A múlt héten a magyar miniszterelnök tárgyalóasztalhoz hívta a határon túli magyarság képviselőit. Gyurcsány Ferenc egyértelművé tette, hogy a határon túliak továbbra sem számíthatnak a magyar állampolgárságra, viszont ellensúlyozva mindezt, három pontba foglalt javaslatot tett. Ennek értelmében módosítanák a magyar alkotmányt azon paragrafusát, mely a határon túli magyarsággal foglalkozik. Továbbá felállítanának egy állandó jelleggel működő parlamenti bizottságot azzal a feladattal, hogy a határon túliak kérdéseivel foglalkozzon, illetve görög mintára olyan személyi igazolványt adnának a határon túli magyaroknak, amellyel az Európai Unió országaiban szabadon közlekedhetnének. Olvasóinktól a héten azt kérdeztük, mi a véleményük a miniszterelnök kompenzációs javaslatának harmadik pontjáról. Ön elfogadja az igazolványt a kettős állampolgárság helyett? A héten erre kerestük a választ.
FODOR Gábor palicsi hitoktató:
- Úgy gondolom, hogy a kettős állampolgárság az igazi megoldás, minden mást felemás megoldásnak tartok. Akinek most sincs pénze utazgatni, az útlevél megkapása után sem fog tudni. Bízom benne, hogy a közeljövőben meg fogjuk kapni a kettős állampolgárságot. Nagy reményeket fűzök az újonnan kinevezett köztársasági elnökhöz, Sólyom Lászlóhoz, lelkiismeretes embernek tartom, aki felelősséget érez minden magyar iránt, így értelemszerűen a határon túliakért is.
GYIVÁNOVITY Róbert, a szabadkai diákotthon igazgatója:
- Végső soron az volna az igazán jó megoldás, ha megkapnánk a kettős állampolgárságot. Ezzel egyszerre egyfajta védettséget is szereznénk. Úgy gondolom, hogy a kettős állampolgárság megadásával sok ajtó megnyílna előttünk, ami eddig zárva volt, és ilyen módon a délvidéki magyarság fennmaradása némiképp biztosítva lenne. Ha azonban erre nincs egyáltalán lehetőség, akkor úgy vélem, hogy kénytelenek leszünk minden más félmegoldást elfogadni. Még mindig jobb az útlevél, amivel az Európai Unión belül tudunk közlekedni, mintha nem kapnánk semmit. Azt az álláspontot képviselem, hogy a magyar kormány a határon túli magyarság számára a lehető legjobb megoldást dolgozza ki. Természetesen a legelőnyösebb megoldásnak a kettős állampolgárságot tartom. De ha ezt valamilyen okból nem kapjuk meg, akkor kénytelenek leszünk belenyugodni, és elfogadni azt, amit adnak.
KÁKONYI Zoltán szabadkai aranyműves:
- Egyáltalán nem esett jól a december ötödikei kampány. Mindebbe belegondolva azt kell mondanom, hogy semmi meglepő nem született, hiszen nagyjából megismerhettük az anyaországi társadalmat. A kérdés maga megítélésem szerint igen szerteágazó, nem egyszerűsíthető le ennyire. Természetesen érzelmi szempontból én is úgy vélem, hogy szükséges a kettős állampolgárság megadása. De aki egy kicsit is ismeri a magyar belpolitikai viszonyokat, tisztában van azzal, hogy ez a jelenlegi erőviszonyok közepette elképzelhetetlen, s vélhetőleg még sokáig így lesz. Ezért a mostani javaslatot - bár semmi konkrétumot nem tudok róla - szükséges rosszként és kompromisszumként támogatni tudom. Hozzátenném azonban, hogy megítélésem szerint a januártól életbe lépő új honosítási törvény nem más, mint egyszerű PR-fogás, abban érdemi változások - könnyítések - tudtommal nem lesznek. Márpedig ez a lényeg. Az áttelepülés mellett döntött honfitársaink számára jelentős könnyítéseket kellene bevezetni, úgy, hogy az állampolgárságot megaláztatások nélkül, minél gyorsabban megszerezzék. Nem értek a jogtudományhoz, de megítélésem szerint az igazi az lenne, ha az áttelepülők mondjuk egy vagy két év alatt állampolgársághoz tudnának jutni, a jelenlegi öt vagy hét évvel szemben. Aki meg nem akar elmenni, viszont sokat utazik, annak valóban jelentős könnyítést hozhat az új rendszer. Mindent összefoglalva: ha a magyar kormány a bevándorlás feltételein is érdemben változtatna, kompromisszumként elfogadhatónak tartanám a miniszterelnök javaslatait. Habár azt kétlem, hogy a véleményem bárkinek bármit is számítana.
H. E. topolyai nyugdíjas:
- Egyáltalán nem értem sem Kasza urat, sem Ágoston urat, sem a határon túli magyar politikusokat. Számomra érthetetlen, hogy egy ilyen mocskolódás után, amit kénytelenek voltunk megélni, s aminek mi voltunk a szenvedő alanyai, egyáltalán szóba állnak ezzel az önmagát miniszterelnöknek kinevező Gyurcsánnyal. Ez számomra érthetetlen. Annál inkább, mert teljesen bizonyos, hogy semmit sem fogunk kapni. Mert ha egy kicsit is átérezné a miniszterelnök úr a mi bajainkat és gyötrelmeinket, akkor bizonyára háromszor is meggondolta volna, hogy egy ilyen mocskolódó kampányt folytasson ellenünk. Ezek után még eljött Szabadkára is, a fiataljainkat, akik tüntettek ellene, a szerb rendőrséggel veretette meg. Azt sem értettem, hogy Szabadkán egyáltalán minek álltak szóba a hívatlan vendéggel. Én nem kérek semmilyen igazolványt, az elmúlt fél évszázadban kaptam már olyat számos változatban. Innét elmenni szintén nem fogok, de azt a pofont, amit a miniszterelnöktől kapott a vajdasági magyarság, még a síron túl is érezni fogom.
Nagy Nándor szabadkai nyugdíjas:
- Azt hiszem, hogy a kettős állampolgárságot sosem fogjuk megkapni. A magyarországi magyarok nagyon anyagiasak, és félnek attól, hogy majd a hátukon fogunk élősködni. A hatalmon levő kormánykoalíció annyira erőteljes ellenkampányt folytatott, hogy már magam is kezdtem elhinni mindazt a mocskolódást és hazugságot, amit felhoztak a határon túli magyarok ellen. Az egyetlen reményem a 2006-os választásokban van, bízom benne, hogy a Fidesz alakít kormányt, és állja majd a szavát.
- KISPÁL Erzsébet újvidéki háziasszony:
- Nem nagyon követem én ezeket a dolgokat, csak annyit tudok, amit a sajtóban elolvasok ebben az ügyben. Nagyon rosszul esett a magyar kormány hozzáállása a kettős állampolgársághoz. Itt, Újvidéken és a környező magyar lakta településeken egyáltalán nem könnyű magyarnak lenni, megmaradni. Ezért is álltam érthetetlenül mindazon állítások előtt, hogy mi sáskák módjára letarolnánk Magyarországot. A népszavazás eredményén ezután nem igazán tudtam meglepődni, s azóta inkább nem is foglalkozom a témával. Feleslegesen nem idegesítem magam. Adnak, amit adnak. Ha semmit sem adnak, úgy is jó, mert eddig sem kaptunk semmit. Annak idején mindenki el volt ájulva a Magyar Igazolványtól, én azt sem vettem ki, mert nem utazom Magyarországra, s tudtommal másra jóformán semmire sem jó. Anélkül is pontosan tudom, hogy ki vagyok, mi vagyok. Mindenesetre, ha lesz valami ebből az igazolványból, amivel szabadon lehet utazni, az a fiataloknak minden bizonnyal sokat könnyítene a dolgán. Mert sajnos, a mi gyerekeink jóformán sehova se tudnak elutazni, mert mindenhova vízum kell.