Nemrégen otthon járt, három hónapig tartózkodott Indiában, a szabadságát töltötte szülőhazájában.

— Nagyon jó volt három év után hazamenni, hiszen mindenki várt engem, különösen a családom. Nagyszerű élményben volt részem, mert tizennyolc év után újra részt vehettem az ottani templomi búcsún. Amióta ugyanis beléptem a szemináriumba, nem tudtam jelen lenni ezen az ünnepségen, mert amikor Indiában szolgáltam, évente csak egyszer kaptam szabadságot, nyáron, esetleg májusban vagy áprilisban. A búcsúi ünnep pedig december 3-án van, Xavéri Szent Ferenc tiszteletére. Nagy boldogsággal töltött el, hogy most ott lehettem, másrészt pedig meglátogattam a rokonságomat. A búcsú jelentős ünnep, mert erre az alkalomra mindenki hazajön. Amikor valaki elmegy más helyre tanítani, tanulni, vagy a munkáját végezni, erre az alkalomra visszajön. Négy napig tart, és olyankor hatalmas embertömeg gyűlik össze.

József atya

* Három hónapig volt otthon, egy hónapon át a plébánosukat is helyettesítette. Milyen érzéssel jött vissza?

— Örömmel jöttem vissza, mert tudom, hogy jó döntés volt, amikor Magyarországot, majd utána Vajdaságot választottam. Az utazás egy kis szünet volt, mely után friss reményekkel tér vissza az ember. Örömmel és boldogsággal jöttem Muzslyára, mert nekem ez is az otthonom, de India is, ahol a családom él.

* Jó ezt hallani, mert valóban visszavárta az itteni közösség. Szentestén — egyébként a születésnapján — már ön mutatta be a szentmisét.

— Én nagyon boldog voltam, amikor láttam, hogy teli volt a templom. Valódi karácsonyi hangulat alakult ki, jó tudni, hogy becsülik, tisztelik Istent, azért jöttek a templomba, a mise után mindannyian köszöntötték egymást.

József atyának ez volt az első karácsonya Muzslyán. Idestova egy éve szolgál Bánát egyik legnagyobb plébániáján, segít Éliás atyának ellátni Muzslya, Écska, Lukácsfalva és Erzsébetlak híveit. Egy korábbi beszélgetésünk során már elmondta, hogy Dél-Indiában, Cherthala községben, Kothavara faluban született 1991. december 24-én.

Mise közben

— Édesanyám középiskolai tanár, édesapám taxisofőr, és van még egy fiútestvérem, ő egy cégnél dolgozik. A falumban fejeztem be alapiskoláimat. A családban van pap és szerzetes nővérek is, lehet, hogy ennek tudható be, hogy engem már kicsi korom óta foglalkoztatott a papi hivatás. A szülőfalumban, ahol mintegy háromezren élnek, a lakosság 40 százaléka keresztény, körülbelül ugyanennyi a hindu vallású, a többiek, mintegy 20 százaléknyian muszlim vallásúak. Ez nem okozott soha gondot. Persze ott is vannak szegények, meg gazdagok is, de általában segítőkészek az emberek. Ha valaki bajba kerül, akkor függetlenül attól, hogy milyen vallású, segítenek egymáson. Nálunk minden felekezetnek van saját temploma, és a karácsonyt, húsvétot, a katolikus templom búcsúját közösen ünnepeljük.

Búcsúi ünneplők Indiában

József atya szír-malabár rítusból származik, de amikor végzős középiskolás volt, egy pap előadást tartott a verbitákról. Akkor hallotta először, hogy ilyen is létezik, megtetszett neki, el is döntötte, ennek a rendnek lesz a missziós szerzetese.

— Az alapiskola után tizenöt évesen léptem be a szemináriumba, mert minden államban van verbita kisszeminárium. Három év után elkerültem az ország középső részében elhelyezkedő főszemináriumba, majd egy év elteltével elküldtek az egyetemre. Innentől az elöljáróink döntéseit követtük. Persze minket is megkérdeztek, hogy mit szeretnénk, de a végső döntést nem mi hozzuk meg. Három év után mentem egy évre noviciátusba, Közép-India erdős vidékére. Nem lehettem kapcsolatban a külvilággal, a családomat is csak kéthavonta hívhattam fel telefonon. A tanulmányaim után misszióba küldtek, Észak-Indiába kerültem, ott egészen más a nyelv. Tanultam, tanítottam iskolákban, és misézni is jártam.

A feldíszített templom

A szerzetes atya arról is mesélt, hogyan jutott Magyarországra. Az elöljárói a tanulmánya utolsó évében kikérték a véleményét arról, hogy a világ mely részén szeretne szolgálatot vállalni, illetve három országot kínáltak fel neki, Magyarországot, Kolumbiát és Zambiát. Az elsőt választotta, habár csak annyit tudott, hogy Magyarország európai állam.

— Szülőfalumban 2022. január 3-án szenteltek pappá, egy kevés ideig otthon voltam, majd fél évre egy egyházmegyei plébániára kerültem. Hamarosan intézni kezdtem a dokumentumokat, hogy eljuthassak Magyarországra. Érkezésemkor csak köszönni tudtam: szia. A rendtestvérektől hallottam, hogy nagyon nehéz a magyar nyelv, de elhatároztam, nem adhatom fel. Én egyébként az indiai nyelveken kívül angolul, spanyolul és magyarul beszélek, de az utóbbit még mindig tanulom.

József atya két évig tartózkodott Magyarországon, és onnan érkezett Muzslyára, ahol segédlelkészi teendőket lát el. Mint vallja, egy kicsit megijedt, amikor meghallotta, hogy Szerbiába kerül, de amikor kiderült számára, hogy itt is élnek magyarok, akkor megnyugodott.

— Szerintem örömmel és boldogsággal fogadtak be engem is, ahogy előttem Éliás atyát is. Elődeink, a szalézi szerzetesek jó munkát végeztek, és aggódtam, hogyan fogok helytállni utánuk, hogyan tudok hasznos lenni, segíteni ezen a plébánián. De az itteni hívek mindenben segítenek, és nekem semmi rossz tapasztalatom nem volt sem Magyarországon, sem Vajdaságban.

József atya kijelentette, nem gyötri a honvágy, mert verbitaként megszokta, hogy ahol éppen szolgál, ott van az otthona, és ott érzi jól magát. Illetve ahol szükség van rájuk, ott teszik a dolgukat. Ő is a verbiták mottóját vallja: „Nekünk, verbitáknak, az egész világ a plébániánk.”

A muzslyai templom előtt (a szerző és József atya felvételei)