A jelenlegi bácskossuthfalvi lakosok ősei a Nagykunságból, Karcagról, Kunmadarasról és Jászkisérről érkeztek a mai település területére. 1786. április 18-án 104 föld nélküli család – összesen 490 ember – a gazdasági felemelkedés reményében elhagyta Kunmadarast, és Ómoravicán talált új otthonra. Ezzel egy időben Karcagról és Jászkisérről is útra keltek, így a három településről összesen 334 család, mintegy 1700 fő érkezett. Az ide települtek kun származásúak és református vallásúak voltak, akik erősen ragaszkodtak hitükhöz és identitásukhoz.

– Őseink szabad emberként érkeztek, falut alapítottak, földet kaptak, majd jobbágyokká váltak, tehát kötelesek voltak a nagybirtokosoknak dolgozni. Három évig adómentességet élveztek, vetőmagot, épületfát és némi készpénzt is kaptak, melyek segítségével új életet kezdhettek. A három év letelte után kérték az adómentesség egy évvel való meghosszabbítását, de Bács-Bodrog vármegye elöljárói hallani sem akartak erről. A jobb élet reményében vándoroltak ide, ám voltak olyan családok, amelyek annyira szegények voltak, hogy a vetőmagot megfőzték, és azt fogyasztották – elevenítette fel a falu településének körülményeit Papp László helytörténész, Bácskossuthfalva Helyi Közössége Tanácsának elnöke.

Papp László

A pacséri anyakönyvekbe bejegyzett adatok szerint a mai Bácskossutfalva területén 1785-ben kilenc gyermek született, tehát egy nagyobb csoport már a tömeges bevándorlás előtt letelepedett a településen. A falu alapítását azonban 1786-hoz kötik, mivel Gózon József református pap az év novemberében érkezett a településre.

– A református egyház az idén ünnepli alapításának 240. évfordulóját. Az ide települteknek még nem volt templomuk, így összejöttek egy-egy háznál, és ott gyakorolták vallásukat. Egy év alatt 332 vert falú házat építettek, nyáron pedig egy nádfedeles közösségi épületet is létrehoztak, ahol egy helyiségben kapott helyet a parókia, az iskola, valamint a jegyző. Az első templomot 1788-ban kezdték el építeni, és még abban az évben el is készült a vert falú, torony nélküli épület. Lengyel Mihály akkori bíró elrendelte, hogy minden lakos köteles száz vályoggal hozzájárulni a templom építéséhez. Az emberek örömmel tettek eleget a rendeletnek. A hajdani sárművesek szaktudása nem vetekedhetett a mai kőművesekével, mégis tégla és cement nélkül építették fel a templomot. 1811-ben tornyot emeltek hozzá, ám ezt az épület nem bírta el, és annyira meggyengült, hogy le kellett bontani. 1822-ben új templomot építettek, mely azóta is áll. 1844-ben katolikus, 1850-ben pedig zsidó templom is létesült a faluban. A tanítás is 240 éve van jelen a településen. Őseink az idefelé vezető úton a nagykőrösi vásárban megismerkedtek két fiatalemberrel, Tóth Józseffel és Daru Istvánnal, akik velük tartottak, és előbbi jegyzőként, utóbbi tanítóként tevékenykedett a letelepedés után. A tanítás egyetlen teremben kezdődött, és négy évig Daru István egyedül foglalkozott az ötven-hatvan gyermekkel. Az oktatás egész évben, még vasárnap is folyt – számolt be a helytörténész.

A bácskossuthfalvi református templom

180 évvel ezelőtt született idősebb Kovács Gyula református tanító, 150 évvel ezelőtt jött létre a Moravicai Önkéntes Tűzoltótestület, 130 éve állították fel és leplezték le a Kossuth-szobrot, 125 éve hunyt el Papp Dániel bácskossuthfalvi író, 100 éve pedig elindult az áramszolgáltatás a faluban.

– Idősebb Kovács Gyula református tanító, általános iskolánk névadója 1846-ban született. A tanítás mellett a templomban orgonán játszott, valamint a Kossuth-szobor felállítására alakult bizottság és a Polgári Kör elnöke is volt, de diákjait még a szőlő metszésére is megtanította. Önarcképét a Polgári Körben még életében megfestették. Az I. világháború végén fia, ifjabb Kovács Gyula Magyarországra távozott, és magával vitte édesapja portréját is. 1941-ben, amikor Délvidéket visszacsatolták Magyarországhoz, visszatért édesapja portréjával együtt, mely azóta az általános iskolában található – mondta Papp László, majd rátért a Kossuth-szobor történetére. – Kossuth Lajos 1894. március 20-án Torinóban bekövetkezett halála után Vojnich Dezső földbirtokos felvetette, hogy Kossuth Lajos megérdemelne egy szobrot. 1896-ban szoboralapító bizottságot hoztak létre, és gyűjtésbe kezdtek. 629 polgár adott pénzt a szoborra, melyet Budapesten, Gerendai Antal műhelyében Gerendai Béla és Kiss György szobrászművészek készítettek el. A szobor – mely a hetedik, köztéren felállított Kossuth-szobor – először a központban kapott helyet, majd 1914-ben a parkba került. A szobrot 1896. augusztus 20-án, Szent István napján több mint 5000 polgár jelenlétében avatták fel. A tűzoltók már a kora reggeli órákban kürtszóval ébresztették a lakosokat, így invitálva őket a jeles eseményre. A faluházból indult menet élén tizennyolc, fehérbe öltözött lány vitte a virágokat és a koszorúkat, mögöttük talpig díszmagyarban vonultak a helyi elöljárók, a két oldalon pedig díszegyenruhába öltözött tűzoltók álltak sorfalat. A lakosok is koszorúztak, így a rengeteg virág el sem fért a 4 × 4 méteres kovácsoltvas kerítésen belül. Lampionokat is gyújtottak, melyek még másnap is égtek. A jeles évforduló alkalmából márciusban Kossuth-szobát nyitottunk az emlékházban. Az áramszolgáltatás 100 évvel ezelőtt Farkas Bélának köszönhetően indult el a faluban, aki szén- és fatüzelésű kazán segítségével áramot állított elő. Az első villanykörte a református egyház parókiáján gyulladt ki – tudtam meg.

A Kossuth-szoba

A református egyház díszkerítése 90 évvel ezelőtt készült, a falu fennállásának 150. évfordulója alkalmából. A kapu – melybe bele van vésve a falu alapításának és a díszkerítés elkészítésének a dátuma is – félig nyitva van, jelezve, hogy a református egyház minden vendéget szívesen lát. Az udvarban áll egy feltehetően 1936-ban ültetett kocsányos tölgy, mely a település ikonikus fájának tekinthető.

Az idén ünnepli fennállásának 80. évét az Otthon Értelmi Fogyatékosokat Gondozó Intézet, a Monográfia Helytörténeti Egyesület pedig 50 éves.

– Már az 1800-as években működött idősek otthona a faluban, 1945-ben pedig gyerekotthont hoztak létre a II. világháborúban árván maradt gyerekek számára. Egy évvel később a gyerekeket más településre vitték, az épületet 1946-ban átalakították, és létrehozták az idősek és aggok otthonát. Az Otthon szociális intézménynek a faluban és a településen kívül is van egy-egy épülete. A Monográfia egyesület eddig 44 helytörténeti könyvet adott ki. Az idén egy 102 oldalas kiadványunk jelenik meg a Monográfia öt évtizedes munkájáról – mondta Papp László.

Az évfordulók és az emlékek mind azt bizonyítják, hogy Bácskossuthfalva gazdag múltja és hagyományai ma is élnek, a közösség pedig ismeri történelmét, és büszke az értékeire.