Az óbecsei Petőfi Sándor Magyar Kultúrkörnek mintegy 300 tagja van. A legnépesebb a néptáncszakosztály, igen tömeges a népzenei és a népdalszakosztály is, a társas- és a moderntánc-csoportnak négy korcsoportja tevékenykedik a kultúrkörben, illetve a Szivárvány festőcsoport tartozik hozzá.

A topolyai Kodály Zoltán Magyar Művelődési Központban a néptáncszakosztály a legnépesebb, emellett pedig citerazenekar, asszonykórus, énekcsoport, népzenét játszó zenekar, kézimunkaszakkör és képzőművészeti szakosztály is tevékenykedik a központban, illetve itt működik az Aurora Beszédművészeti Műhely is.

Ricz Róbert elmondta, hogy március 13-án még sikerült a kultúrkör épülete előtt található Petőfi-szobornál a szabadságharc és forradalom emlékére készített kötött műsort előadni, de utána bezárták az épületet, és sem a csoportokkal, sem az ügyfelekkel nem dolgoztak.

Ricz Róbert

— A költészetnapi szavalóversenyünk az idén online formában valósult meg, a díjazottaknak házhoz vittük az ajándékokat. Június 1-jén folytattuk a munkát a szakosztályokban, azaz két és fél hónap kiesésünk volt. Én az első néhány héten sokat dolgoztam, mert az elmaradt pályázatok elszámolását készítettem el otthonról, de utána következett a „vakaródzós” időszak, amikor már nagyon hiányzott a nyüzsgés, a fellépések és a rendezvények szervezése, lebonyolítása, valamint a versenyek és a fesztiválok. A csoportvezetőkkel szinte hetente beszéltünk, bátorítottuk egymást. Örültünk, amikor június elején elkezdtük a próbákat, de elővigyázatosságból csak hetente egyszer jöttek a fiatalabb csoportok. Természetesen betartottuk az óvintézkedéseket, háromnaponta hordtuk az oxitolt a Vodokanal Közvállalatból, azzal mostuk fel a próbatermeket és a mosdókat, valamint kézfertőtlenítőt is vásároltunk. Július folyamán sikerült megszervezni a Közös Kincseink elnevezésű népművészeti táborunkat, azaz négy szakmai napot tartani, majd megint beszüntettük a munkát. A tavasz folyamán elmaradt a Kőketánc, illetve népzenei és néptáncműsorok, az évadzáró programunk, valamint a legnagyobb rendezvényünk, a Szent István-napi Sokadalom, mely több ezer nézőt vonz minden évben. Augusztus utolsó hetében, amikor „gyengült a vírus”, akkor a Szóval, Rímmel, Színházzal elnevezésű szavaló- és drámatáborunkat tartottuk meg, de elővigyázatosságból a szomszédban levő Petőfi-iskola udvarában folytak a foglalkozások, kisebb létszámmal. Szeptember 15-étől ismét próbálunk az egyesületben, nagy elánnal kezdtünk neki a munkának.

Kisimre Szerda Anna sajnálattal közölte, hogy a járványhelyzet miatt nem tudták bemutatni az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc emlékére készített műsorukat.

— Júniusig szünetelt a csoportok tevékenysége az egyesületben, viszont addig a Facebookon tartottuk a kapcsolatot. Dalokat, táncfolyamatokat küldtünk, melyeket otthon lehetett gyakorolni. Még tojásfestő és locsolóversmondó versenyt is hirdettünk egy-egy csoporton belül. A karantén alatt különböző pályázati felhívásoknak tettünk eleget videókészítés formájában. Természetesen kis létszámú csoport vett ebben részt. A két és fél hónap alatt viszont megújult, megszépült a székházunk. Nyílászárókat cseréltünk az épületen a magyar kormány jóvoltából, meszeltünk, virágokat ültettünk, szebbé tettük a környezetet. Május folyamán jött ki egy rendelet, mely tartalmazza, hogyan, milyen feltételekkel lehet megkezdeni a munkát, ezek betartásával indítottuk a tevékenységet a csoportokkal. A Sarlós Boldogasszony-templomban népviseletbe öltözve harangszóval, gyertyagyújtással, himnusszal, verssel, történelmi visszatekintéssel emlékeztünk meg a trianoni békediktátum 100. évfordulójáról. Júliusban Mini Batyu Tábort tartottunk az alsósoknak az egyik héten, a felsősöknek a másikon, és a képzőművészeti szakkör is egyhetes tábort rendezett, de aztán július közepén újra szigorítások léptek életbe, 10 főre korlátozták a gyülekezést, ezért újra kényszerszünet következett. Ennek ellenére augusztus folyamán a Cirkalom táncegyüttessel, az óbecsei Szelence táncegyüttessel, valamint a Fokos és a Csalóka zenekarral elkészítettük a Mindörökké magyar című műsorunkat Szent István napjára, a Magyar Nemzeti Tanács felkérésére. A felkészülési folyamatot nem gyülekezésnek, hanem munkafolyamatnak kell értelmezni. A műsort a Pannon TV rögzítette, majd mutatta be augusztus 20-án.

Kisimre Szerda Anna (Fotó: Zoomanoid)

Az egyesületek jelenlegi munkájáról is beszámoltak a vezetők.

— Hiányoznak a tömeges rendezvények, a színházi előadások, a csoportjaink fellépései. Igaz, a Szent Mihály-napi Táncháztalálkozó egyik helyszíne az egyesületünk volt, de a 300 szék helyett csak 100-at tudtunk felrakni, és nem alakult ki a megszokott hangulat. A csoportvezetők és a koreográfusok maguk is tehetetlenek, hiszen nem tudják, készüljenek-e a karácsonyi műsorra, melyet minden évben duplán adunk elő a nagy érdeklődés miatt. Természetesen figyeljük a vírushelyzet alakulását. Novemberre már beterveztünk egy előadást, amikor is a kupuszinai színészek a Viktória című darabot hoznák el nekünk, november 6-ára és 7-ére beszéltük meg a Ricsaj Népművészeti Találkozó dátumát, november 16-ára tervezzük a tolerancianapi szavalóversenyünket, illetve a hónap végén a vajdasági népzenészek közös koncertjének, az Örökségnek is mi adunk otthont. Reméljük, nem húzzák keresztül a számításainkat — mondta Ricz Róbert.

— Szeptember 1-jétől minden csoportunk rendszeresen tartja foglalkozásait. Feljegyezzük, ki van jelen a próbákon, belépéskor cipőt és kezet fertőtlenít a tagság, a szülők pedig az épület előtt várják gyermekeiket. Rendezvényünk is volt már: szeptember 18-án a Fokos zenekar és a Csörgő citerazenekar közös koncertjét élvezhették a nézők, valamint Ágoston Andrea zsűriztetett, díjnyertes szőtteseiben is gyönyörködhettek (a Közép-bácskai Népművészeti Fesztivál része). Szeptember 26-án a Szent Mihály-napi Táncháztalálkozó és Sokadalom, valamint a Közép-bácskai Népművészeti Fesztivál táncos gálaműsorát láthatta a közönség. Október 10-én tartottuk meg a X. Tóth Ferenc Vers- és Prózamondó Szemlét, október 22-én pedig a gyermekcsoportok gálaműsorát szintén a Közép-bácskai Népművészeti Fesztivál keretében. A nyáron elmaradt tambura- és citeraoktatás is szeptember folyamán valósult meg, valamint a tavaly megkezdett, általános iskolások részére szervezett hangszerbemutató sorozat is most folytatódik. Ami a munkánkat megnehezíti, hogy a rendezvényekre csak korlátozott számban jöhetnek az érdeklődők, a nézőterek ugyanis csak fél kapacitással működhetnek. Az viszont nagy örömmel tölt el, hogy a szülők engedik, hozzák gyermekeiket a foglalkozásokra, és a felnőttek is rendszeresen járnak a próbákra. A 65 éven felüliek között természetesen van, aki ezt nem vállalja, de minden embernek szíve joga eldönteni, hogy jár-e közösségbe vagy nem. Azt gondolom, ahhoz, hogy ezt a járványt legyőzzük és túléljük, fontos, hogy testileg-lelkileg-szellemileg rendben legyünk. Ezért tartom nagyon fontosnak, hogy foglalkozzunk azzal, amit szeretünk, ami örömet szerez nekünk, ami boldoggá tesz bennünket, mert ha lelkileg rendben vagyunk, akkor egészségileg is rendben leszünk — nyilatkozta Kisimre Szerda Anna.