Csak ne legyen rossz minőségű a levegő! Márpedig hétből hat napon a szmog az úr. Kairóba érkezésem másnapján rögtön reggel elindultam a Níluson levő Gezira szigetre. Ott magasodik a Kairó-torony, és onnan a legszebb a kilátás a városra, a Nílusra, de szmogmentes időben még a piramisok is felismerhetők. Mint utólag kiderült, jól döntöttem, hiszen ott-tartózkodásom többi napján a légmozgás elenyésző volt, így nem volt, ami kisöpörje a bűzt. Néhány nap után a kairói levegő már csípte a szemem meg a torkom, de ez ott megszokott dolog. Egyiptomban az üzemanyag literje átszámítva kb. 35 dinár. Ez még ott is megfizethető ár. A járművek átlagéletkora pedig harminc év körüli, tehát minden megvan a minőségi, kairói szmog kialakulásához. Rengetegen foglalkoznak taxizással, de az Uber is jelen van az országban. A helyiek inkább az ismerős taxisokkal vitetik magukat, míg a turisták szívesen ülnek be az Uberbe. Az arabok rámenősek, nehéz labdába rúgni velük a fuvar végén az árat illetően. Az Uber-applikáción viszont előre ki kell fizetni a fuvardíjat, és ezt a sofőr is tudja. Viszont szokás baksist adni nekik, különösen, ha az utazás elhúzódik a közlekedési káosz miatt. De térjünk vissza a torony tetejére! Ez a város második leglátogatottabb helye (a piramisok után). Egyiptom nemzeti virágáról, a lótuszról mintázták. Összmagassága 187 m, illetve 62 emelet, de az emberek által látogatható kilátó 143 m-en van, ez picivel alacsonyabb a gízai nagy piramis magasságánál. Így tehát tiszteletben tartják az ókori egyiptomiakat, és a mai ember nem juthat magasabbra a valaha ott élt leghíresebb civilizáció alkotta építményeknél.

A 120 milliós Egyiptomi Arab Köztársaság fővárosának neve győzedelmest jelent. Jelentős építészeti öröksége miatt az ezer minaret városaként is emlegetik. A gízai piramismezővel ötven éve a világörökség része. Kairó 25 milliós lakosságával a világ 5-6. legnagyobb metropolisza. Nehéz pontosan meghatározni az ott élők számát, hiszen naprakész anyakönyvi adatok az ilyen helyeken nincsenek, annyi viszont bizonyos, hogy Afrikában a legnépesebb város. Az egyre gyarapodó népesség és a szmog azonban lassanként élhetetlenné teszi. Szíszi elnök kormánya a közelmúltban 22 új várost alapított, ahova több millió kairói kiköltözött, de helyükre új városlakók érkeztek. Tehát maradt a 25 millió. A kormány minisztériumainak többsége is már Újkairóban székel. Ez is egy új város(rész), mely stílusában inkább az öböl menti arab államokat követi, mintsem az ősi berber vonásokat.

A Kairó-torony

De a Nílus-parti legnépesebb városra nem ez az új stílus a jellemző. Afrika folyója az Amazonas után a Föld második leghosszabb vízfolyása. 6700-6800 km-es útján 11 országot érint. Partvidéke ősidők óta lakott, de utolsó néhány száz kilométerén épült ki az ókori Egyiptom és a kontinens legnagyobb civilizációja. Kairó mai városképe az oszmán és a brit gyarmati időszakban alakult ki. 1922-ben vált függetlenné az ország, az azt megelőző évtizedekben az angolok erősen ott hagyták kézjegyüket. A ma is látható városképet ők alakították ki. Hidakat, közintézményeket és neves szállodákat építettek, melyek máig hirdetik időt és szmogot álló munkájukat. A középületek, bérházak, iskolák nagy része is ebben az időszakban épült, azóta nem sok minden változott rajtuk. Többségük hat–nyolc emeletes, sokban nincs elektromos áram. Állítólag van egy törvény, melynek értelmében csak azok után az épületek után kell adózni, amelyek be vannak vakolva, és be van rajtuk állítva minden ablak (értsd: készek). Ezért számos épületen hiányzik egy-egy ablakszárny. A belváros a Tahrír (Felszabadulás) tér körül van. Nílus-parti Párizst akartak ott építeni. El is kezdték, de már nem fejezték be. Itt keresztezi egymást két metróvonal, a legtöbb taxis is útba ejti, és itt halad át Kairó kelet–nyugat irányú közúti tengelye. Felvonulásokat, politikai beszédeket tartanak itt. A 2011-beli forradalom (arab tavasz) központi helyszíne volt. A szmog egyébként szinte az év minden napján garantált. A tértől nem messze kezdődik a város arab negyede. Ez a legautentikusabb része Kairónak. Igen, ez a bazárváros. A Khan el-Khalili bazár a világ legnagyobb ócskapiaca. De a kínálat nem csak a bazár szűk és kacskaringós utcáira korlátozódik. Természetesen itt árulnak a legrámenősebb családok, itt a legjobb minőségű az áru, itt a legfinomabbak az ételek és itt a legjobbak a fűszerek. De a kereskedők többsége a sokhektáros negyed utcáit, járdáit, tereit, parkolóit veszi birtokba. Kilométereken át fehér lepedők borítják az aszfaltot, rajtuk pedig nincs, ami nincs. Itt főleg textíliát árulnak, ez Kairó legelterjedtebb árucikke.

Ali pasa mecsete

Sok gyümölcsfacsaró is kisajátított magának néhány négyzetméter közterületet. Az európaiak számára ismeretlen és egzotikus gyümölcsök nedűjét kínálják néhány egyiptomi fontért. Említést érdemlő ital a cukornádlé. A növényt erős présgépbe helyezik, mely kisajtolja belőle a nedvet, lehűti és palackozza. Édeskés íze mellett enyhe mocsárszagot is érezni rajta, de Kairóban feltétlenül ki kell próbálni. Az egyiptomiak egyébként rengeteg gyümölcsöt és zöldségfélét fogyasztanak. Nemzeti eledelük a koshari, mely rizs, tészta, lencse és csicseriborsó keveréke paradicsomos szósszal és pirított hagymával. A városkép üde színfoltjai a lepényszállítók, ők a legkorábban kelők. A hajnalban sült lepényeket egy 2-3 méter hosszú deszkára pakolják, melyet az ügyes bicajosok a fejükre tesznek, és így indulnak el a város más-más pontjaira leszállítani a reggelinekvalót.

Lepényszállító fiú

Kairóban reggel 5-kor kezdődik meg a nap azzal, hogy megszólal az imám a minaretből. Nem sokkal később a kutyák összevesznek, aztán 9-ig semmi sem történik. Ekkor ébrednek az arabok, és éjfélig bírják. A nap legmelegebb időszakát általában semmittevéssel töltik. Nem zárják ugyan be a boltokat, mint az olaszok a szieszta alatt, de látszik rajtuk, hogy a szokásosnál is életuntabbak.

Esti hajókázás a Níluson

Él a városban egy csendes kisebbség is, melyről kevés szó esik a városbemutatások alkalmával: a kopt keresztények. Az arabok nem kedvelik őket, mivel sokan vannak (becslések szerint több millióan), és jelentős potenciál rejlik bennük. Pontos számukat nem fedi fel a kormány, nehogy ezzel arányos beleszólást követeljenek, ami a város irányítását illeti. Pedig már kétezer éve meghatározó elemei Kairó mindennapjainak. A Biblia szerint a Szent Család tagjai Egyiptomba menekültek Heródes király haragja elől. Egy Kairó környéki katakombában húzták meg magukat néhány évig. A katakombában ma egy kápolna állít emléket az itt töltött időszaknak. A kopt keresztények negyedében van Kairó legismertebb zsinagógája is. Ez a zsidó templom azon a helyen épült, ahol a hagyomány szerint a fáraó leánya kiemelte a kosarat Mózessel a mocsaras Nílusból. A hely kb. fél kilométerre van a Nílus partjától, így elképzelhető, hogy valamikor errefelé még kacskaringózott a folyó.

Ez volt a Szent Család menedéke

A forró és fárasztó napokat a turisták általában egy nílusi hajókázással zárják. Amint leszáll az est, megjelennek a város kikötőiben a felukák, Kairó autentikus kishajói. Valamikor vitorlások voltak, de a mai kishajókat már nem a Nílus szellője hajtja. A hajókázás és a vacsora vagy a borkóstoló a naplementében ezen a folyón ugyanolyan tradicionális kairói program, mint a piramisok felkeresése.