Dr. Csányi Erzsébet tanszékvezető üdvözlő szavaiba foglalta, hogy a Magyar Tanszék Vajdaságban egyfajta kulturális kohéziós szerepet tölt be. Szilágyi Péter, a magyar nemzetpolitikai államtitkárság kapcsolattartási kabinetfőnöke Potápi Árpád János államtitkár nevében — Szenteleky Kornél sorait idézve — arra hívta fel a jelenlevők figyelmét, hogy „az egységes magyar nemzethez tartozás élményét is őrizzük meg”. Gara Katalin, Magyarország szabadkai főkonzulátusának konzulja a tanszék munkáját hősies küzdelemnek nevezte.

A beszédek után Csík Mónika fiatal költő, író átvette az idei Sinkó-díjat. A köztársasági anyanyelvi verseny legkiválóbbjai és a felkészítő tanárok könyvjutalomban részesültek, őket Nyilas Mihály tartományi oktatási titkár és Dezső János, a belgrádi Collegium Hungaricum igazgatója köszöntötte. Az ünnepség a Kontaktzóna elnevezésű programmal folytatódott, melynek vendége Végel László volt. A Szenttamáson született íróval dr. Horváth Futó Hargita, a tanszék bibliográfiasorozatának második darabjaként megjelent Végel-bibliográfia szerzője beszélgetett. Végül dr. Csányi Erzsébet a bölcsészkar 123-as számú termén felavatta a Sinkó Ervin Terem tábláját.

A tanszékvezető elmondta, a jubileumot az idén éppen azon a napon ünnepelték, amelyen az intézmény 1959-ben Sinkó Ervin székfoglaló előadásával megkezdte a tevékenységét.

— Azóta mintegy nyolcszázan szereztek itt egyetemi oklevelet. A tanszék létrejöttének jogosultságát már ez a tény is igazolja. A magyartanárképzés, a fordítók, könyvtárosok, újságírók kinevelése révén az elmúlt ötvenöt évben a Magyar Tanszék adta Vajdaságban a magyar humánértelmiség zömét.

Már a tanszék indulásakor megfogalmazódtak azok az alapértékek, amelyek mentén el lehetett jutni idáig: az igényesség, az antiprovincializmus és a kritikai érzék jelentették B. Szabó Györgynek is, a tanszék egyik első tanárának az itt folyó munka legfontosabb ismérveit. A tudományos munka és a felsőoktatás komolyságát, autonómiáját csupán az értékteremtés képes megőrizni. Ötvenöt évvel ezelőtt keletkezett valami, és ez az elmúlt évtizedek alatt sokunknak, nemzedékeknek adott esélyt és hitet a szakmai-szellemi kibontakozáshoz, az önmagunkra leléshez, egzisztencia-, tudomány-, kultúra- és irodalomteremtéshez. Esélyt adott a felsőoktatásban is a közösségi érzés, valamint a tudományos műhelyek kialakulására.

Vajdaság felsőoktatásában a Magyar Tanszék mindmáig a magyarnyelvűség anyaintézménye. Tudjuk, a vajdasági magyar egyetemi hallgatók túlnyomó többsége szerbül végzi stúdiumait. Ezért a Magyar Tanszéknek az oktatáson, kutatáson túl a kulturális kohéziós szerepet is fel kell vállalnia. Identitásformáló és kisugárzó ereje kétségtelen a többi tudományterület művelői irányában is, hiszen a bölcsésztársadalomnak mindig is vezető szerepe volt a lényeglátás, az érvelés, az elmélyült és átfogó gondolkodás terén, ezért igen felelős missziója van.

A XX. század fejlesztési hullámai, majd nagy-nagy megtorpanásai, meghőkölései után a XXI. század egy egészen új feltételrendszerbe helyez bennünket. 2012 októberétől a tanszéken is új paradigma érvényesítésére volt szükség a megkövült kánon ellenében. Fejlesztési stratégiánkat új alapra helyeztük, a Balassi Intézetnek köszönhetően nemsokára ingázó lektor kezdi meg a munkáját a tanszéken, pszichológiából sikerült egy fiatal asszisztenst angazsálnunk, egy éve megnyitottuk és sikerrel működtetjük a Magyar Nyelvi Központot, valamint nemsokára életre hívjuk a Hungarológiai Kutatóközpontot is, mely a tudományos kutatásokat öleli fel és tervszerűsíti.

Az Újvidéki Egyetem bölcsészkarán 17 tanszak van, ezek között vagyunk mi egy piciny szervezeti egység. Az épületben mintegy 5500-an tanulnak, ebből nagyjából százan a Magyar Tanszék hallgatói. Tanszékünk rangját azonban nem a tömegesség emeli, hanem az itt folyó munka színvonala. A lehetőség adva van, s e lehetőséggel ötvenöt évig élni tudtunk. Reméljük, a jövőben is — nyilatkozta dr. Csányi Erzsébet.