Mehmet Tüysüz Karcsika édesanyjával - a sajtó kereszttüzében, immár itthon.

Hosszú és bonyodalmas történet. Aki nem kísérte figyelemmel, az igazán nem is érti, vajon miért ily bonyolult e világ és hogyan lehetséges még a XXI. században is gyereket rabolni. Pedig lehet. Szerencsére vissza is lehet szerezni - ötezer euróval és egy csoport lelkes segíteni akaró alapítványi emberrel. Nem utolsósorban az édesanya páratlan akaraterejével, kisfia utáni leküzdhetetlen vágyával.
Minden úgy kezdődött, hogy egy szegedi magyar nő, Papp Edina és a török állampolgárságú Mehmet Tüysüz tíz évvel ezelőtti szerelmének gyümölcseként látta meg a napvilágot Mehmet Tüysüz Karcsika. A szegedi fekete üstökű kisfiú szépen nevelkedett, már elsős volt, amikor a szülei útjai hirtelen elváltak. A férfi visszatért szülőhazájába, a gyerek és az édesanya pedig Szegeden maradt. Eddig talán semmi különöset nem fedez fel a Kedves Olvasó, merthogy ilyesmi ezerszám fordul elő a mai felfordult, igencsak egzaltált világunkban.
Igen ám, de most kezdődnek a bonyodalmak. Mehmet Tüysüz 2004. július 10-én szabályosan elrabolja Karcsikát, és hamis útlevéllel Törökországba viszi. Az anya tehetetlen, egész Magyarország felháborodik a lelketlen cselekedet hallatán, az apa ellen nemzetközi körözést adnak ki. Időközben Papp Edina férjhez megy, új társat talál magának. Bogos Attila, az új férj mindenben segíti feleségét, erkölcsileg és anyagilag egyaránt. Merthogy a gyerek felkutatásában részt vevőknek óriási a ,,gázsijuk”: utazás, megbeszélések, tárgyalások s egyéb költségek merülnek fel.
A török köztársasági elnök is segít
A fiatalasszony szinte minden lépéséről tudósít a magyarországi média. Így tudjuk meg, hogy 2005 májusában Recep Tayyip Erdogan miniszterelnök, majd egy évvel később Ahmet Necdet Sezer köztársasági elnök is megígéri, hogy segít az apa és a gyermek felkutatásában. Tudniillik a kis Karcsikát az apja egyszer a több milliós Isztambulban rejtegeti, majd vidékre viszi. Aztán a hírek arról is szólnak, hogy Tüysüz Amerikába települ át, s magával viszi Szegeden született gyermekét is. Tudniillik az apa időnként telefonál a Tisza-parti városban élő volt feleségnek, s minden esetben közli, hogy soha az életben nem fogja visszaadni a kisfiút. Bogosné Papp Edina ilyenkor az idegösszeroppanás határán van, de erős akarattal túlteszi magát minden megpróbáltatáson, és újra nekiindul a - kívülálló számára érthetetlennek tűnő - kutatásnak.
Időközben a Bogos házaspárnak gyermeke születik, az immár napjainkban kétéves Bence. Az édesanya és az édesapa boldog, büszke a jövevényre, de a gyerekszobában ott áll még egy ágy, amelyet Mehmet Tüysüz Károlynak, azaz Karcsikának tartanak fenn. Az esélyek azonban egyre csekélyebbnek tűnnek. Időnként minden szál elszakad, semmit sem tudnak a fiúcska hollétéről.
Segít az Egymásért Alapítvány
Nyilván az anya vasakaratának láttán döntött úgy a budapesti székhelyű Egymásért: Egy-Másért Alapítvány, hogy részt vesz a Törökországban bújtatott fiú felkutatásában és hazahozatalában. Ismeretes ugyanis, hogy mind a magyar, mind a török bíróság jogerősen Bogosné Papp Edinának, az édesanyának ítélte a kisfiút. Ebből eredően azután mindkét állam rendőrsége is körözést adott ki Mehmet Tüysüz ellen, de sokáig nem tudtak a nyomára bukkanni.
Húsvétra azonban másként alakultak a dolgok. Földesi-Szabó László, az Egymásért: Egy-Másért Alapítvány kuratóriumának elnöke nagyszombaton közölte az édesanyával, hogy hírt kapott Isztambulból: az apát letartóztatták, mehetnek Karcsikáért! A nyomravezetőnek ígért ötezer euró megtette a hatását, szorult a hurok, és az apa végül nem rejtőzködhetett tovább, és a fiát sem tudta már rejtegetni. Ezúttal egy Isztambultól mintegy 40 kilométerre lévő hegyi faluban leltek rájuk. Az apa szerint a kis Mehmet Károly a kint eltöltött két és fél év alatt járt iskolába, Karcsika szerint ez nem fedi a valóságot...
Volt nagy öröm a Bogos családban! Vasárnap az édesanya a ferihegyi repülőtéren büszkén ölelte magához Karcsikát, és a család mentőangyalával, Földesi-Szabó Lászlóval először az újságírók elé álltak. Véget nem érő kérdezősködések következtek, de a láthatóan idegileg feszült anya, s a szintén zavarban lévő kisfiú, aki valójában nem is igen értette, miért e nagy felhajtás körülötte, igyekeztek minél gyorsabban véget vetni a média páratlan érdeklődésének. Merthogy a kisfiút magyarul kérdező újságírók bizony válasz nélkül maradtak: Karcsika már csak néhány szót tud magyarul... A kérem, a köszönöm szavakon kívül kezdetben alig lehetett tőle mást hallani.
Az álmát is őrzi az édesanya
Aztán Szeged felé vették az irányt. Az édesanya boldogan ölelte magához a 33 hónapja nem látott kisfiát, egyik kezével pedig a kétéves Bencét simogatta. A fiait. Karcsikán észrevette, hogy elhanyagolt, körmei töredezettek, vitaminhiányról árulkodnak, az arcán különféle horzsolások láthatók.
Aztán következett az első ,,itthon” töltött éjszaka. Bogosné Papp Edina megfürdette, lefektette fiait, éjszaka pedig ott ült az ágyuk mellett. Alig aludt, minden moccanásukra reagált: takargatta őket, puszit lehelt rájuk. És gyakran elsírta magát. Mert jólesett sírnia, az örömtől, a feszültség oldódásától. Talán ha nem hitte volna ilyen makacsul, hogy egyszer megéri ezt a napot, régen feladta volna. De nem adta fel, s ennek meg is lett az eredménye.
Most Mehmet Tüysüz Karcsika akklimatizálódik. A családdal igyekeznek olyan elfoglaltságot, szeretetterápiát biztosítani, amely átsegíti őt a normális életvitelbe. Megérkezésük után két nappal már Budapesten a Városligetben jártak, fociztak, majd az állatkertbe és a vidámparkba mentek. Memikém, mert így szólítja az anyja a kisfiút, már nagyokat játszik a testvérével, Bencével, s láthatólag jól érzi magát velünk. Első nap még a kezemet is alig fogta meg, ma már átölel, és akkora puszikat nyom az arcomra, mintha soha nem szakadtunk volna el egymástól, meséli Edina, a boldog édesanya. Karcsika elárulta, hogy Törökországban a Galatasary fociklub volt a kedvence, annak szurkolt és a tévében megnézett minden Galata-meccset. Iskolába viszont nem járt...
Most néhány napig, szintén az Egymásért: Egy-Másért Alapítvány jóvoltából a magyar főváros vendége lesz a szülőhazába visszatért kisfiú, azután következik a neheze: tanulnia kell, méghozzá jó nagy tempóban. Merthogy ősztől újra várja az iskolatáska. Itthon ugyan befejezte az első osztályt, de a két és fél év bizonyára rengeteg ismeretet kitörölt az emlékezetéből. Ezt kell pótolnia, s akkor magántanulóként folytathatja a felzárkózást.
Bogosné Papp Edina a sajtó képviselői előtt elmondta, hogy volt férje számára lehetővé teszi fia látogatását. Ezúttal azonban jóval elővigyázatosabb lesz, lesznek. å, a mostani férje, nemkülönben féltestvére, a kis Bence, aki már most felnéz a bátyjára, különösképpen akkor, amikor az a labdát bűvöli.
Mondhatnánk azt is, hogy happy enddel ért véget a gyermekrablás. A tények is ezt bizonyítják. De van ennek a sajnálatos eseménynek egy nem kívánt hozadéka is: azok a sebek, amelyeket az édesanyja és a kisfiú kapott a 33 hónap alatt, nagyon nehezen hegednek be. Igazából talán sosem.