A művész Tavankúton él, ám Nagykikindán született, szerény munkáscsaládban, és már iskoláskora előtt megmutatkozott rajztehetsége, melyet autodidaktaként bontakoztatott ki.

— A családi körülményeink miatt már gyerekkoromban dolgoznom kellett. Amíg édesanyámat kisegítettem az újságosboltban, megismerkedtem a képregényekkel, megszerettem a műfajt, és magam is elkezdtem rajzolni — mesél a kezdetekről. Tehetségét korán felfedezték, érvényesülni azonban sokáig nem tudott, bár az egykori Jugoszlávia több újságában, kiadványában jelentek meg művei — illusztrátorként lapunknak negyed évszázadon át volt a külmunkatársa —, illetve több könyvet is illusztrált, az ezredfordulótól pedig a vajdasági motívumok festőjeként több csoportos és három önálló kiállítása is volt. Legnagyobb munkájának azonban a Jézus — Isten igéje című képregényét tartja, mely szerb és magyar nyelven is megjelent. Arról, hogy hogyan született meg ez a kiadvány, a következőket mondta:

— Az én szüleim elváltak, amikor három hónapos voltam, az anyukám dolgozott, a nagymamám nevelt, aki egy földi angyal volt. Az ő nevelése nagyon hatott rám: reggel, kisfiam, összetesszük a kis kezünket, így imádkoztunk mi együtt. Igazi keresztény emberként élt, katolikus vallású volt, tíz gyereket szült, és még engem is felnevelt. Én később eltávolodtam a katolikus vallástól, az adventista gyülekezetbe járok. Ha jól emlékszem, még a ’80-as évek végén jött Szabadkára, és tartott előadást a Szabadegyetemen a magyarországi Reisinger János, aki nagy hatással volt rám. Akkoriban a Severben dolgoztam — bár már nemigen akadt munkánk —, és egy barátom hívott el az említett rendezvényre. Én sokat olvastam a Bibliát, a gyárnak volt könyvtára, és amikor elvégeztem a munkát, olvastam a Szentírást, akkor már nagyban rajzoltam is, ám nem foglalkoztam vallási témákkal, inkább Héraklész érdekelt, illetve Däniken „repülőtányérjai”. Engedtem a barátom unszolásának, és vele tartottam. Jól tettem, mert már az első percekben nagy hatást gyakorolt rám az előadó azzal, hogy kizárólag a Bibliára hagyatkozott, csak azt tartotta szem előtt, hogy mit mond az Isten szava. Éppen Mózes volt a téma, a Teremtés, és bennem az előadás ötödik-tizedik percétől felötlött a gondolat, hogy hú, ez jó volna képregényben! Megráztam magam, honnan támadt fel bennem ez az ötlet, ugyan már, én a Bibliát?! De az előadás és a gondolat nem hagyott nyugodni, felébresztett engem, valahol ekkor ért össze bennem a kettő, nagyanyám életpéldája és nevelése, valamint az előadó mondanivalója és Biblia-értelmezése. Ez kezdett rajtam erőt venni. Ettől függetlenül nagyon nehezen született meg a képregény. Húsz év elmúlt, én nem mertem rajzolni. Ám egyszer egy barátom megkérdezte tőlem, tudnék-e rajzolni vallási témájú képeket. Ez volt nekem a jel, hogy Isten szólt hozzám. Akkor elkezdtem olvasni a Bibliát, valamint rajzolni. Eszembe jutott a Michelangelóról szóló film, az Irving Stone művéből készült Agónia és extázis című, 1965-beli alkotás, hogy mennyit küszködött a művész, mire elkészült a csodával. Én is arra gondoltam, hogy nem lehet akárhogy csinálni, nem elég bemutatni azt, amit a filmekben láthatunk, hogy megszületett a Kisjézus, megfeszítették, felment a mennybe, az egy sablon. Ezért van egy húszoldalas bevezetés, mely az Ószövetség rövidítve, mert meg kell értetni az olvasóval, hogy miért jött Jézus. Utána pedig úgy éreztem, meg kell magyarázni, hogy az apostolok hogyan folytatták tovább működésüket, majd még két oldalt kapott az apokalipszis témája. Ezt mind össze kellett kapcsolni, hogy az emberek megértsék. A szöveget is én írtam, az én munkám az egész. Így született meg a 240 oldalas képregény, ez azonban még nem a végleges formája, hiszen a 140. oldaltól kezdtem sűríteni, mert féltem, hogy túl hosszú lesz. De látom, hogy úgy kell megcsinálni, ahogy elképzeltem, 300 oldalra, mert helyenként túl sok a szöveg a buborékban, amit kerülni kell, így vannak oldalak, melyeket két-három oldalra is szét kellene bontani. Ki fogom javítani. Azt hiszem, nagyobb tévedés lett volna, ha sosem rajzolom meg. Ez nem az én művem, ez Isten műve, mert én egy oldalt sem bírtam megrajzolni a Szentlélek vezetése nélkül.

A képregény előbb szerb nyelven készült el, majd tavaly magyar fordításban is megjelent. A kiadvány érdekessége, hogy Montenegróban nyomtatták, a szerző ugyanis azzal a feltétellel vállalta el a Njegoš Gorski vijenac című művének képregénybe ültetésére szóló felkérést 2018-ban, hogy cserébe 300-300 példányban kinyomtatják a Jézus — Isten igéje kéziratát. Sötét Géza azt is elmondta, hogy elkészült Jób könyve szerb nyelvű képregényváltozatával is, melynek a magyar nyelvű fordítása már folyamatban van.

A képregény megvásárolható a szerzőnél vagy Szabadkán, a Petar Drapšin (Gombkötő) utcai képregényboltban.