Kalapdivat címmel nyílt kiállítás július 11-én Szabadkán, a városi múzeumban. A kalap mint öltözködésünk egyik kiegészítője kétségkívül izgalmas, hangsúlyos és nem utolsósorban nagy múltra visszatekintő darab — a kiállításon a többi közt erről is hallhattunk. Arról viszont, hogy manapság mi a helyzet a kalappal, hogyan és mikor viseljük, illetve hogyan gondolkodjunk róla, sokat elmond az aktuális kalapdivat formálóinak számbavétele.

Magyar trendkövetés

Nem szükséges részletes kutatást végezni, elegendő egyszerűen csak felidézni a hétköznapokban tapasztaltakat ahhoz, hogy megállapíthassuk: kalapviselési szokások tekintetében itthon három csoportot határozhatunk meg. Az elsőbe az idősebb korosztály sorolható, mely a saját fiatalsága hagyományait tovább hordozva viseli a hétköznapokban is ezt a kiegészítőt. A második kategóriába azok tartoznak, akik sajátos, egyedi stílusuk részeként választanak általában egy konkrét kalaptípust, mely a mindennapi viseletük meghatározó elemévé válik. A harmadik és egyúttal a legnagyobb csoport pedig a több, fiatalabb generáción átívelő hozzáállás, mely szerint vagy egyáltalán nem viselünk kalapot, vagy tömegesen kezdünk el követni rövidebb időszakokon át egy-egy trendet. Ez utóbbi meghatározója legtöbb esetben a plázadivat — vagyis az automatikus reakció, mely szerint könnyebben illesztünk be valamit úgy a ruhatárunkba, ha a tömegeket megszólító kampányok szemléltetik annak relevanciáját. Ezekben az esetekben viszont sokkal inkább beszélhetünk sematizálásról, mint lehetőségek széles tárházáról és önkifejezésről.

Ha viszont fellapozunk egy, a múlt század magyar divatjával, különösen a századforduló utáni időszakkal foglalkozó könyvet vagy újságot, akkor meggyőződhetünk róla, hogy valaha nálunk is nagy kultúrája volt a viseletnek. Elsősorban a valamikori Budapest bővelkedett kalapkészítő műhelyekben. Mára viszont ezen a téren is a tömeggyártás került előtérbe, a gyors és olcsó hozzáférhetőség és az egy-egy trendre való általános nyitottságunkat szabályozó reklámkampányok sora. A valamikori kalaposműhelyek tehát háttérbe szorultak, a kortárs magyar dizájnerek körében pedig a kalapkészítés jelenleg hiányszakmának tekinthető. A modernebb irányzatokra nyitottak leginkább a globális trendek nyomán alakuló fast fashion boltok kínálatából válogathatnak.

Ezt a piaci rést célozta meg Vecsei Zsófi kalaptervező, amikor úgy döntött, hogy Angliából hazatérve, budapesti székhellyel indítja be saját, kalapokat és fejdíszeket kínáló márkáját. — Londonban naponta vettem fel ezt a rózsaszín kalapot: a kedvencem, mindenhova ebben mentem. Itthon viszont még egyszer sem volt rajtam — mesélte, amikor egy interjú apropójából látogattam meg a Budapest belvárosában található stúdiójában. Kijelentésével pedig alátámasztja mindazt, amit manapság magam is megállapítok az utcai viseletet vizsgálgatva.

Nyugat-európai trendteremtés

Vecsei Zsófi is egy olyan kalapkészítő mellett szeretett bele a mára már hivatásává lett szakmába, aki egy korábbi generáció tagjaként dolgozott és alkotott. Szorgalmának és szenvedélyének köszönhetően sikerrel járt, amikor a további fejlődés reményében szerencsét próbált külföldön. A divat egyik leginnovatívabb és egyúttal legnagyobb múltú központjában, Londonban telepedett le több évre. Egy jól összeállított portfóliónak köszönhetően kapott lehetőséget arra, hogy a világ egyik legnevesebb tervezője, Philip Treacy mellett fejlődjön és dolgozzon.

Nagy-Britannia trendteremtő szerepe egyébként nem kérdéses, hiszen kalapok és fejdíszek tekintetében az élen jár. Amíg nálunk, a fiatalabb generációk körében időszakos megjelenésről beszélhetünk, addig Londonban a kalap ugyanolyan természetes része a mindennapi ruhatárnak, mint a táska vagy a sál. Nem csupán akkor jelenik meg tömegesen az utcán, ha éppen trendként tekintünk néhány konkrét fazonra. Valódi hagyománya van. És egyáltalán nem számít a komfortzónából való kilépésnek. Nem fordulnak meg az ember után az utcán, ha egy fagyirózsaszín panamakalapban száll fel a villamosra, vagy ha egy királykék fedorában sétálgat. Nagyobb az általános mozgástér és ezzel együtt nagyobb a kísérletező kedv is.

Ha pedig a brit kortárs divatról beszélünk, akkor a máris legendának számító Philip Treacyt kell említenünk elsőszámú példaként. A világhírű tervező és alkotó — azonkívül, hogy dizájnerként dolgozik és nemzetközi szinten hat a következő nemzedék kalaptervezőire — lélegzetelállító fejdíszeiért még a legminimálisabb szépérzékkel megáldottak is odavannak. Munkásságával alapjaiban határozza meg a XXI. századi társadalom kalappal kapcsolatos elképzeléseit. Az ascoti derbin, a kifutókon, filmekben és a vörös szőnyeges eseményeken egyaránt láthatjuk fejfedőit. Különösen híresek a valamikori együttműködései Alexander McQueennel, a divatvilág egyik legikonikusabb, szintén brit alakjával.

A magyar származású Vecsei Zsófi pedig ebben a miliőben építgette sajátos stílusát, és érkezett el arra a pontra, amikor érezte magában kialakulni azt a magabiztosságot, amely egy valóban működőképes projektum megkezdéséhez szükséges. Jelenleg Budapesten él és dolgozik. Sokszor teljesít egyedi megrendeléseket. Vásárlóival személyesen találkozik, és — szó szerinti, illetve átvitt értelemben is — az igényeikre szabja a hétköznapokban is hordható kalapokat vagy az alkalmi fejdíszeket. Egyelőre egyedül készít el minden darabot. Ez a fajta személyesség garantálja azt, hogy a kalap, melyet kézhez kapunk, fél év múlva, a következő szezon kezdetével, valószínűleg nem kerül a gardróbszekrényünk mélyére. Egyedit, személyeset, időtállót és értékeset kaphatunk. Ez pedig azt is mutatja, hogy a tehetséges alkotók révén a helyi öltözködési kultúránk a globális, fast fashion trendektől függetlenül formálódhat és alakulhat.

Személyes stíluskeresés

Ahogy Zsófi stúdiójában sorra próbáltam fel a különböző fazonú és merészebbnél merészebb színű kalapokat, igen hamar rátaláltam a ruhatáram legújabb klasszikusára. S azt is felfedeztem, hogy trendek és uniformizálás ide vagy oda, nincsenek olyan fejformák vagy frizurák, amelyekhez képtelenség volna kalapot találni. Egyszerűen csak be kell látnunk, hogy az a két-három fazon, amellyel a legtöbb esetben találkozhatunk a plázák polcain, nem feltétlenül mindenkinek megfelelő. A szóba jövő színek közül pedig nem kizárólag a semlegesebb feketében, szürkében vagy teveszínben kell gondolkodnunk. A kalap lehet napi viselet vagy különlegesebb alkalmakra tartogatott kiegészítő, de egy biztos: minden esetben megéri befektetésként tekinteni rá. Ahelyett pedig, hogy kompromisszumot kötnénk egy alacsony árkategóriás darabbal — akkor is, ha kényelmetlenül érezzük magunkat benne, vagy éppen ellenkezőleg, teljesen elengednénk az ötletet —, sokkal érdemesebb valódi szakértő segítségét kérni. A jól kiválasztott kalap ugyanis nemcsak egy alkalmi kiegészítő, hanem személyes stílusjegy is lehet.

A Szabadkai Városi Múzeum Kalapdivat című kiállítása már látogatható. A tárlat megálmodója Aleksandra Jovanović, a šabaci múzeum néprajzkutató antropológusa, a szabadkai kiállítás szervezője pedig Korhecz Papp Zsuzsanna. További információk a múzeum Facebook-oldalán kaphatóak.

Képek forrása: a tervező Facebook-oldala, honlapja, Pinterest