Elkezdődött a húsvét előtti negyvennapos nagyböjt, a felkészülés, a bűnbánat és a hitben való megerősödés időszaka. A szabadkai ferencesek templomában megtartott délelőtti magyar nyelvű szentmisén hamvazási szertartáson vettek részt a hívek.

— Olyan világban élünk, hogy mindent megadunk az érzékszerveinknek, minden vágyunkat teljesítjük — kezdte prédikációját Dezső Péter ferences atya. — Az érzéki vágyainkat maximálisan igyekszünk kielégíteni. Egészség, kényelem, szórakozás, hírek, TV, internet, hobbi, sport — minden megvan az életünkben. Eltompul az érzékünk a lelki dolgok iránt, a transzcendencia iránt. Pedig ez a világ mulandó, az meg örök. Az a valóságos világ, ez pedig, amiben mi élünk, nem reális, ezek illúziók. A böjtben pont azt csináljuk, hogy ezt az illúziót próbáljuk leleplezni. Amikor nem veszünk magunkhoz ételt vagy italt, elkezdünk éhezni és szomjazni, és jobban érzékenyebbé válunk a másik világ iránt.  Esélyünk van arra, hogy rácsodálkozzunk a minket körülvevő isteni valóságra. Észrevesszük Isten jelenlétét, nemcsak körülöttünk, hanem a bennünk való Isten-jelenlétet, a bennünk levő túlvilágot. Kell a puszta és a böjt, amely visszaadja az érzékszerveink természetes vitalitását. A böjt, a lemondást megtisztítja a lelkiismeretünket, segít a tiszta gondolkodásban és az egészséges ítéletek meghozatalában, megerősíti az akaratunkat! A böjt erősíti a lemondásra való képességünket, az önfegyelmet. Nincs családi élet önfegyelem nélkül! Szükségünk van a böjtre! A sivatag arra kell, hogy magunkra találjunk! Meg kell találnunk valódi énünket! Rá kell találnunk arra, hogy Isten hogyan képzelt el minket! Ameddig nem találjuk meg magunkat, addig nem tudjuk magunkat odaadni sem! S amikor tudom, hogy ki vagyok, csak akkor tudom odaadni magam a férjemnek, a feleségemnek, a gyerekeimnek, a munkahelyemnek, az Istennek!

Ki vagy te? Milyen a jövőd? Hogyan látod a jövődet? Mit akarsz birtokolni? Mit nem akarsz birtokolni? Mi a fontos a te életedben? Mik az illúzióid? Mitől félsz? Mitől menekülsz? Kire vagy mire vágysz? Menekülsz-e a gyengeségeid elől? A szegénységtől? A szenvedés elől? És akkor miért menekülsz? Hová menekülsz? Mibe menekülsz? Bírod-e a magányt? Az ürességet? A szorongásokat? Aztán ott vannak a sebeid! Elnyomod őket? Vagy visszatérnek gyakran? Fogva tartanak? Kihatnak a kapcsolataidra? Milyen védekezési mechanizmusaid vannak? Mit kezdesz azokkal, akik idegesítenek? Miért idegesítenek téged? Akiket nem kedvelsz, akik idegesítenek, azokhoz hogyan viszonyulsz? Menekülsz-e tőlük? Hová menekülsz? Élvezetbe? Felszínes dolgokba? Munkába? Aztán milyen az Isten-kapcsolatod? Támaszkodsz-e az Istenre? Keresed-e őt? Beszélgetsz-e vele? Van-e időd rá? Mit jelent neked az Isten? Esetleg tőle is menekülsz? Meg kell találnod, hogy ki vagy te! Tessék a böjtben, negyven napon át azon elmélkedni, imádkozni, hogy ki vagy te! Ha nem tudod, ki vagy, hiába böjtölsz! Ki imádkozik, ha nem tudod, hogy ki vagy? Ha nem tudod, hogy miért imádkozol? Meg kell találnod azt, aki az életed értelmét adja! Mert ő szeret téged, akar téged! Nem kell megdolgoznod a szeretetéért, nem kell kiérdemelned — ezt kell megtalálnod! Ő, csak az Isten adhat méltóságot és jövőt! Vissza kell nyerned az ellenőrzést önmagad felett, az akaratod, az életed felett! Előbb vagy utóbb, ha Krisztust követjük, akkor fel kell tennünk ezeket a kérdéseket! Ha megtaláljuk önmagunkat Istenben, hozza majd meg nekünk a feltámadást! Ez a mi hitünk: a feltámadás! De erre fel kell készülnünk: oda kell adnunk magunkat, meg kell találnunk magunkat, és akkor azt a megtalált énünket oda is kell adni!

Roncsák Alexander felvételei