Sörpong, kriglitartó és sörivó verseny, különféle ügyességi játékok fiataloknak, sör minden mennyiségben, kézműves- és ismert márkák csapolva, üvegben és dobozos formában, jól behűtve, habosan.

Sörcsapolás mosollyal (a szerző felvételei)

— A helyi közösség az Orom Fejlődéséért Polgárok Egyesületével karöltve szervezte mindkét rendezvényt — mondta elégedetten Erdélyi Olivér, Orom Helyi Közössége Tanácsának elnöke. — A remek játékokat pedig az oromi fiatalok találták ki, Pletikoszity Árpádot kerestük fel, aki már több, korosztályának szóló, szórakozásra kiválóan alkalmas és sikeres programot valósított meg. Jól teljesített mindkét rendezvény, így a jövőben mindenképp maradunk ennél a felállásnál, tehát a szórakoztató, fiataloknak szóló sörfesztivál, illetve a családias jellegű világtalálkozó kettősénél. Mindkét rendezvényünk díjmentes, ezzel szeretnénk még vonzóbbá tenni minden generáció számára. Ezt támogatás nélkül nem tudtuk volna elérni, köszönet ezért Magyarkanizsa Önkormányzatának, valamint a helyi és a környékbeli vállalkozóknak, cégeknek.

A sörhöz sok-sok érdekes történet fűződik: például az ókori sumer társadalomban a sörfőzők nők voltak, míg magyar ember nem koccint sörrel — erről a legendáról is hallhattunk a rendezvényen, melyet Lackó Róbert, a Magyarkanizsai Községi Képviselő-testület elnöke nyitott meg hivatalosan, hangsúlyozva, hogy mindkét oromi rendezvény jellemzője, hogy az ember otthonról hazamegy.

Kézművessört is lehetett kapni az I. Sörfesztiválon

Délután DJ Maxi gondoskodott a jó hangulatról, este pedig a 3 + 2 együttes muzsikájára táncolt, bulizott a tömeg, és énekelte együtt végig a repertoárt, a többi közt a Halvány őszirózsát meg a Csipkés kombinét, a lakodalmas rock megteremtői után pedig az Ex-Yu Bend következett a színpadon.  

Az Oromiak Ötödik Nagy Világtalálkozójáról az idén sem hiányzott a főzőverseny és a számos kísérő program: fellépett Veliki Karlo bűvész és a Kicsi Gesztenye, a gyerekek belecsöppenhettek a középkori világba, az érdeklődők belemerülhettek a helytörténetbe portréfotóalbum, múlt századi fotók és történetek segítségével. Nem hiányozhatott a kirakodóvásár, a légvár, a lovaskocsikázás, a kézműves-foglalkozás, valamint a bőséges étel- és italkínálat sem. Bemutatkoztak az oldtimeresek is, a színpadon pedig felléptek a helybeli kórus tagjai és a néptánccsoportok, valamint a vendég előadóművészek. A tizennégy éves Vajda Balázs az oromi Ropogtató néptánccsoport tagja, bukovinai táncokat adtak elő.

Ki bírja tovább? — kriglitartó verseny

— Nagyon jó orominak lenni, családias a hangulat a faluban — mesélte. — Nyolcadikos leszek, mezőgazdasági szakon szeretnék majd továbbtanulni Magyarkanizsán, s utána is Oromon tervezek maradni.

— Szerintem minden embernek fontos kell hogy legyen a saját szülőföldje, szeretni kell a szülőfalunkat — fogalmazott az édesapa, Vajda Bertalan. — Oromhoz kötnek bennünket az emlékek, a rokoni szálak, és ezt azok is érzik, akiket a gazdasági nehézségek külföldre szólítottak. Úgy gondolom, mindenki jó szívvel vágyódik vissza a falujába. Tapasztalatból mondom ezt, hiszen ötévente szervezünk osztálytalálkozót, s az egykori osztálytársak fele külföldön van, ám látom, remegve várják, hogy jöhessenek haza. Véleményem szerint az évente megrendezett oromiak világtalálkozója remek ötlet, esemény, ám jó lenne, ha a szervezők személyesen is megszólítanának mindenkit, egy kedves gyere, várunk hangvételű levélben.

Kinek van a legjobb cúgja? — sörívó verseny

Losonc Illés minden évben hazajön a világtalálkozóra. A hetvenhárom éves férfi Magyarországon él, családjával 1993-ban költöztek ki.
— Oromon tizenhét éves koromig éltem, utána a katonaság következett, majd az NSZK-ban dolgoztam, aztán visszajöttem Szabadkára, a városban dolgoztam 1993-ig, amikor is behívtak katonának. A leszerelés után úgy döntött a család — a feleségem siófoki —, hogy elköltözünk. Egy fiunk van, ő akkor tizennégy éves volt. Én két hónap után kaptam munkahelyet, a gyerek pedig ott fejezte be az általános iskolát, majd természetesen továbbtanult. Világutazónak tartom magam, és bár bizonyos értelemben hiányzott az otthon, gyorsan megszoktam az új életet, különösebb nehézségeim nem voltak. Eddig minden egyes világtalálkozóra hazajöttem, hiszen a szüleim itt vannak eltemetve, rokonaim, testvéreim élnek Oromon. Általában a húgomnál, Hegedűs Ilonkánál szoktam megszállni, egy kis rokonlátogatás is belefér az itt töltött napokba. Sok ismerőssel találkozom a rendezvényen, jókat beszélgetünk, sajnos sok mindenkit nem ismerek a távol töltött évek miatt, bár a ’90-es években a háborús helyzet miatt nemcsak én költöztem Magyarországra a családommal, hanem sokan mások is — itt, a rendezvényen találkozunk egymással. A fiam már nem jár haza, csak nagyon ritkán, hiszen kiskamasz volt, amikor elköltöztünk, teljesen alkalmazkodott az új élethez, ott alapított családot, számára az otthon nem Oromon található. Esetleg a közösségi oldalon ha nagy ritkán tartja a kapcsolatot valakivel a szülőfalujából. Neki már nincsenek kötődései. Én nagyon elégedett vagyok a világtalálkozóval, a kísérő programokkal, a találkozásokkal, a beszélgetésekkel.

Beszélgetés koncert előtt — Bugyi Zoltán

Hangulatképek az Oromiak Ötödik Nagy Világtalálkozójáról (Kádár Barbara felvételei)

2. Együtt lenni jó — öröm Oromon