home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Két kezemmel…
Bacsik Lőrinc Natália
2020.06.16.
LXXV. évf. 23. szám
Két kezemmel…

Osztermann Emmát Magyarcsernyén és környéken is úgy ismerik, mint nótaénekest, aki ahol megjelenik, jókedvet, vidám hangulatot teremt. A faluban évekig vezette az énekkart, több évig volt a helyi kultúregyesület elnöke, rendszeresen jár a Torontálvásárhelyen megrendezett VIVE-re, azaz Vitkay-vetélkedőre, és más rendezvényeken is szívesen fellép, valamint a rádióban is fel-felcsendül egy-egy nótája.

Osztermann Emmának januárban egy régi álma teljesült, Magyarcsernyén ugyanis sikerült megszerveznie egy nótaestet. Immár nyugdíjasként idejének legnagyobb részét otthon tölti, családja, unokái körében. Márciusban nagy öröm érte, hiszen kézhez vehette az első verseskötetét.


Osztermann Emma a magyarcsernyei nótaesten (Korom József felvétele)

* Honnan ered a versek, a költészet iránti szeretet, és hogyan születtek meg a versei?

— A nótáknál, melyekkel fellépek, mindig előbb a szöveget olvasgatom, s a mondanivalót keresem meg bennük. Ugyanez van a versírással is. Versekkel szeretnék üzenni, tanulságot levonni egy-egy történet kapcsán. A verseim tükrözik az én lelkivilágomat. Gyerekkoromban kezdtem el verset írni, főleg az édesanyámnak, akit az alkotásaimmal szerettem volna megvigasztalni, mert sűrűn láttam szomorúnak. Nagyon szoros volt közöttünk a kapcsolat, hiszen egyetlen gyermeke voltam a szüleimnek. Iskolásként nagyon szerettem a verseket, Petőfi Sándor volt a példaképem, főleg az ő költeményeit szavaltam, melyekkel eredményeket is értem el a versmondó versenyeken. Nagylánykoromban rendszereztem a verseimet, de később, amikor férjhez mentem, és megszülettek a gyermekeim, sok, papírra vetett írásom elkallódott. Többször csak egy cetlire, újságlapra jegyeztem fel a gondolataimat, melyeket később elfelejtettem, vagy nem volt időm átírni a verses füzetembe. Úgy érzem, még mindig lapulnak valahol verseim…

A gyermekeimhez szólóakat elalvásuk után írtam, az esti mesélés után bennmaradtam a szobában, és néztem őket (a lányomat és a fiamat), így születtek meg ezek a költemények. Az ember napját, kedvét mindig valami meghatározza, s ebből fakadtak az én érzéseim is. Aki olvassa a verseimet, azt érezheti, a legtöbb a gondterhelt napjaimban íródott. Ez így is van, hiszen ilyenkor nem sírtam, nem mentem el az ismerőseimhez, rokonokhoz panaszkodni, a lelkemet kiönteni, hanem behúzódtam szobámba, s kiírtam magamból az érzéseimet.

* Meséljen a megjelent verseskötetéről! Ki segített a kiadásban? Hány verse található meg benne?

— Szarka Edit tamásfalvi (hetini) barátnőmmel, aki a begaszentgyörgyi községi elnök kultúrával megbízott tanácsadója, sűrűn találkozunk, már a szüleink is összejártak. Mindketten szívügyünknek tekintjük falunk kultúréletének megmaradását, az énekkart segítettük, segítjük, sok közös van bennünk. Edit tudta, hogy verseket írok, és biztatott, hogy rendszerezzem őket, majd segít megjelentetni egy kötetet. Tavaly javasolta a községe Nemzetközi Kapcsolatok Tanácsának, hogy a tervezett pénzeszközből maradandó értékű dologra is, például verseskönyv kiadására is fordítson, a kisebbség nyelvén is jelentessen meg könyvet. A kötet egy begaszentgyörgyi nyomdában látott napvilágot a Branko Radičević Könyvtár és a begaszentgyörgyi Nemzetközi Kapcsolatok Tanácsa támogatásával. Mintegy száz versem van összesen, hatvan fért be a hatvanoldalas kötetbe. A könyv egy kézzel fogható, lapozható, maradandó érték. Nagyon örülök, hogy megjelentek a verseim. A fedőlapon egy kézimunka-motívum látható, ami arra utal, hogy kézimunkázni is szeretek, és nagyon jól kapcsolódik a címhez is (Két kezemmel…), hiszen mint oly sok mindent, a versírást meg a hímzést is a két kezünknek köszönhetjük. A kötet címe az egyik versem címe. Az édesanyámhoz, a gyerekeimhez, az unokáimhoz írt költemények is megtalálhatóak a kötetben, de természetesen a szerelem által ihletettek, a férjemnek írtak is helyet kaptak.

* Van-e kedvenc verse?

— Mindegyiket szeretem, főleg a gyermekeimhez írtakat, de kedvencem a Félhomály című. Úgy érzem, ez a kedves olvasóknak is erőt adhat. Segíthet egy-egy akadály leküzdésében, biztat a továbblépésre.

 
Félhomály
 
Szűnni nem akaró fájdalom
Önti el most lelkem.
Elkalandozó tekintetem.
A téli félhomályban ér!
Visszahúzódás-
Nincs más választás!
 
A régi kipróbált élettapasztalat,
Gyógyuló sebeket hagy szívemen.
Szabadjára engedett könnyeim
Fokozzák fájdalmam nagyságát!
 
Nincs más választás!
Beteg lelkem-
Magamnak kell meggyógyítanom!

 

* Továbbra is alkot? Mik a céljai?

— A könyv megjelenése óta is írtam néhány verset. Nagyon remélem, hogy ahogy dalaimmal az emberek lelkébe éneklek, úgy a verseimmel is tudok hatni. Amit a szív diktál, azt az emberi kéz leírja. Szeretném, hogy aki ismer, tud rólam, az ezt az oldalamat is megismerje. Mindenkinek szívesen ajánlom a verseimet. Nagyon várom a könyvbemutatókat is, melyeket eddig még sajnos nem szervezhettünk a jelenlegi járványügyi helyzet miatt.

Osztermann Emma ily módon is meg tudja ajándékozni az embertársait. Jó, hogy verseit immár mások is elolvashatják, erőt meríthetnek belőlük.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..