Valuska László, a rendezvény igazgatója is érezte ezt, s a záróesten megköszönte a látogatóknak a fesztivált. Hiszen nekik köszönhető, hogy kinőtték a Teslát (itt tartották az előző években). Az első fesztivált 2011-ben szervezték meg, a Madách téren, a Castróban, az akkori Godot Galériában és a Petőfi Irodalmi Múzeumban került sor a programokra. — Négy napon át dübörgött az irodalom, százhárom programmal, negyven kiadóval, nyolc külföldi vendéggel — tette hozzá az igazgató.

A könyvbemutatókról az embernek (főleg, ha középiskolás) általában olyan emléke van, hogy végig kell ülni egy unalmas társalgást, ahol a szerző a könyvéről beszél, melyet az őt hallgatók (vagy nagy részük) még el sem olvastak, ezt megszakítják felolvasások, ha nagyon meleg van, igencsak koncentrálni kell arra, hogy ne aludjunk el. Aztán ez az érzés megváltozik azoknál, akik sokat olvasnak, ők már elkezdik élvezni, örülnek, hogy látják és hallják a szerzőt, hogy lehet tőle kérdezni, hogy alá lehet vele íratni a könyvét. De vannak olyan könyvbemutatók, amelyek nem unalmasak, amelyek hatására lehet, hogy egy tizenéves még többet kezd olvasni. Én még mindig emlékszem Esterházy Péter, Faludy György vagy Tolnai Ottó könyvbemutatóira. És Kollár-Klemencz Lászlóé is emlékezetes marad. Erre az egyre sikerült ugyanis felérnem Budapestre, a Margóra. Sajnos egyúttal a fesztivál utolsó napjára. A Várkert Bazárban kiadók pavilonjai, könyvek, tömeg, a színpadon hangszerek és két fehér műanyag szék fogadott. S elkezdődött A műanyag kerti székek élete című könyv bemutatója sok-sok zenével, telt ház előtt. Kollár-Klemencz László azok közé az írók közé tartozik, akiket szeretek hallgatni, amíg saját szövegüket olvassák fel, ezen az esten azonban csak egy szövege hangzott el általa, a többit Thuróczy Szabolcs és Bánki Gergely színművészek tolmácsolták. Egészen más színezetet kaptak így a fekete-fehér betűk. Megfilmesedtek, megszínháziasodtak. Az estet félig koncert, félig irodalomként lehetne a legjobban definiálni, elhangzottak Kollár-Klemencz dalai is a Rengeteg című lemezről, s a visszataps után az Ezt is elviszem magammal című Kistehén-sláger is felcsendült, látszott, hogy néhány rajongó csak e végett az egy dal végett érkezett ide, fel is sikkantottak az első hangok után. Melankolikus est volt. Vidám-szomorú dalok szomorú-vidám dallamokkal és sok szöveggel. A könyvbemutató után dedikálás, aztán némi séta a pesti estben, megint lesz mit olvasnom egy ideig.

A Margón egyébként olyan írók, szerzők fordultak meg, mint Cserna-Szabó András, Dragomán György, Závada Pál, Tóth Krisztina, Varró Dániel, Vass Virág, Lackfi János, Földényi F. László, Kontra Ferenc, Király Farkas, Al Ghaoui Hesna, Ugron Zsolna, Rakovszky Zsuzsa, Nádas Péter, Gárdos Péter, Pion István, Nyáry Krisztián és még nagyon sokan mások. Lehetett itt dedikáltatni a szerzőkkel, beszélgetéseket hallgatni, gyermekprogramokat látogatni, könyvet vásárolni, vagy csak úgy ellenni a könyv- és irodalomillatban.

A Margó Extrában különféle művészek beszéltek életre szóló könyvélményeikről, Eszenyi Enikő színésznő, a Vígszínház igazgatónője, Szabó Balázs zenész, Fluor zenész, előadó és Ráskó Eszter humorista.

Egy szó, mint száz, az biztos, hogy jövőre több napra érkezem fogyasztani az irodalmat a Margóra, s az is biztos, hogy egy vagonnyi, könyvre költhető pénz lesz a zsebemben.