home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Kamikaze — Az isteni szél
(Forrás: crowland.uw.hu)
2014.09.17.
LXIX. évf. 38. szám
Kamikaze — Az isteni szél

Honnan ered? — Mindannyian hallottunk már a II. világháború csendes-óceáni hadszínterén 1944/45-ben feltűnt kamikazékról, akik robbanóanyaggal megrakodott repülőgépükkel szándékosan csapódtak az amerikai hajóknak. A kami kaze kifejezés jelentése isteni szél, és mintegy hétszáz éves története van.

Az 1270-es években a Mongol Birodalom hihetetlen mértékben kiterjedt. A mai Romániától kezdve Ázsia nagy részét magában foglalta — Kína, Korea és a mai Oroszország jelentős része is a birodalomhoz tartozott. A trónon ülő Kubiláj kán (Dzsingisz kán unokája) azonban a Japán Császárságot is meg kívánta hódítani. Parancsot adott koreai és kínai vazallusainak, hogy építsenek egy kilencszáz hajóból álló flottát, és fegyverezzenek fel egy 40 000 fős hadsereget. 1274 novemberében a sereg készen állt, és megindult Japán felé.

Az inváziós sereg a Kjúsú sziget északi részén szállt partra, a Hakata-öbölben (a mai Fukuoka városa mellett), ahol a japán Hojo (ejtsd: Hodzsó) nemzetség császára mintegy 10 000 japán harcossal várta. A japánok védekezésre kényszerültek a túlerővel szemben, és fél napon keresztül keményen kitartottak. A csata délutánján hirtelen sötét felhők kezdtek gyülekezni északon a tenger felett, és a japánok jól tudták, ez annak a jele, hogy tájfun közeledik. Ezért visszahúzódtak a szárazföld belsejébe, a mongol flotta pedig igyekezett kifutni a nyílt tengerre, hogy ne az öböl sekély vizében érje a baj. A hihetetlenül gyorsan lecsapó tájfun — melyet a japánok szerint az istenek küldtek — az öbölben érte az inváziós flottát, és elpusztította, vagy szétszórta a mongolok többségét.

A vihar elülte után a nagy veszteség miatt már nem volt reális esély az invázió folytatására, ezért a mongolok inkább hazatértek. Úgyhogy a Japán Császárság egyelőre elkerülte a mongol megszállást. De a kán nem olyan ember volt, aki csak úgy lemond valamiről. 1281-re még hatalmasabb sereget gyűjtött össze, mely több mint 100 000 emberből és mintegy 4400 hajóból állt. Bizonyos források 140 000 harcost említenek, de mindenesetre biztos, hogy az uralkodó akkora haderőt állított fel, amekkorát még sosem látott egyik birodalom sem a távol-keleti térségben. A célállomás megint Kjúsú környéke volt, és a mongol flotta 1281 júniusában útra kelt a Hakata-öböl felé.

A japánok már készültek az újabb inváziós kísérletre, és 1276—1277 folyamán az öböl mentén mintegy húsz kilométer hosszan két-három méter magas, három méter széles kőfalat emeltek. E fal mögött 1281-ben 40 000 fős japán hadsereg várta a mongol hódítókat.

Az összecsapások első felében a japán császári flotta próbálta megállítani az inváziós hajókat. A part menti vizeken a kis létszámú japán hajóhad nagy veszteséget okozott a mongoloknak, de a partraszállást mégsem sikerült megakadályoznia. Többhetes harc bontakozott ki a falak mentén. 1281 augusztusában a mongolok már a győzelem küszöbén álltak: a falrendszert több helyen áttörték, és a hősiesen védekező japán sereget megtizedelték. Ám ekkor megismétlődött az, ami már 1274-ben is megmentette Japánt: észak felől újabb hatalmas tájfun közeledett a Hakata-öböl felé.

A mongol sereg egy részét a hajókra menekítették, és igyekeztek kifutni a nyílt tenger felé. Ekkor csapott le a tájfun. A könnyű, fából készült hajókat egymáshoz vágta az öbölben, vagy a part menti sziklákhoz csapta őket. Nem egyet az óriási hullámok téptek szét: fát, fémet, embert egyaránt. Mire elült a vihar, az inváziós flotta megtépve és szétszórva hevert az öbölben, illetve a tenger mélyén. A sereg végképp demoralizálódott, volt, hogy fellázadtak a vezéreik ellen, így végül a harcot már nem lehetett folytatni. A sereg megmaradt része szégyenszemre visszahajózott a kontinensre. A parton maradt mongol katonákat — akiknek már nem volt idejük a vihar előtt hajóra szállni — a japánok mészárolták le. Ezzel Japán újra megmenekült a mongol hódítás veszélyétől, és független maradt.

Így történt tehát, hogy a tájfun, az isteni szél (kami kaze) két ízben is megmentette Japánt az idegen uralomtól. Ezt a szellemet próbálták a japán pilóták a II. világháború végén újjáéleszteni, hogy isteni szélként megóvják hazájukat és császárukat. A történelmük során ez kétszer sikerült is, harmadszor azonban már nem.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..