* Eredetileg csak a festőművészet érdekelte, vagy már kezdetben is foglalkoztatta az animáció? Honnan és hogyan is indult a pályája?

— Győrben jártam szakközépiskolába, és ott indult a Mediawave fesztivál is 1992-ben, melynek köszönhetően számtalan filmmel és színházi előadással ismerkedhettem meg. Ez adta az első lökést, majd később az iparművészeti egyetemre mentem, és ott kezdtem animációt tanulni. Tehát a Mediawave fesztivál volt rám a legnagyobb hatással. A képzőművészetet természetesen nem felejtettem el, továbbra is nagyon fontos számomra, mivel a képzőművészetből fakad az animáció is. Hiszen formailag minden animációs film valamelyik képzőművészeti ághoz köthető. Mindezeket manapság már én tanítom a diákoknak. Egyetemi oktatóként mindig is fontosnak tartottam, hogy ne csak beszéljek az animációról, hanem saját munkáim révén is folyamatosan képezzem magam. Szóval nekem fontos, hogy filmeket is készítsek, és az ezekből megszerzett tapasztalatokat továbbadjam a hallgatóimnak, és a diákjaimmal vagy a diákokból a későbbiekben kollégáimmá vált animációs művészekkel dolgozom együtt. A Kék pelikán című egész estés dokumentumfilmet is főleg a volt és a jelenlegi hallgatóimmal csináltam.

* Az idén ünnepli 110. esztendejét a magyar animáció. Felsorolni is nehéz, mennyi értékes mestermű született a több mint egy évszázad alatt. Hogyan tekint az egykori nagyokra, jelentős művészekre és egyáltalán a magyar animáció történetére?

— Mindez számomra nagyon inspiratív, hiszen sok olyan animációs rendező van, akinek a munkái az én munkáimat is meghatározzák, mivel az ő alkotásaik által ismertük meg az animációt. Számomra például Szoboszlay Péter vagy Kovásznai György munkái a mai napig irányadók, de most fedeztem fel mélyebben Macskássy Katalin animációs filmjeit is. Véleményem szerint egy kiapadhatatlan forrás a magyar animáció története. Folyamatosan újabb munkákat fedezhetünk fel, például Reisenbüchler Sándor A Nap és a Hold elrablása című filmje volt az idei nyáron egy nagy favorit. Az egyetemen a hallgatóimnak nagyon sok animációs filmet mutatok, Jankovics Marcell Hídavatását például minden évben megnézzük.

* Milyen témák keltették fel az érdeklődését az utóbbi évtizedekben, és mindezeket milyen stílusban ábrázolta? Az animáció melyik ágát, ágait választotta?

— A Kék pelikán című legfrissebb munkám volt számomra eddig a legnagyobb szakmai kihívás, mivel ez egy 80 perces, egész estés animációs film. Megalkotásában új területre tévedtem, ez pedig nem más, mint az animált dokumentumfilm. Korábban nem csináltam ilyen típusú animációs filmet, melyben a dokumentum is megjelenik, viszont a Kék pelikán sztorija, a jegyhamisítás és a valóságban megélt történetek óhatatlanul igényelték ezt a formát. Ami pedig a saját stílusomat illeti, arról azt mondhatom, hogy hozzám mindenképp a krétaanimációs filmek köthetők leginkább. Egy fekete táblára fehér krétával rajzolok, kockánként rögzítem, és ebből végül összeáll egy kisfilm. Ezeket a munkáimat leginkább Vértes Marcell animációs filmjei ihlették. Ő egy két világháború között élt grafikus volt, akinek a mozgó grafikái is krétarajzok voltak. A krétarajz egyébként egy olyan animációs technika, amelyet egyedül is tudok végezni, viszont ebből adódóan csak rövidfilmek gyártására alkalmas. Ezért is kellett stílust és technikát váltanom a nagyobb filmek elkészítéséhez.

* Az alkotás mellett tanít is a művészeti egyetemen. Ezáltal talán remek párhuzamot tud vonni a régi iskola, az újabb, rendszerváltás utáni generáció és a harmadik, azaz a legújabb nemzedék munkamódszerei és művészetfilozófiája között.

— Mindenképp a rendszerváltás előtt volt a magyar animáció aranykora, utána pedig átstrukturálódás ment végbe. Én jelenleg nagyjából a középgenerációhoz tartozom, de a fiatalok is, mint amilyen Gauder Áron vagy Szabó Sarolta, a koruktól függetlenül már érett művészek. Ők például a múlt évben jöttek ki egész estés animációs filmekkel, ennek fényében egyértelműen kijelenthetjük, hogy generációváltás van. Szerintem a fiatalabb animációsoknak sem különösebben más a filozófiájuk vagy a módszereik. Inkább annyi történt, hogy az egykori nagyoknak a magyar televízió volt a főtámogatója mint első számú megrendelő. Mindez a rendszerváltás után megszűnt, aminek következményeként az animációs jelenlét inkább a rövidfilmekben nyilvánult meg. Ezek a rövidfilmek pedig általában különféle fesztiválokon jelentek meg. Egész estés animációs alkotások csak az utóbbi időben készültek újra.

Fotók forrása: www.csakilaszlo.com