Kiállítás, költészet, színház és zene, zene, zene minden mennyiségben — ez volt a XX. Magyarkanizsai Jazz Fesztivál. Az idén meglehetősen szűkösre szabott programmal, egyszersmind kiváló művészekkel várta közönségét szeptember közepén a huszadik jubileumát ünneplő Jazz Fesztivál Magyarkanizsán, a Művészetek Házában.
Az új szervezőcsapat, mely tavaly vette át a rendezvény koordinálását, a többi közt az arculatváltás szükségességére hívta fel a figyelmet. Törekvései között szerepel ugyanis, hogy az improvizatív zenei programsorozatot más művészetekkel — a képzőművészettel, az irodalommal és a színházzal — is gazdagítsa. Ezért immár második éve kérik fel valamelyik kortárs vajdasági képzőművészt a közreműködésre. Az idei rendezvény a Miroslav Jovančić festményeiből és rajzaiból álló kiállítás megnyitásával kezdődött az Art Caféban — a művész alkotása látható a fesztivál kísérőanyagán, a programfüzeten és a plakáton is.
A XX. Magyarkanizsai Jazz Fesztivál zenei programja pénteken Lewis Jordan amerikai altszaxofonos szólókoncertjével kezdődött. Az egyszemélyes fellépés azonban egy percig sem hagyta lankadni a vajdasági közönség figyelmét, hiszen a laza eleganciával előadott zeneszámokat költészetével tette izgalmasabbá a sokoldalú zenész. Őt követte Grencsó István, Kovács Tickmayer István és Geröly Tamás együttese, a Trió Kontraszt, melynek új albumáról hallhatott ízelítőt a nagyérdemű. A trió gyökerei egyébként a nyolcvanas évek derekáig nyúlnak vissza, amikor Újvidék és Budapest között még virágzott a szabadzenei együttműködés. A trió névválasztásakor közrejátszott egyebek között, hogy hármuk zenéjében rendszeresen jelen vannak az ellentétek, ahogyan az is, hogy zenei anyanyelvünk és örökségünk nagyon is kontrasztos képet ad.
A jubileumi fesztivál második napján színházzal hangolódhattunk a zenére. Szombaton Nagy József Jel Színháza a Wilhelm-dalok című darabját adta elő, mely produkció Tolnai Ottó szövevényes szövegvilágát helyezi a színház perspektívájába. Az esti koncerten Martin Küchen svéd szaxofonos legújabb együttese, az All Included kvintett lépett fel. A koncert teljességét az adta, hogy a kompozíciókat rögtönzött melódiákkal színesítették, mindehhez pedig olyan energikus előadói jelenlét párosult, amely feledhetetlenné tette az ötös fellépését. Az esték a koncertek után az Art Caféban, a szabad improvizációs zene jegyében, a Tóth Viktor Tercett közreműködésével folytatódtak.
A hagyományos dallamokat mellőző, kísérleti zenei kompozícióknak helyt adó improvizatív zenei rendezvénynek az elmúlt két évtizedes munkája után már nem kell bizonygatnia létjogosultságát. És noha a rendezvény zenei programja csak egy bizonyos réteghez — a kifinomult hallású közönséghez — szól, mégis mindig akadnak beavatatlanok, akik először próbálkoznak azzal, hogy ráhangolódjanak a művészek által közvetített energiahullámokra, melyek egy ilyen színvonalas összeállítás után minden bizonnyal egy életen át magukkal sodorják a zenei utazót.