home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Két húsvét között
Fehér Márta
2019.04.26.
LXXIV. évf. 17. szám
Két húsvét között

„Jertek, vegyetek világosságot az alkonyt nem ismerő világosságból, és dicsőítsétek Krisztust, aki föltámadt halottaiból!” (Ortodox liturgikus szöveg)

A görögkeleti kereszténységben az idén április 25-ére esik nagycsütörtök napja, a húsvétvasárnapot pedig április 28-án ünneplik majd. Az ortodoxok a húsvétot az „ünnepek ünnepének” nevezik, összetett liturgiája van, a nagyböjt idején meghatározott rend szerint nemcsak a hústól, hanem a tejtermékektől, a bortól és az olajtól is tartózkodnak. A szerb egyház is a Julianus-naptár szerint ünnepli a húsvétot, akárcsak az orosz, a grúz, a konstantinápolyi, a görög, a bolgár, a jeruzsálemi és más ortodox egyházak.

Szerbiában a nagypéntekkel kezdődő és húsvéthétfővel záruló időszak állami ünnep, így akár arra is alkalmas lehet, hogy a szép időben felkerekedjenek, kiránduljanak egyet a Fruška gorára, ahol az erdők között rengeteg ortodox kolostor is megbúvik. Mi most kettőt mutatunk be önöknek, előtte azonban még egy érdekes helyről is szót ejtünk, ez pedig a Sofijini izvori. A lemzséri és a Partizán út kereszteződésénél, nem mélyen az erdőben egy kereszt magaslik, körülötte fatörzsekre erősített szentképek sokasága. Csodás erőt tulajdonítanak ennek a helynek: aki a papíron kifüggesztett utasítás szerint imádkozik, és a kijelölt helyre, a megfelelő irányba áll, valamint mélyen hisz a jóistenben, az csodás gyógyulásban bízhat. Állítólag nem csak a pravoszláv vallásúaknak segít. A nevét — Sofijini izvori — Sofija Milanovićról kapta, aki felfedezte ennek a helynek a gyógyító mágneses mezőjét, és 2011 óta nagy számban fordultak meg itt emberek a gyógyulás reményében. Vizet azonban ne keressenek — maga a hely a gyógyulás forrása.


Kartali Róbert felvételei

Mindössze 5 kilométerre ettől a helytől bújik meg egy kis falucska, Šišatovac. Még 200-an sem lakják. Itt található a Fruška gora tizenhét kolostorának egyike. Előtte hűs forrásvízből ihatnak az arra járók, néhány lépcső megmászása után pedig szemünk elé tárul egy ódon épület. Méreteiben is impozáns, bár a kisebbek közé tartozik. Ha szerencséjük van, mint nekünk, nyitva találják az ajtót, és beléphetnek a hatalmas csöndbe. Ha bejutnak, mindenképp nézzék meg a sarokban található Háromkezű Istenszülő képet.

A Háromkezű Istenszülő ikon eredetét az ortodox hagyomány így magyarázza: „III. Leó bizánci császár az ikonrombolás idején, 730-ban, nyílt rent adott ki, amely megtiltotta a szentek képeinek készítését és tiszteletét. Ebben az időben lépett föl Damaszkuszi Szent János költő és egyházatya, s megírta beszédeit a képrombolók ellen. Minden erejével a képek tisztelete mellett foglalt állást. Írásaival magára vonta a császár haragját, aki addig mesterkedett, hogy a damaszkuszi kalifa, akinél János magas tisztséget viselt, elrendelte, hogy csuklóból vágják le a költő jobb kezét. Aznap este Szent János a Szent Szűz ikonja előtt imádkozott, majd imádság közben elaludt, s mikor felébredt, látta, hogy a keze ép. Hálája jeléül ezüstből készíttetett egy kezet, melyet az ikonhoz illesztett. Innen kapta a Háromkezű nevet az ikon. Ezután János lemondott méltóságáról és szerzetes lett Jeruzsálem mellett – a csodatevő ikont is magával vitte. A csodatevő kép kalandos úton jutott el az Athosi Hilandar kolostorba, évszázadokig ott őrizték és a szerzetesek több másolatát osztották szét különböző ortodox országokba. Nem csak az eredeti, de a másolatai is csodatévő hírében állnak.” (www.ikonszolgalat.hu)

A šišatovaci Szent Szűz születése bazilika a szerbiai barokk jellegzetes műveként vált ismertté, a templom a szerb nemzeti újjászületés idején a vallási tradíció és a vallásos művészet őrzője volt. Az épület belső tere egy nagy, átfogó, sokszögű apszisban végződik. A főteret kereszthajó bontja meg. A Szent Szűz születése templom a nyugati oldalára, a korábbi torony mellé egy barokk harangtornyot kapott. Bár a tornyok eltérő felépítésűek, illetve különböző anyagból készültek, az ikertornyok és az egységes templomtér együttesen harmonikussá válik.

Mindössze 2 kilométerre található a következő kolostor, a Petkovica, az egyik legrégebbi a Fruška gorán, a Lemzsér és Divoš közötti határban. A hiedelem szerint Jelena Štiljanović, Stefan Štiljanović szerb despota felesége alapította (később mindkettőjüket szentté avatták), hogy élete napjait itt tölthesse, közel a férjéhez, akit a Šišatovac-kolostorban temettek el. Sokkal nagyobb, mint az előző, alapos felújításon esett át. Nevét Szent Petkáról kapta, ő a szerb görögkeleti egyház legtiszteltebb női szentjeinek egyike, és több szentkútnál is az ő jelenését vélték látni, illetve megálmodni.

„A lankás Tarcal-hegység sűrű erdői, barlangjai, számos gyógyforrása ideális környezetet biztosított a háborítatlan környezetben elvonulni vágyó szerzeteseknek, remetéknek. Már a 3. században, a Római Birodalom keresztényüldöző császárai elől is menekültek erre a területre keresztények. Az elsőként letelepedő szerzetesi közösségek és épületeik a 7—10. században jöttek létre. A keleti és a nyugati keresztény egyház 1054-es szakadását követően a szerzetesrendek jelentősen átszerveződtek, ami kolostorépületeikre is hatással volt. Némelyiket elhagyták, a másik meg a taglétszám jelentős növekedése folytán szűkösnek bizonyult, ezért bővítésre vagy felújításra volt szükség. A kolostorok újbóli felvirágzása a balkáni török invázió megindulásához köthető. A törökök elől menekülő szerbek a Magyar Királyságban kerestek menedéket. A Tarcal-hegységbe a 14. század közepétől, majd a 18. században a szerb mellett főként bosnyák, macedón, montenegrói és dalmát szerzetesek érkeztek, de bolgár, orosz és görög menekültek is megjelentek. A szerbek a birodalom határvidékén letelepedve földbirtokokat kaptak, cserébe határőrizeti feladatokat láttak el. Ekkor szaporodtak el a határvidéken a korábbi magyar szerzetesközösségek birtokain felépült görögkeleti szerb kolostorok” — olvasható a Vajdasági Magyar Digitális Adattárban (adattar.vmmi.org).

 

Ha szívesen olvasnának még a Fruška goráról, nemcsak a kolostorokról, hanem a tájról, az emberekről is — nemsokára megtehetik. Mint arról már beszámoltunk, a Hét Nap Lapkiadó Kft. gondozásában Vajdaság, én így szeretlek címmel egy fotókkal gazdagon illusztrált interjúkötet jelenik meg hamarosan a Szerbiai Államigazgatási és Önkormányzati Minisztérium támogatásával. Tizenöt gyönyörű, felfedezésre váró helyet kerestünk fel, és izgalmas emberekkel beszélgettünk, a többi közt a Fruška gorát is megjártuk a hegymászókkal. 
Képgaléria
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..