Az idei nyári Szép Szó Műhely részvevői Szabó Attila felvétele

Augusztus 15-étől 22-éig tartott a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének nyári Szép Szó Műhelye a kishegyesi Kátai-tanyán
,,Ugye, beengedsz, hogyha kopogok? Ugye, meghallgatsz, hogyha suttogok...'' -- akár mottója is lehetett volna ez az Ágai-verssor az idei találkozónknak, hiszen olyan témák merültek fel ezúttal a műhelymunka során, amelyek messzemenően a tanár--diák kölcsönös bizalmára, odafigyelésére és megértésére épülve bontakozhattak ki természetesen ,,irodalmi nyelven'' -- azaz eszköztárul maradtak megint csak a szavak, a szavak... Szép szavak költőink kincsestárából válogatva.
A legfiatalabb korosztállyal, a 1012 évesekkel Lódi Andrea drámapedagógus foglalkozott. Kiss Ottó Csillagszemű Márió című verse alapján azt próbálták megfejteni: vajon valóban lehozhatók-e a csillagok az égről valakiért, akit nagyon szeretünk. Vagy az a feltűnően szép ragyogás, amelyet meglátunk valakinek a szemében, az már az a csillag, amit vágyainkkal ,,lesóhajtoztunk'' az égről? Persze volt itt szó szomorúságokról is: szülők válásáról, megbomlott gyermek--szülő kapcsolatról, egyedüllétről, barátkozásról, csalódásról is. És gátlásokról, szeméremről, arcpírról, kézizzadásról..., vagyis mindarról, ami a ,,felvilágosodás'' korával jár. A csoport tagjai voltak: Acsai Balázs, Rókus Álmos (Óbecse), Jaksa Csaba, Lukács Anna (Muzslya), Kovács Imola (Nagybecskerek), Lahos Anna és Igor (Újvidék), Lengyel Ágnes, Tumbász Kincső (Kishegyes), Morotvánszki Nikolett (Kikinda), Szalajevics Iván és Szarka Áron (Bácsfeketehegy).
Önarckép, önkritika, önáltatás, önfelismerés és még milliónyi ehhez kapcsolódó fontos kérdés zaklatja általában a kamaszodó kamaszt, aki általában önmagára hagyottan barangol kérdései dzsungelében. A szülők nem érnek rá, őszinte barátra nehéz lelni az osztályban, ahol mindenki csak önmagával törődik, a tévé sem nyújt vigaszt, marad hát a számítógép a gomolygó gondolatfelhők elterelésére, no és persze a mobiltelefon és a bugyuta SMS-ezés... A 13-14 éveseket ezek a témák foglalkoztatták. Kamaszkapaszkodó címmel állították össze azokat a jeleneteket, amelyeket Fekete Ágnes és Bori Viktor drámajáték-vezetőkkel dolgoztak ki az egy hét alatt. Játszották: Ágoston Emília, Bacsa Tamás, Bencsik Rihárd, Sípos Zsanett, Szatmári Csilla, Dudás György (Topolya), Brasnyó Albert (Szenttamás), Csikos Dániel (Torda), Ficze Árpád, Nyírádi Sándor (Bácsfeketehegy), Jaksa Teodóra (Muzslya), Kúti István (Mohol), Pergel Sára (Péterréve) és Péter Lea (Óbecse).
A legidősebb korosztály balladákkal foglalkozott. Arany-kor című összeállításukkal igyekeztek azt a régi korhangulatot is visszaidézni, amikor ezek a szellemi kincsek megszülettek, és szájról szájra hagyományozódtak évszázadokon keresztül. Pattogó rőzseláng mellett, kukoricamorzsolás közben ,,beszélték'' hát el a megesett leányok, csalódott szerelmesek történetét. Történeteiket Kocsis Tamás hegedűszója és népdal kísérte. A ,,kaláka'' részvevői voltak: Berze Angéla, Kovács Vecei Fanni (Zenta), Brindza Beatrix, Hegedűs Tímea (Doroszló), Faragó Emma, Hornyik Anna (Temerin), Farkas Beatrix, Lódi Csilla, Szarka Ákos (Bácsfeketehegy), Horváth Fruzsina (Veszprém), Kőműves Noémi (Kishegyes), Leist Brigitta (Szabadka), Német Anett (Péterréve), Petrás Ármin (Topolya) és Rókus Zoltán (Óbecse).
A tábor munkáját Hajvert Ákos koordinálta. A műhelymunkába bekapcsolódott még Pál Ágnes (beszédtechnikai órák), Barta Júlia és Krekity Olga (versfelkészítő tanárok) és persze sokan, sokan mások is.