A székelykevei Tinet Ifjúsági Klub az idén is megszervezte a Székelytour elnevezésű kerékpártúrát, melynek célja bejárni azokat a vidékeket, ahonnan őseik származnak. Tekintettel a Siculicidium 250. évfordulójára, a csapat az idén a székelyföldi Madéfalvát választotta indulópontnak, ahonnan kilenc nap alatt, 743 km út után ért haza Székelykevére.
A kihívás részleteit Szatmári Mihály, a székelykevei Igaz Szó lapszerkesztője rögzítette. Jegyzetének szerkesztett változata az al-dunai lap augusztusi különszámában közölt cikk nyomán készült, illetve került szerzői engedéllyel olvasóink elé.
— Az indulás időpontja július 24-e volt. Kerékpárunkat egy utánfutóba tettük, majd minibusszal Madéfalvára utaztunk. Haza augusztus 2-án érkeztünk — nyilatkozta Dani Attila, a Tinet elnöke. Véleménye szerint ez az utazás, a korábbi évek bizonyos túráihoz viszonyítva, fizikailag kevésbé tűnt megterhelőnek. Tető ugyanis minden este került a fejük fölé, vagyis sátor helyett ágyban aludhattak. Emellett a napi etapok sem voltak túlságosan kimerítőek. A szervezésről beszélve Attila a túra biztonságosságának jelentőségét is kiemelte. Csupán az időjárás okozott gondot. Két napon át ugyanis mindvégig, egyen pedig félúton verte őket az eső.
Az elképzelést anyagilag a székelykevei helyi közösség tanácsa, a kevevárai község valamint a Tartományi Sport- és Ifjúságügyi Titkárság támogatta. Az összesített csapat tizennégy kerékpárosból és egy kísérőből állt. Az öt székelykevei tagon (Dani Attilán, Papp Róberten, Dani Irénen, Dani Tiboron és a kísérő szerepét betöltő Dani Irénkén) kívül Újvidékről, Titelről, Nagybecskerekről, Belgrádból és Versecről érkeztek a kerékpárosok, illetve egy személy Romániából is csatlakozott a túrázókhoz.
A kihívás sikeressége érdekében Dani Zoltán az indulás előtt felderítő terepmunkát végzett, részletesen megtervezve az út állomásait és látnivalóit. A 2014. évi Székelytour kijelölt pihenőállomásai Madéfalva, Székelykeresztúr, Nagyszeben, Déva, Igazfalva, Temesvár és Versec voltak.
Madéfalván egy településen kívüli barakkban háltak meg. Az indulásuk előtt koszorút helyeztek el a madéfalvi veszedelem emlékére állított emlékműnél, majd Székelyudvarhelyen és Csíkszeredán át Székelykeresztúr irányába haladtak tovább. Templom- és múzeumlátogatások előzték meg első szálláshelyük birtokbavételét, melyet elhagyva a kultúrtörténeti hagyatékban gazdag Medgyes felé folytatták útjukat. A szászföldi Nagyszeben városában az óvárosi református paplakon kaptak hajlékot. Az újjáépülő magos Déva várát belülről is megtekintvén, ezúttal a helyi katolikus egyházközség kollégiuma fogadta be őket egy éjszakára, majd Igazfalva következett, egy dél-erdélyi település, mely lakóinak hatvan százaléka vallja magát magyarnak. Temesvár és Versec után a kerekek szinte önmaguktól gördültek végig az ismerős utakon.
Mint az útinaplóból is kiderült, Segesváron sajnos szívósan és zavartalanul burjánzik tovább Vlad Ţepeş, alias Drakula mítosza. Dacára annak, hogy annak idején e szászföldi városkában a „karóbahúzó ördögfióka” csupán karonülő kisgyermekként tartózkodott. Noha a turistacsalogató miazma egy pillanatra a székeli kerékpárosokat is körüllengte, bevallásuk szerint maradandóbb élményt nyújtott számukra a lazító lebegés a Nagyszeben melletti sós vízaknák egyikében. A hűsítő csobbanás lehetőségét a patakok, a szomjúság enyhítéséét pedig a borvizes kutak vize kínálta. Útjuk egyik pontján egy negyven főből álló, kolozsvári kerékpároscsoporttal is találkoztak.
Ha lesz érdeklődő, a Székelytour természetesen 2015 nyarán is folytatódik.