home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Kezdeményezés, kitartás
Molnár Krekity Olga
2012.10.03.
LXVII. évf. 40. szám
Kezdeményezés, kitartás

Nehéz-e fiatalnak lenni? — Aki válaszol: ifj. Juhász Bálint, a VMSZ Ifjúsági Fórumának ügyvezető alelnöke, a VMSZ kishegyesi helyi szervezetének és a helyi közösség tanácsának elnöke

— Bevallom: a diszkó leégése után jutott eszembe ez a kérdés, de azóta is ekörül forog minden gondolatom. Vitathatatlan, hogy a fiatalok nem ülnek ölbe tett kézzel Kishegyesen, nagyon sok önkéntes akciót hajtottak végre a faluban az utóbbi években, de ez mit sem változtatott általános, szorongatott helyzetükön és a munkanélküliségen. Mi a véleményed erről?
— 2007-ben kezdtünk el intézményesen foglalkozni a fiatalok kérdéseivel és problémáival. Akkor alakítottuk meg a Kishegyesi Ifjúsági Irodát, és akkor dolgoztuk ki azt a stratégiai tervet, amely szerint 2008-2009 óta munkálkodunk.
— Hogyan készült el ez a terv és mit tartalmaz?
— Leültünk, és elbeszélgettünk 80-100 fiatallal. A hallottak alapján külön témaköröket (szabadidő, sport, kultúra, aktív részvétel a társadalomban stb.) dolgoztunk fel egy-egy kisebb csoportban, a civil szervezetek képviselőinek részvételével. Ami ezeken az összejöveteleken elhangzott, az volt tulajdonképpen a fiatalok valódi problémája. Ennek alapján fogalmaztuk meg a céljainkat és a stratégiai tervet.
— Most zárult le a négyéves ciklus. Milyenek az eredmények, a tapasztalatok?
— Kezdetben és most is azt mondom: mindez csupán pár ezer karakter maradt volna a számítógépben, ha nem viszünk bele életet. A dokumentum arra szolgált, hogy megtanuljuk, miként lehet a saját 1-2 dináros befektetéseinkhez még 5-10 dinárt szerezni a fiatalok által vázolt projektek megvalósítására. Úgy gondolom, szép eredményeket értünk el. Rengeteg projekt megvalósult, és nemcsak az Ifjúsági Iroda, nemcsak az ifjúsági szervezetek által. Az elmúlt két, két és fél évben összesen öt önkéntes akciót bonyolítottunk le. Olyan problémákhoz nyúltak a fiatalok — valójában ők is vetették fel őket —, amelyekhez senki sem nyúlt évtizedeken keresztül. Mind az öt akciónkat a Szerbiai Ifjúsági és Sportminisztérium támogatta, a Topolyai Fejlesztési Társulás volt a koordinációs központ, a kishegyesi Ifjúsági Iroda pedig a projekt kivitelezője. Minden alkalommal pályázni kellett a pénzeszközökre. Először ezt is meg kellett tanulnunk, de segítségünkre siettek a Fejlesztési Alap munkatársai. Az elméleti tudás megszerzése után már maguk a fiatalok írták meg a pályázatokat. Előtte persze volt ötletvásár is, kiválogattuk a legígéretesebb elgondolásokat. Így történt, hogy a fiatalok önkéntes munkával felújították az Ifjúsági Otthont: rendbe tették a tetőszerkezetét és az igencsak elhanyagolt toalettjeit. Időközben az Ifjúsági Iroda más projektekkel külön is pályázott a minisztériumnál. A célja az volt, hogy aktivizálja a fiatalokat, bevonja őket a közösségi életbe. Az egyik legsikerültebb ilyen projekt tavaly készült el, a kézilabdapályát újítottuk fel több szakaszban. Az idén tovább folytattuk a munkát. Egy egészen csinos, funkcionális sportpályánk lett...
— ...amit használaton kívül le kell zárni, le kell lakatolni. Miért?
— Egy kicsit morbid a helyzet, hogy épp a fiataloktól kell elzárni, de sajnos csak így tudjuk megőrizni az éjszakai duhajkodóktól. Akármennyire is szeretnénk, nem tudunk minden fiatalt „átnevelni”.
— Ők talán másféle sporttal szeretnének foglalkozni…
— Azt állítani, hogy Kishegyesen nincs lehetőség a sportolásra, enyhén szólva, túlzás. Nézzük sorjában: van fociklub — a pionír- és az ifjúsági csapatok igen szép sikereket érnek el —, ennek 60-70 tagja van, s ez már jelentős szám. Nagyon sikeres birkózóiskola működik a község területén (úgy tudom, itt is születtek már országos, sőt Európa-bajnoki címek). Az iskolában folyamatosan edz a lányok kézilabdacsapata, ugyanott van fitneszterem is. A teniszezőknek is van lehetőségük arra, hogy rendszeresen gyakoroljanak.  Az íjászattal is egyre többen foglalkoznak (ebben a sportágban ugyancsak van már Európa-bajnokunk). Magánkezdeményezésben beindult a lovaglóiskola is…
— Most a politikustól kérdezem: véleményed szerint tehát minden a kezdeményezéstől függ?
— Arra próbáljuk rávezetni a fiatalokat, hogy nem szabad mindig másra várniuk. Saját kezükben van a sorsuk. Kezdeményezni kell, összefogni, kitartani, keresni a megoldásokat, a partnereket. A helyi közösség nincs abban a helyzetben, hogy mindenre gyógyírt találjon. De aki megkeres bennünket egy-egy konkrét ötlettel, annak mi mindig segítséget nyújtunk. A vállalkozó szelleműeket nagyra értékeljük, és partnerként állunk melléjük.
— Hogy lehetett beindítani ezeket az „önnevelő” önkéntes akciókat?
— 2006-ban, amikor abszolvensként hazakerültem a közgazdasági karról, akkor kapcsolódtam be a civil társadalmi szerveződésekbe, a Vajdasági Magyar Diákszövetség, a Vajdasági Magyar Ifjúsági Fórum munkájába. Ott mozgolódva bejártam a Kárpát-medencét, és sok mindent megtapasztaltam, amit a mai munkámban is kamatoztathatok. Szóval egyszer engem is „megpöccintettek”, elindítottak. Másokat is erre buzdítok: hasznukra válik, ha utaznak, látnak, barátkoznak, Erdélyben, a Felvidéken, Kárpátalján, Magyarországon, Szlovéniában… A nemzetközi ifjúsági cserén keresztül pedig a világ más országaiba is eljuthatunk… Az önkéntesek kinevelése egy hosszú folyamat volt. 2008-ban tartottuk meg az első képzésüket. Ennek során megtanulták, mi is voltaképpen az önkéntesség, milyen erő van benne, hogyan és hol érvényesülhetnek általa stb. Ez akkor még csak mese volt, de egy-egy kisebb akciót támogatni tudtunk pár ezer dinárral, és elindult a folyamat. Azért kezdtünk bele ebbe, mert önmagában az Ifjúsági Iroda, meg a stratégia nem elegendő, emberek is kellenek, akik akcióba lépnek. Először 15 embert mozgósítottunk. Úgy emlékszem, 2010 különben is az önkéntesek éve volt Magyarországon, az EU-ban, Szerbiában is. Akkor már rendelkezésünkre állt ez a kis csoport, s mivel felsejlettek a lehetőségek, kipattantak az ötletek is. A már említett munkákon kívül a fiatalok önerőből megjavították a labdarúgóklub épületének tetőszerkezetét, s szigeteltük a mellékhelyiséget is. Három hétvégén mintegy 70 fiatal szorgoskodott. A sportbarátok cserélték ki a pálya kerítését is, magánvállalkozók pedig megajándékozták őket bojlerral, mosógéppel, tehát lényegesen javultak az edzési feltételek. Az észak-bácskai körzetben tavaly ez az akció minősült a legsikeresebbnek.
— Az idén is elég nagy fába vágtátok a fejszéteket. A szó szoros értelmében is. Gyorsan híre terjedt a régi fürdő felújításának… Tényleg meg lehet azt egy ilyen akcióval menteni?
— Valójában egy illegális szemétlerakó helyet számoltak fel a fiatalok. Egy picit hasonlított ez a Dombos Fest színhelye kialakulásának a folyamatára. A falu központjában levő, elhanyagolt teret revitalizálták. Kivágták az elburjánzott fákat (még a nagymedence közepén is nőtt egy), a cserjést, kiszaggatták a gazt (a karvastagságú borostyánindákat), megjavították a padokat, a hintákat, befestették a kapukat, kitakarították és befestették a pénztárhelyiséget, felfrissítettük a kismedence területét (abban hűsöltünk a nagy kánikula idején), kicsinosítottuk a teraszt… A hely kiváló különféle nyári rendezvényekre, és már csak a fantáziánktól függ, milyen tartalmakkal gazdagodik. Nem hiszem, hogy ez pénz kérdése, hanem ötlet és lendület, és akarat függvénye. Persze felvetődött a kérdés, hogy vajon a következő években újraindítható lenne-e esetleg a fürdő is. Ehhez új vízforgató rendszer kellene, valamint a nagymedence restaurálása. Azt még nem tudjuk, mindez mennyibe kerülne, s milyen megoldásokra számíthatunk. Ez egy nagyobb projekt, amiről a jövő évben már többet tudunk majd mondani.
— Mi lesz a diszkóval, vagyis a leégett Ifjúsági Otthonnal?
— A diszkóban történt baleset mindannyiunk nagy bánata, annál inkább, mert sokunk önkéntes munkájának, szabadidejének a gyümölcse veszett kárba. De megint csak a fiatalok lelki erejét és elszántságát bizonyítja az, hogy a tűzeset másnapján, azaz a kárfelbecslés után rögtön kitakarították az épület belsejét. A tüzet az elöregedett vezetékek okozták, tehát egy villamosmérnöknek fel kell térképeznie a helyzetet, és egy új hálózatteret készítenie, amely megfelel majd a tűzbiztonsági előírásoknak is. Az önkormányzat mostani vezetősége ígéretet tett arra, hogy hozzájárul majd a felújítási költségek fedezéséhez, és természetesen a helyi közösség is. Azon vagyunk, hogy közös erővel minél előbb működésbe hozzuk a diszkót, mert az itteni fiataloknak valóban nincs más ilyenfajta szórakozási helyük, különösen télen.
— A színházépület tulajdonjogilag mikor kerül ismét a kishegyesiek kezébe?
— Ha valamire, akkor arra személyesen is büszke vagyok, hogy ebben az ügyben lényeges előrelépés történt. Tavaly szeptemberben az elsőfokú bírósági döntéssel a helyi közösségnek ítélték az épületet. Az alperes azonban fellebbezett, s a fellebbviteli bíróság még nem foglalt állást a kérdésben. Ha visszakerül a birtokunkba az épület, akkor megint sokat kell majd pályáznunk. Még jó állapotban van ugyan az objektum, de kisebb felújítások és beruházások máris szükségesek. Igyekszünk majd olyan közösségi házat teremteni, ahol sokféle értékes tartalom megfér egymás mellett.
— Több éve épül már a helyi közösség épületének a tetőtere is. Mi lesz ott?
— A magyar—szerb kereskedelmi és iparkamarával közösen írtuk meg a pályázatot határon átívelő gazdasági együttműködésre. A magyar oldalon egy információs portált készítenek, amelyen keresztül a magyar és a szerb kis- és középvállalkozók léphetnek majd kapcsolatba egymással. Mi egy regionális oktatóközpontot alakítunk ki uniós forrásokból, számítógépes és gazdasági képzéseket tartunk majd ott a vállalkozóknak. Az ECDL (Europeen Computer Priving Licence) és az EBCL (Europeen Business Competence Licence) két olyan szertifikáció, amit manapság már Európa-szerte megkövetelnek a bankok  hitelkölcsönök adásakor a vállalkozóktól. Nálunk még nincs nagyon elterjedve egyik sem, de fel kell készíteni a vállalkozóinkat erre is. Alaptudást nyújtanak ezek a könyvelés, a vállalati mutatószámok, a vállalati jog területéről. Természetesen ezt a termet is meg kell majd tartalommal tölteni, mint ahogyan a Tűzoltóotthont is, ahol szinte nincs olyan nap, hogy ne történjék valami. Kishegyes község gazdasági ereje nem túl nagy, a helyi közösség költségvetése is szerény, csak úgy tudunk előre lépni, ha folyamatosan figyelünk, pályázunk, és pluszpénzeket szerzünk.
— Véleményed szerint nehéz fiatalnak lenni Kishegyesen?
— Nehéz. És nemcsak Kishegyesen, hanem ebben az országban, ebben a világban. De hiszem és vallom, hogy elsősorban mi magunk tehetünk az ellen valamit, hogy ne legyen annyira kilátástalan és sivár az életünk. Senki ne várjon a sült galambra. Minél fejlettebb egy társadalom, annál könnyebb érvényesülni. Kishegyesen sokkal nagyobb erőfeszítésre van szükség, de megéri. Nagyon szeretném, ha minél több fiatal élne a felkínált lehetőségekkel, ha bekapcsolódna a sportklubok munkájába, és ha életet vinnénk a felújított épületekbe. Eddigi törekvéseinknek, megmozdulásainknak, oktató szándékunknak akkor lesz igazi értelme.

Képgaléria
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..