* Ön egy több ezer éves hagyományt képvisel egy olyan világban, ahol egy TikTok-videó néha fél percig sem tart. Hogyan lehet ma vallásosnak maradni úgy, hogy közben az ember ne fordítson hátat a modern világnak?

– Én megfordítanám a kérdést: hogyan képes a mai ember vallás nélkül létezni egy olyan világban, ahol ingerek milliárdjai érnek bennünket, és nap mint nap darabokra hullunk attól az iszonyatos információáradattól, amely egyetlen, a zsebünkben lapuló kis eszköz által eljut hozzánk? Mindeközben nincs olyan horgonyunk, amely szellemi, intellektuális és spirituális biztonságot adna. Én úgy gondolom, a vallás szerepe nem az, hogy elzárja az embert a világtól, hanem hogy segítsen annak ezernyi sokszínű és gyakran eklektikusnak tűnő jelenségét valamilyen keretbe foglalni. Ezáltal rendet teremthetünk a világ dolgaiban, és megerősödhet a mentális, lelki és szellemi önbizalmunk, valamint a biztonságérzetünk.

Fotók: EMIH – Magyar Zsidó Szövetség

* És ha már modern világ: megérkezett a mesterséges intelligencia is. Ma már beszélgetünk vele, tanácsot kérünk tőle, egyre több mindent bízunk rá. Mit mond erről a rabbinikus hagyomány? Van valami, amit egy mesterséges intelligencia soha nem tud majd helyettünk megtenni?

– A rabbinikus hagyomány egyik nagyon fontos tanítása a Biblia első történetéhez vezet vissza. A Tóra leírja a hatnapos teremtés történetét, majd úgy foglalja össze, hogy mindazt, amit az Örökkévaló megteremtett, la’aszot – héberül: „hogy cselekedjék”, illetve „hogy továbbalkossa”. A magyar fordításban ez nem feltétlenül jelenik meg ilyen formában, mert egy kissé furcsán hangzana, a héber szövegben azonban így szerepel. A zsidó kommentárok szerint ez arra tanít bennünket, hogy Isten félkész világot teremtett. Olyan világot, amelyben a teremtés koronájának, az embernek nem csupán az a feladata, hogy éljen, hanem az is, hogy egyre jobbá és tökéletesebbé tegye. Újabb és újabb felfedezéseket tegyen, megkönnyítse a saját életét, és elősegítse, hogy az isteni kinyilatkoztatás, az isteni szellem mindinkább érezhetővé váljon a világban. Ha tehát megjelenik egy új csatorna, például a TikTok, akkor azt is fel lehet használni arra, hogy az isteni üzenet még több emberhez eljusson. A mesterséges intelligencia ugyancsak ebbe a kategóriába tartozik: mint minden eszköz, használható nagyon jól és nagyon rosszul is, ezzel pedig a felelősségünk is megnő. Hasonló a helyzet, mint több mint fél évszázaddal ezelőtt az atomenergiával. Iszonyatos pusztításra képes – amint azt a II. világháborúban láthattuk –, a polgári célú felhasználása azonban megkönnyítheti és jobbá teheti az emberek életét. Minden felfedezés pluszerőt ad az ember kezébe, ez az erő pedig jóra és rosszra egyaránt használható. Én személy szerint imádom a mesterséges intelligenciát, és nagyon szeretek vele dolgozni. Ha az ember jól és megfelelő célra használja, akkor nemcsak megkönnyíti az életét, hanem megsokszorozza a tudását, a képességeit és a teljesítményét is. Ha azonban mindezekről le akar mondani, és a tudását, a gondolkodását, valamint a teljesítményét is kiszervezi, akkor végül ő maga marad nulla. Tehát itt az emberi döntés a lényeg: mire akarjuk használni ezt az eszközt?

* Miközben technológiailag rengeteget nyertünk, egyre többet beszélünk magányról, széteső kapcsolatokról és családválságról. Mi az, amit Ön szerint a modern ember valahol útközben elveszített?

– Szerintem ez egy nagyon érdekes paradoxon. A modern világ egyik újdonsága és fontos erénye, hogy az egyén került a középpontba: értékké vált az egyéni teljesítmény és az egyéni képesség. Minél szabadabb világban élünk, annál több lehetőséget kap minden ember. Ez azonban félre is csúszhat – és úgy tűnik, sok tekintetben félre is csúszott. Az egymásrautaltság megszűnésével ugyanis az egymáshoz való kapcsolódás is meggyengülhet. Az ember viszont társas lény is. Ahogyan Arisztotelész fogalmazott: szó szerint „politikai állat”, vagyis olyan lény, akinek a polisz, a közösségi lét az elemi közege. A modern világban viszont mintha darabjaira hullana a család és a társadalom is. Mindenki egyedül akar érvényesülni, közben pedig elveszítjük az emberi élet egyik meghatározó elemét: a családi vagy a tágabb közösséghez való tartozást, az ezzel járó felelősséggel és erényekkel együtt. Így végül nagyon sok egyéni és egyedi, de sok tekintetben boldogtalan ember marad.

* A hagyományos zsidó életben nagyon fontos szerepe van a családnak. Mi az a zsidó családmodellből, amit egy nem vallásos ember is nyugodtan „ellophatna” magának? Van olyan hagyományos érték, amelyről talán túl gyorsan mondtunk le?

– A család a zsidóság és a zsidó identitás egyik legfontosabb építőköve, maga a vallás is szinte elképzelhetetlen nélküle. A zsidó vallás nem az egyének, hanem a család és – tágabb értelemben – a közösség vallása. A közösséghez tartozás nem csökkenti, hanem kiteljesíti az ember egyéni értékét. Ahogyan egy futballcsapatban is mindenkinek megvan a maga szerepe, de képességei a többiekkel együtt válnak igazán jelentőssé. A család megtanít közösségben élni, adni és elfogadni, gondoskodni másokról, valamint szükség esetén olyan feladatokat is vállalni, amelyek nincsenek az ínyünkre. Ezek a képességek a tágabb emberi együttélésben is nélkülözhetetlenek.

* Ha ma egy európai zsidó kipában vagy más, jól látható vallási jelképpel végigsétál egy nagyváros utcáján, mennyire érezheti magát biztonságban? Érzékel változást az elmúlt évekhez képest?

– Sajnos jelentős és kedvezőtlen változások történtek. Az elmúlt évtizedekben sok millió közel-keleti bevándorló érkezett Európába, köztük olyan muszlim országokból, ahol erős a bizalmatlanság a nyugati kultúrával, különösen pedig a zsidósággal szemben. Emiatt számos európai nagyvárosban egyre nehezebbé vált a zsidók mindennapi élete. Mindez különösen 2023. október 7-e után vált érezhetővé. A Hamász terrortámadásában több mint ezer izraeli – köztük gyermekek, nők és idősek – vesztette életét, a támadást követő gyűlölet pedig Európa nagyvárosainak utcáin is megjelent. Romlott a közbiztonság, és tovább nőtt a zsidó közösségeket fenyegető veszély. Közép- és Kelet-Európában ez szerencsére kevésbé jellemző. Budapest azért is különleges, mert jelentős zsidó közösség él itt, melynek tagjai látható vallási jelképekkel is viszonylag biztonságban élhetnek. Párizsban, Berlinben vagy Londonban ez egyre kevésbé mondható el.

* Mennyiben járul hozzá az antiszemitizmus erősödéséhez a közösségi média, és mennyiben vált egyszerűen láthatóbbá a jelenség a közel-keleti konfliktusok miatt?

– A közösségi média algoritmusai sajnos kedveznek a szélsőséges ideológiáknak. A platformok a hozzászólások, reakciók és megtekintések számát jutalmazzák, ezért rendszerint a legszélsőségesebb vélemények kapják a legnagyobb nyilvánosságot és egyfajta legitimációt. A közösségimédia-vállalatok felelőssége óriási. Nemcsak az algoritmusok segítik a szélsőséges tartalmak terjedését, hanem névtelenül is lehet gyűlölködni, a kimondott szavak következményeinek vállalása nélkül. Ezen mindenképp változtatni kell.

* Végül Izraelről: Hogyan értékeli most az ország helyzetét? Lát esélyt arra, hogy az izraeliek és a palesztinok között valódi megbékélés kezdődjön?

– Az elsődleges kérdés az, létrejön-e olyan palesztin politikai hatalom, amely nem Izrael megsemmisítését tűzi ki célul. Izrael nem békülhet meg egy olyan hatalommal, amely nem ismeri el az állam létjogosultságát, hiszen ezzel a saját létét adná fel. A ’80-as évek végétől induló békekezdeményezések két egymás mellett élő államról szóltak: egy zsidó és egy palesztin államról. A Hamász, de sajnos a Palesztin Hatóság is azt képviseli, hogy a Jordán folyótól a tengerig egyetlen palesztin állam jöjjön létre. Amíg ez az ideológia határozza meg a palesztinok vezetőit, nehezen képzelhető el a helyzet rendeződése. Ennek következményeit a palesztin lakosság is súlyosan megszenvedi. A Gázai övezetben, illetve a Palesztin Hatóság területén lakók életszínvonala, szabadság- és egyéb jogai messze elmaradnak az Izraelben élő arabokétól. Jó lenne, ha ők is szabadon élhetnének, ennek azonban éppen a saját politikai vezetőik szabnak gátat.