A fürdőtavaknak két fő részét kell kialakítani. Az egyik az úszófelület, mely részen úszkálhatunk, sportolhatunk vagy pihenhetünk egy gumimatracon. A másik a part nagyobbik részét határoló szűrőfelület, mely egy 20-30 cm mély, vízzel takart rész. Erre a részre vízi- és mocsári növényeket telepíthetünk, melyeknek nemcsak a díszítés a feladatuk, hanem a víztisztítás fenntartása, a szennyeződések szűrése, valamint az oxigéntermelés is. Mindezek összessége természetes hatást kelt, emellett nem szükséges a vegyszerek használata. A kert élővilága gazdagabbá válik, hiszen a vízfelület és a növényvilág miatt később megjelennek újabb madarak, kisebb hüllők, ragadozó rovarok, mint például a szitakötők. Ezek a tavak, ha nagyobb méretűek, még a leesett eső gyűjtésére is alkalmasak lehetnek, ha nem a városi esőelvezetőbe küldjük a vizet, ezáltal a kertünkbe is visszaszivárogtathatjuk — hosszú, száraz, nyári napokon kiváló lehet.

Ha ilyen tó építésére adjuk a fejünket, mindenképp tisztában kell lennünk azzal, hogy nemcsak egy sima vizes helyről van szó, hanem a kertünkbe egy élőhely is kerül, mely a környező állatvilágnak is otthont és vizet ad, tehát egy élő ökológiai rendszert alkot, melyet nem lehet összehasonlítani egy holt vizet tartalmazó úszómedencével. A kettő között óriási különbség van, hiszen az egyikben élő, míg a másikban holt, agyonvegyszerezett víz található.

Mindemellett első lépésként tisztázni kell, hogy a művelet nem abból áll, hogy ásunk egy lyukat, belerakjuk a slag végét, és egy óra múlva már kész is vagyunk. A kerti tavunk pompás dísze lehet a kertünknek, viszont fáradságos a kiépítése, nem kis költségű beruházás, és a szinten tartása is folyamatos munkával jár, hogy a pazar látvány meg is maradjon. Érdemes szakértő véleményét is kikérni, hogy tisztában legyünk a buktatókkal.

Tavat a kertünk legmélyebb részére érdemes tervezni, elliptikus vagy vese alakban. Mérete a kertünkével legyen arányos. Ha halas kerti tóban gondolkodunk, akkor legalább másfél méteres legyen a legmélyebb pontja, mivel ott már nem teljesen fagy be a víz. Az sem mindegy, hogy milyen növényeket telepítünk bele, léteznek ugyanis mély vizet kedvelő fajták, valamint olyanok is, amelyek a sekélyebb vízben élnek meg. Fontos tehát a tudatos növényválasztás.

Érdemes a tó szélén lankásabb rézsűt kialakítani, ne legyen túl meredek a fal, mert az olyan tavakban semmi sem marad meg, csak a fekete fólia látszik ki a víz alól. A kiásás után a meder falát tömöríteni kell, 5-10 cm vastagságban homokot teríteni rá, majd erre tenni a geotextíliát, mely megakadályozza a gyomosodást, és csak ezután következik a tófólia. Ekkor jöhet a szegélyezés is. A tó szegélyének stabilnak kell lennie, hogy meg tudja tartani a víz és a fólia súlyát, de a szélén álló embert is. A legbiztonságosabb a betonba ágyazott kerti szegély, melyen legalább fél méter hosszan át kell hajtani a fóliát, melyet már csak akkor vágjunk körbe, amikor már túl vagyunk egy próbafeltöltésen. A fóliát a szegélyen áthajtva rögzítsük kavics- vagy földtakarással. Utolsó lépésként az arculat kialakítása következik, illetve az aljzat és a növényegyüttes beillesztése. A tó alja állhat kavicsból, kisebb-nagyobb sziklákból, és homok is kerülhet bele 5-10 cm vastagságban.

Akkor végeztünk jó munkát, ha a tó természetes hatást kelt, sehol nem lóg ki a fólia, még a szegély mentén sem. A partra úgynevezett vízpartimitátor növényeket ültethetünk, például sásféléket vagy díszfüveket.

Fontos, hogy szakember segítségével létesítsünk kerti tavat, hiszen ez egy elég nagy beruházás, és ha néhány fontos lépést elrontunk, akkor tavunk nem látványosság lesz, hanem inkább sok bosszúság forrása. A szépen karbantartott tó valóságos kincse a kertünknek. A kezdőknek először csak kisebb dézsatavat ajánlatos építeniük, mely ugyancsak dekoratív, ám sokkal költségkímélőbb megoldás. Ha pedig beválik, akkor nagyobb kerti tóban is el lehet kezdeni gondolkodni.