Visszavonhatatlanul itt a tavasz. Mennyi gyönyörűség! Megtelt látható élettel a természet. Amerre a szem ellát, zöldül minden. Visszatértek a fecskék, a minap pecázáskor láttam az elsőket az ilonafalvi kanális környékén. Az az egyik kedvenc helyem. Végeláthatatlan a táj mellőle. A hatalmas legelőkön bárányok, birkák, tehenek, szarvasmarhák, kecskék legelnek, a nyájat, csordát juhászok, pásztorok terelik, elmaradhatatlan kísérőikkel, a kutyákkal.
Április 24-e Szent György napja. Ez a térségünkben Đurđevdanként közismert pravoszláv, avagy cigány ünnep megfelelője, melyet egykoron a tavasz kezdeteként tartottak számon. A rómaiak e napon ünnepelték a Paliliát, amikor a pásztorok kiseperték az istállókat; meghintették vízbe mártott babérágakkal, és a szalmatűz füstjével megfüstölték magukat s jószágukat. Az állatok első kihajtásának napja, amikor az állatok egészségét, szaporaságát, tejhozamát hiedelmekkel és szokásokkal igyekeztek biztosítani. Gonoszelhárító, termékenységvarázsló célzattal a marhákat láncon, fejszén, ekevason, tojáson, a gazdasszony kötényén stb. hajtották át. Nagy jelentőséget tulajdonítottak annak a vesszőnek, zöld ágnak is, amellyel az állatokat először hajtották ki a legelőre. Szent György-napon volt a pásztorok, béresek szegődtetésének ideje, amely általában Szent Mihályig volt érvényben — olvasható a Hagyományok Háza honlapján.
Április 22-én rendezik meg a kihajtási ünnepet és a kézművesvásárt Hortobágyon. Szédületes, lenyűgöző fotók járják be minden évben az internetet a rendezvény kapcsán. De jó lenne, ha itthon készültekben is gyönyörködhetnénk!
A magyar népi hitvilágban Szent György napjára elsősorban a boszorkányok és más rontók felfokozott tevékenysége jellemző, mely elsősorban a tehénre, illetve a tejre irányul. Kifüstölték vagy kiforrázták a tejesköcsögöket, mégpedig gyógyhatásúnak vélt füvekkel vagy ezek főzetével — írja a Magyar néprajzi lexikon. Különös szokások is fűződnek ehhez a naphoz, mint például az, hogy Szent György napját a néphit alkalmasnak tartotta a földbe rejtett kincs keresésére. A kincsről úgy hitték, hogy minden hetedik évben Szent György-napkor lángot vet. Időjósló nap is egyúttal, hiszen az e napi dörgés jó bort jelez, az eső pedig bő termés ígéretét hordta magában.
Jó hinni ezekben a régi dolgokban, megélni a természet újjászületését, az élet újraindulását. Levente fiamtól időnként megkapom, hogy a múlt véget ért, ideje lenne a XXI. században élnem. Ott élek a mindennapok rohanásában, melyben éppen ezért kellenek a varázslatok, a megnyugvások, a rácsodálkozások a természet rendjére, a lélek és a szellem pihentetése az örök körforgásban.
