Ezen a napon hunyt el 1894-ben Budapesten Komócsy József költő, újságíró.
Budapest, Fiumei úti sírkert — 2023. január 21.
Született 1836. március 25-én a Szabolcs vármegyei Vencsellőn. Küzdelmes élete volt, de nem csüggedt. Vidám természete, egészséges humora társas érintkezéseiben is kedveltté tették, népszerű volt az irodalmi és a tanügyi körökben, valamint a nagy közönségnél is; híresek voltak adomái és humoros felköszöntői. Sokszor kérték fel alkalmi költemények írására, melyeket maga szeretett elszavalni. (Külső hivatkozás: Wikipédia)
„Jár a pohár kézről-kézre; / Mámorának tiszta méze / Altasson el minden gondot! / Hogyha borban fürdik ajkunk, / Nem fog ki a bánat rajtunk; / Bölcsesség van a pohárban, / Ne vesszen egy csöpp se kárban: / Derüljön ki minden homlok!
Édes mámor, rózsafelleg, / Szívet és főt mely ha ellep, / Múltat, jövőt elfelejtünk; / Fölgyúl a vér ereinkben, / Ifjúság kél szíveinkben; / Földi láncát mind lehányja, / Kedvből támad égi szárnya: / És magasra száll fel lelkünk.
Édesebb a csók a borban, / Mely elringat jobban-jobban, / Mint a gyermeket a dajka; / S pohárcsengés közt a dalban / Sokkal szívhez szólóbb hang van: / Föl a pohárt! ...Végső cseppje, / Az csak legédesebbje: / Aki józan, lelke rajta!” (Komócsy József: Bor)
(A költemény forrása: eternus.hu — Komócsy József versei)
Az 1876 és 1944 között létező Petőfi Társaság egyik alapítója volt. Annak az egyesületnek, amely a Petőfi-kultusz terjesztése és a magyar szépirodalom nemzeti szellemben való művelése céljából jött létre, s tevékenykedett.
Fényképezte: Martinek Imre
