„Tüzesen süt le a nyári nap sugára / Az ég tetejéről a juhászbojtárra.” Van olyan, aki nem ismeri fel ezeket a kezdő sorokat? Hát persze, Kukorica Jancsi, a későbbi János vitéz történetét indítja ezekkel a szavakkal Petőfi Sándor az 1844-ben írt elbeszélő költeményében.
A verses mesében az árva fiúnak a hosszú, viszontagságokkal és kalandokkal teli útján — mely a fizikai nehézségek mellett jellempróbáló kihívásokat is felsorakoztat — rengeteg próbát kell kiállnia, hogy ismét megtalálja a szerelmét, Iluskát, az örökös boldogság hazájában, Tündérországban.
Ezt a bonyolult, számos különleges helyszínben és szereplőben bővelkedő eseménysort próbálja a nézőknek elmondani és megjeleníteni a Zentai Magyar Kamaraszínház maroknyi csapata: Dévai Zoltán, Székely Bea, Szilágyi Áron, Nešić Máté, Verebes Judit, Virág György. Szándékukat siker koronázza, az ügyes megoldásokkal ugyanis hárman elénk varázsolják a betyárcsapatot, árnyjátékkal az óriásokat, különféle leplekkel a patakot, a tengert, a vihart…
Az előadás rendezője Szabó Sebestyén László, a budapesti Nemzeti Színház színművésze, aki a következőket nyilatkozta az újságíróknak:
— Szerettem volna, hogy a szereplők a magukénak érezzék a darabot, ezért arra törekedtem, hogy mindenki megtalálja benne saját magát. Rendezőként néhány kérdés volt a vezérmotívumom, például, hogy mit jelent nekünk Tündérország, kinek hol van a Tündérországa, miként tudom megkeresni magamban. Illetve: ki az én Iluskám, aki végigkísér és segít az életben, akár ott van mellettem, akár nincs, kik a barátaink, akikre támaszkodhatunk? Zentán egy nagyon jó kis társaság várt, melynek tagjaival szerencsésen egymásra hangolódtunk, ők, én és a történet.
Felmerült a kérdés: A Zentai Magyar Kamaraszínház János vitéze melyik korosztálynak szól? Vajon a gyerekeknek? A főszerepet alakító Nešić Máté határozott volt, amikor kijelentette, nem érzi gyermekdarabnak, inkább a fiataloknak és a felnőtteknek ajánlja. János vitézt egyszerű, jóindulatú, hátsó szándék nélküli figurának tartja, akivel lehet azonosulni, de manapság egyre kevesebb az ilyen tulajdonságokkal megáldott személy.
A díszlet- és a jelmezterv Ondraschek Péter munkája, a koreográfus Mészáros Martin volt. A produkció a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., a Nemzeti Kulturális Alap, a Magyar Nemzeti Tanács és Zenta Község Önkormányzata támogatásával valósulhatott meg.
A társulat a december 10-ei bemutató után december 21-én Oromhegyesen, december 22-én Hajdújáráson vendégszerepel a Magyar Nemzeti Tanács tájolási programja keretében.
Végül álljanak itt Szerb Antal gondolatai, melyek felkerültek az előadás szórólapjára is: „A János vitéz az, amit az ember szeretne odaajándékozni külföldi ismerőseinek, hogy megérezzék a magyar népjelleg melegségét, humorát, semmihez sem fogható báját, hogy megérezzék a magyar szív verését. Ebben a műben csodálatosan együtt van a magyar föld valósága és a magyar lélek álma.”
Fényképezte: Tóth Lívia