Ha csak néhány évet visszamegyünk, mi is sötétségben éltünk. Mi, idősebbek emlékszünk a kilencvenes évek háborús idejére, hogy hányszor nem volt áram,  és gyertyát, olajlámpást,a fontos intézményeknél generátort használtak. Valószínűleg mindig is így volt, az ember mindig a fényt kereste, hogy lásson, megszabaduljon a sötét terek bizonytalanságától, amely teherként megfojtja és összeszorítja a szívet. A karácsonyt a kezdetek  óta a fénnyel, pontosabban minden fény forrásával, a nappal és különösen Istennel társították.

A Biblia egyik legnagyobb prófétája, Izajás örömmel írja könyvében: "a nép, amely a sötétségben járt, nagy világosságot lát, nagy világosság ragyog a sötétség földjén élőkre" (Iz 9,1).

A nap minden nap felkel, és elpusztítja maga előtt a sötétséget, a bizonytalanságot és a félelmet. Ezt Jézus előtt is jól megértették az emberek, így sok vallásban az istenek között a főisten a napisten volt. Azt gondolták és hitték, hogy ez a felettünk álló csillag az élet teljességét adja, életben tart, áldásával áraszt el bennünket. Ajándékokat vittek a napnak, olykor emberáldozatokat is, hogy a napisten kedvében járjanak, megköszönjenek, vagy kérjenek tőle valamit. Rómában, Jézus születése idején a nap a világosságnak a  sötétség felett aratott győzelmének szimbóluma volt, és akkor ünnepelték, amikor Rómában kezdett hosszabbodni a nappal, vagyis  december 23.-24. körül. A keresztények átvették ezt a dátumot és alkalmat, amikor december 25-én kezdték ünnepelni a karácsonyt. Természetesen teljesen új tartalommal. Megértették, hogy az igazi világosság Istentől származik, ahogyan  Izajás próféta irja, és nem egyetlen csillag formájában, amely megvilágít minket, hanem emberi testben, olyan testben mint a miénk, mégis másmilyenben. „Gyermek születetik nekünk , a béke Fejedelme, aki örökké uralkodni fog, uralma örökké tart.” És hozzáteszi: „a mindenható Isten szeretete tette ezt”.Izajás próféta nemcsak a világosság eljövetelét, egy csodálatos gyermek születését jelentette be, hanem szavaival elmélyíti a világosság sötétség feletti győzelmének szimbolikáját. A próféta számára a sötétség  az minden erőszakos cselekmény, akár katonák, akár hétköznapi állampolgárok vagy ahogyan manapság mondják, civilek követik el.

Emlékszünk 2023. május 4-re… amikor ezen a napon kilenc diákot és a biztonsági őrüket agyonlőtték a Ribnikar általános iskolában. Le voltunk döbbenve. El sem tudtuk hinni, hogy ez lehetséges hazánkban. És mégis, megtörtént, különböző tények, körülmények, emberi hibák, felelőtlen, de bűnös cselekedetek miatt.

​ Ma már biztosan tudjuk, hogy a kommunikációs eszközök nagyban befolyásolhatják viselkedésünket. Tudjuk, hogy a médiának és a társadalmi kommunikációs eszközöknek mekkora szerepük van a háborúk kirobbantásában, a dezinformációk és a gyűlölet terjesztésben, amelyek szörnyű tragédiákhoz vezetnek. Szövetkezetek, Farmok, Big Brother és a hasonló műsorok terjesztik az emberek szívében a sötétség kultúráját, felébresztik az emberekben azokat az érzéseket, amelyek azt a benyomást keltik, hogy minden lehetséges, mindent lehet tolerálni, mindent meg lehet csinálni úgy, ahogy a televízióban mutatják.  Az emberben ott van a  jó és a rossz, a világosság és a sötétség, és úgy tűnik, sokkal könnyebb növelni benne a sötétséget  mint a fényességet. Milyen nehéz rávenni az embereket, hogy adjanak valamit a szegényeknek ezekben a nehéz időkben, és milyen könnyű Belgrádnak e csodálatos városnak minden utcájában több fogadó irodát, játéktermet találni, ahol a családok és az egyének anyagi javait herdálják el.

Az ember arra hivatott, hogy a fény, a melegség és a szeretet hordozója legyen. Ezt a földi megjelenésünk kezdetétől  tudjuk, de hogy ez a fény-, melegség- és szeretethordozás-tudat meddig  mehet el, azt a Betlehemben született Jézus személyében látjuk meg valamint Máriában  és Józsefben

Megjelenésétől  fogva, Jézus  világosságot hozott Palesztina sötét éjszakájába. Először a nyájukat őrző pásztorok látták meg a mennyei sereg ragyogó fényét, majd az egész betlehemi istállót megvilágította az Istent dicsőítő angyalok fénye. A napkeleti bölcsek egy csodálatos és titokzatos  égi csillag fényét követték. Jézus, amikor prófétaként és tanítóként kezdte nyilvános működését, visszaadta a vakok látását, kitörölte az emberek szívéből a bűn sötétségét, a hegyen elváltozott, fényes volt, mint a nap, és a feltámadás után múlhatatlan, örök világosság lett mindazok számára, akik hisznek benne.

Ez a fény világítsa meg szívünket, és különösen azok szívét, akik napjaink nagy kérdéseiről döntenek. A politikusok lépjenek ki "érdekeik" ördögi köréből, abból a sötét tévhitből, hogy fegyverekkel, és erőszakkal meg lehet oldani az emberiség problémáit,vagy eldönthetik a vitákat. Hála Istennek, soha sem fordult elő, hogy egy háború örökké tartott volna. Mindig békét kötöttek állandó, vagy részleges jelleggel. Mindezek ismeretében feltehetjük a kérdést, hogy miért olyan vak az ember, hogy mindig a mindent ígérő, és szinte semmit sem adó bűn,az  erőszak, a vak nacionalizmus vagy az üres populizmus sötétjébe rohan.

Imádkozunk ezekben a napokban, hogy a testvérgyilkos háborúban lévő keresztény nemzetek megértsék mindenki számára szükséges békét, hogy hallják az élők kiáltását, akik minden nap temetik halottaikat. Ne feledkezzünk meg a különböző népek közötti háborúkról sem, mind a Szentföldön,  mind Szíriában,vagy Afrika számos országában. Emlékezzünk a Nagorno-Karabahból elűzött keresztényekre, vagy a menekültekre szerte a világon.

Ebben a mostani időben, amikor úgy tűnik, hogy a sötétség erősebb a fénynél, nézzünk a kis Jézusra, és meg fogjuk érteni:hogy az utolsó szó mindig a fény igazi forrásáé, az Istené és az újszülött Istenemberé,ami nem  az erőszakról és a gonoszságról,hanem az életről szól.

Áldott Karácsonyi Ünnepet és Boldog Új Évet kívánok mindenkinek!

+ László érsek