Néhány héttel ezelőtt én is olvastam kolléganőm jegyzetét a színielőadásokon megszólaló mobiltelefonokról, illetve arról, hogy ez menyire kellemetlenül érinti a nézőket és a színpadon állókat egyaránt. Rögtön eldöntöttem, hogy ezt a témát folytatom majd én is.

Ennél sajnos még sokkal kellemetlenebb példák is léteznek. Azt például megrökönyödve tapasztaltam egy falusi templomban, hogy amíg a szentmise folyt, az egyébként is foghíjasan megtelt padokban ülő gyerekek (sőt, a felnőttek) nagy többsége mindenféle szégyenérzet nélkül mobilozott. Miért is indul el valaki úgy templomba, hogy nála van a telefonja? Vagy ha már nála van, miért nem tud róla leválni legalább a szentmise idejére?

De nem csak a gyerekek feledkeznek meg az illemszabályokról. Sajnos többször is jártam olyan temetésen, ahol a gyászoló családtagok távolabbi rokonai közül valakinek megszólalt a telefonja, sőt, az illető még fel is vette. Keresztelőkön is csengett már telefon, az esküvőket pedig már meg sem említem itt. Az talán külön bekezdést érdemel.

Mert ugye azzal indíthatunk, hogy az esküvőkön a násznép szereti elővenni a legjobb formáját. Különösen nyáron, a melegben, a lenge ruhácskák, kivillanó vállak és dekoltázsok idején. Nem vagyok álszent, igen, én is szeretek csinos lenni, sőt, biztos, hogy néha estem már túlzásokba is az öltözködésben. De ha tudom, hogy lesz templomi esküvő is a polgári szertartás mellett, akkor mindenképp viszek magammal egy szép kendőt, esetleg egy zakót, melyet a templomban töltött fél órára a vállamra veszek. De ami még ennél is visszataszítóbb számomra, az a megcsörrenő mobiltelefonok irritáló hangja, miközben az ifjú pár éppen szent házasságot köt. És itt is van, aki felveszi a telefont: „Szia! Ja, igen, éppen esküvőn vagyok. Ja, ja, a Marika fia nősül, igen. Nem, deeehogy zavarsz, várj, mindjárt kimegyek.” (Megtörtént eset.)

Amikor az első Jézus téged is hív (de nem a mobilodon!) feliratú táblát megláttam — évekkel ezelőtt — az egyik templomban, még jót mosolyogtam. Azóta viszont szinte minden templomban láttam hasonló feliratot. Kezdetben nem értettem, miért van rá szükség, komolytalannak tartottam a jelenséget. Azután kezdtem megérteni, mára pedig már úgy érzem, egy pici tábla nem is elég: nagy, villogó reklámfeliratra volna szükség ezzel kapcsolatban a templomajtókon. A templom legyen a lelki feltöltődés, az Istenre való hangolódás, a befelé fordulás helyszíne. A modern technológia maradjon a falakon kívül, legalább arra a fél-egy órára.