyományos modell szerint épültek fel a családok: az édesanya gyermekeket nevelt és vezette a háztartást, az anyagi jólét megteremtése az apára hárult. Ő volt a pénzkereső, ezért a család minden tagja őt tartotta családfőnek. Az ő szava, véleménye volt a mérvadó, és noha csak kivételes esetekben tudott elfoglaltsága ellenére a családja iránt érzelmeket kimutatni, tisztelték őt és nem szegültek szembe az akaratával.
De idővel a nők kiharcolták maguknak az egyenjogúságot, munkát vállaltak mindannak ellenére, hogy a gyermeknevelés és a háztartási munkák továbbra is őrájuk hárultak. Ráadásul a globalizálódás és a gazdasági válság okozta anyagi hanyatlás egyre jobban megkövetelte, hogy a családokban mindkét szülő dolgozzon, pénzkereső legyen...
Sajnos, ma már egyre nagyobb méreteket ölt a munkanélküliség, és ez elsősorban a férfiakat - közvetve viszont a családot - érinti. Egyre több apa marad önhibáján kívül állás nélkül, ezért mind több anyának kell átvennie a családfenntartó szerepét. Ez általában sérti az apa férfiúi hiúságát, és nagyon sokan nem tudnak a háttérbe vonulni, ezért a család felbomlása elkerülhetetlen.
Mindazonáltal nagyon sok apa egyedül neveli a gyermekét, és megtesz mindent annak érdekében, hogy valami módon pótolja az édesanya hiányát. Ez további kihívások elé állítja az apát, de a gyermeke iránt érzett szeretete átsegíti őt a nehézségeken. Ezért június harmadik vasárnapján az apákat ünnepeljük. A megemlékezés első szervezője az amerikai Sonora Smart Dodd volt 1910-ben. Édesapjáról emlékezett meg, aki egyedül nevelte fel hat gyermekét. Eredetileg június 5-ére, az apa halálának az ötödik évfordulójára tervezték az ünneplést, de a szervezés két hétig is eltartott, ezért csak június 19-én került rá sor. Az ünnepet Richard Nixon elnök nyilvánította hivatalossá. A katolikus egyház Szent József napján, március 19-én tartja az apák napját.
Ki a családfő? - kérdeztük olvasóinktól.
GABOROV Edit nagybecskereki ápolónő:
- Mivel hosszú időn át a családból csak én dolgoztam, sokáig én voltam a családfő is. Nem véletlenül mondják, hogy az anyán, a feleségen múlik a család boldogulása. Jelenleg is tőlem függ a béke és a boldogságunk, hiszen sokkal nehezebb a megélhetés mostanság, mint régebben. A férjemnek valamikor biztos, jól fizető állása volt, most viszont egy magáncégnél dolgozik, és megesik, hogy másfél hónapot kell várnia a bérére. Szerencsére én már 29 éve vagyok munkaviszonyban, így a megélhetésünkhöz már hosszú ideje én is hozzá tudok járulni.
SIMEK Imre bezdáni nyugdíjas:
- Mindig is én voltam a családfő, mint ahogy az illik is. Így neveltek bennünket a szüleink, és mi ehhez is tartottuk magunkat. Édesapám példát mutatott: mindig előteremtette a szükséges anyagiakat, és nem szenvedtünk hiányt semmiben. A két keze munkájával kereste meg az élelemre, a ruhára és a tüzelőre valót, és mi ezért nagyon tiszteltük őt. Később, amikor saját családom lett, nem is volt kérdés, hogy ki lesz a kenyérkereső. Jó állásom volt, könnyeden megéltünk, jutott is, maradt is, annak ellenére, hogy a feleségem nem dolgozott sehol. Elég volt neki ellátni a ház körüli teendőket és a gyerekeket nevelni, a gondjukat viselni. Az igazat megvallva engem sértett volna, ha ő is dolgozni kényszerül. Szerencsére nekünk nem volt szükségünk arra, hogy ő is munkába álljon, de most, hogy csak egy nyugdíjból kell megélnünk, bizony nélkülözünk. De nem bántam meg, hogy vállaltam a családfő és a családfenntartó szerepét. A fiatalok már másképpen gondolkodnak: ma már a nők is dolgozhatnak, ha nem hajlandók csak a háztartásnak meg a gyereknevelésnek szentelni az életüket. Megváltozott a világ, nehéz megélni, minden kereső kézre szükség van. Én megértem őket, de ha újrakezdhetném, mindent ugyanúgy csinálnék.
HUSZTA Aranka szabadkai eladó:
- Sajnos a családfenntartó én vagyok, de a családfői teendőket továbbra is a férjemre hagyom. Én keresek, de a döntéseket együtt hozzuk meg a férjemmel. Fontosnak tartom, hogy a gyermekeink előtt az édesapjuk megőrizze a méltóságát, és hogy ne érezze haszontalannak magát. Én mindent megteszek azért, hogy a családom tagjai tiszteljék és szeressék egymást, attól függetlenül, hogy ki az, aki előteremti a megélhetésre a pénzt.
LOSONC Krisztina palicsi könyvelő:
- Öt éve nevelem egyedül a gyermekeimet. Az édesapjuk elhagyott minket, amikor a kisebbik lányunk csak féléves volt. Azóta egyedül viselek rájuk gondot, egy fizetésből élünk hárman. A volt férjem még csak tartásdíjat sem fizet. Külföldre költözött, és a bírósági végzésről sem vesz tudomást. Szerencsére a nagyanyám házában élünk, ezért nem kell lakbért fizetnünk. De minden egyéb kiadásra nekem kell előteremtenem a pénzt. Nagyon nehéz a helyzetünk, de megbékéltem a sorssal. Én vagyok a családfő, apa és anya egy személyben. Nem könnyű feladat, sokszor úgy érzem, nincs már erőm folytatni, de a gyermekeim mosolya mindig átsegít a nehézségeken.