Bécs, Budapest, Csíkszereda, Kolozsvár, Marosvásárhely, Boston, New York és Turku után Szabadkán is kiállított Részegh Botond festőművész. A Szabadkai Kortárs Galériában látható Becsomagolt háború című tárlata. Három szín dominál az emeleti termekben, de az nagyon: a sárga, a kék és a fekete. Már csak azért is a színek azok, amelyek rögtön szemet szúrnak, mert Botond képei nem miniatűrök, óriási méretükkel szinte rátelepszenek és beolvadnak a galéria hatalmas falaiba.
Két sorozat képei férnek meg egymás mellett a kiállításon, ezek a Becsomagolt hétköznapok, illetve a Háború anatómiája. A két téma alkotásai egy ponton egymással is kommunikálni kezdenek, mint ahogyan egy háború a hétköznapok részévé válik, akár becsomagoljuk, akár nem. És háborúból is többfélét ismerünk, ha tágabban értelmezzük, akkor háborúzhatunk önmagunkkal is, a négy fallal, mely körülvesz és bezár, egy vírussal vagy a szomszéddal, aki mindig a mi házunk elé söpri a levelet.
A Becsomagolt hétköznapok kékei és sárgái akkor készültek, amikor a pandémia a csúcspontján volt, és mindenki (még a művészek is) lakásukba, házukba voltak zárva. Talán éppen ezért ez a két szín, a nap és az ég színe dominál Botond sorozatán. De a csomagolás szó is utalhat sok mindenre, a sok zacskóra, hiszen mindent csomagolunk még mindig, a fogyasztói társadalom nem szűnt meg fogyasztani. Ösztönös, belülről kiszakadó alkotások ezek, rajzok és festmények, avagy ahogyan a leírásban olvashatjuk:
„Részegh Botond következetesen épített életművében a kifürkészhetetlen, nehezen definiálható, benső, egzisztenciális tartalmak megjelenítése áll a középpontban. A történések intenzív megélésének, a beleérző képesség maximumra állításának köszönhetően, az egyébként hétköznapi tapasztalatok és a lélek legmélyéről kiszakadt, spontán rajzok, festmények kombinációjaként született kompozíciók, puritánságuk ellenére összetett jelentést hordoznak.”
Ahogyan a világ a pandémiából átfordult egy háborúba, úgy Botond két sorozata is egymásra épült, egymást követte, szervesen kapcsolódnak tehát össze.
Több képen emberi alakokat vélünk felismerni, egymásba fonódókat vagy egymástól éppen távolodókat. Mégis leginkább valamiféle magányosság, bezártság (szobába és saját elménkbe) az, ami megjelenik a festményeken.
A Háború anatómiája című sorozatát 2018-ban készítette, s nem egy konkrét háború volt a kiindulópontja, hanem a háborúk mechanizmusának mindenre és mindenkire kiható pusztító hatása.
A kiállítás a Magyar Művészeti Akadémia által támogatott művészeti ösztöndíjprogram részeként a Szabadkai Kortárs Galériával együttműködve jött létre, a kiállítást Nátyi Róbert művészettörténész nyitotta meg, s ahogy már megszokhattuk, megjelenik egy képekkel illusztrált katalógus is a kiállítás anyagáról.
Fényképezte: Szerda Zsófi
