Nacsa Gabriella, Pozsgai Zsófia és Pozsgai Éva

— Szabadkán végeztem el a tanítóképző kart, de csak egy évet dolgoztam „normál” tagozaton. A sors úgy hozta, hogy a becsei Bratstvo Általános és Középiskolába kerültem. Felsősökkel kezdtem el dolgozni, és az első hét után úgy éreztem, hazaértem, ezt akarom csinálni egész életemben. Nem is tudtam, hogy ilyen létezik. A huszonhét év alatt egyik nap sem úgy alakult, ahogy előre elterveztem, akármennyit készülök, mindig a szituáció meg a gyerekek hangulata, kedve határozza meg, hogy éppen mit fogunk aznap csinálni. Rájöttem, hogy ezek a tanulók végtelenül jó és tiszta lelkűek. Ha észreveszik, hogy valaki szereti őket, onnantól kezdve tűzbe mennek az emberért. Imádom ezt a munkát! Tizenhét éve dolgozom alsósokkal Péterrévén. Sokuk nem is fogyatékos, csupán ingerszegény környezetből jönnek olyan silány előtudással, hogy nem képesek tartani a lépést a többiekkel, ezért ide kerülnek. Minden gyerekre egyéni tervem van, és az egész iskolaév ehhez mérten alakul.

* Nem ez az első alkalom, hogy összefogásra buzdít.

— A szociális problémák miatt is csaknem tíz éve fogalmazódott meg bennem, hogy állandó jelleggel segélynyújtási akciót kezdeményezzek az év végi ünnepek idején. Megkértem mindenkit, hozza be az iskolába játékait, tanszereit, ruháit, amit mellőzni tud, majd az összegyűlt adományból válogathatott mindenki, akinek szüksége volt valamire. A péterrévei iskolában ez éveken keresztül jól működött, viszont helyszűke miatt tavaly megszakadt ez a sorozat, mivel már nem volt elég helyiség az összegyűlt holmi tárolásához és a csere lebonyolításához. A gyerekek várták, kérdezgették, lesz-e megint gyűjtés, és rossz volt azt válaszolni, hogy nem. Emellett adakozók jóvoltából több alaklommal palicsi kirándulást is szerveztem növendékeimnek, és most a játszótér ügyére hívtam fel a figyelmet.

* Hogyan merült fel a játszótér kialakításának ötlete?

— Január folyamán létszámátrendezés miatt visszakerültem Óbecsére, az alsósok épületébe. Udvar van ugyan, de elhanyagolt állapotban. A játszótér viszont megfelelő hely arra, hogy ezek a gyerekek elkezdjenek beilleszkedni. A játszás összehozza őket egészségi állapottól függetlenül. A játszótéren általában előforduló szituációk a gyerekek közötti kommunikációt segítik elő, a játék során pedig a kicsik sok új élményt is szereznek. A játszóterek hozzájárulnak a fogyatékos gyerekek fejlődéséhez, hiszen segítenek nekik elfelejteni a fogyatékosságukat, ami jó hatással van az életkedvükre. A játszótér a mozgás, az érzékelés és a kapcsolatok építésének új dimenzióját nyitja meg számukra.

Az igazgatóval osztottam meg először az elképzelésemet, és a jóváhagyása után belekezdtem a tervem meghirdetésébe. Előbb a közösségi hálón osztottam meg ismerőseimmel az elgondolásomat, akik szinte egy-két napon belül felajánlották segítségüket, illetve eljuttatták adományaikat. Kaptam faanyagot, hintát, labdákat és sok mást is folyamatosan. Lányom, aki kolléganőm is, csatlakozott az akciómhoz, ő is meghirdette a közösségi oldalon, és az ügyet támogató közös munkatársunk, Nacsa Gabriella közreműködésével Óbecsén is megkezdtük a segítő szándékú polgárok, vállalkozók, cégek felkeresését.

Az adaiak is szívesen jótékonykodtak. Aki adni akar, annak mindegy, hova adja. Ismernek, ezért tudják, hol és kiket tanítok. Óbecsét pedig munka után jártuk be hármasban. Volt olyan hely, ahonnan kaptunk támogatást, és voltak olyan egyének is, akik nem is akartak hallani erről, szóba sem álltak velünk. Mégis összegyűlt a játszótérhez való anyagi és eszközbeli támogatás. Amikor megkezdtük a felújítást, sorra születtek az ötletek, mi mindent valósíthatunk meg, hogy a mozgássérült gyerekeknek is örömet szerezzünk. Egyszer az iskola igazgatója munkaszombatot hirdetett, és az intézmény kollektívája örömmel vette ki részét ebből az akcióból: elkészült a faház, leástuk a gumikat és a hintákat, festettünk, virágokat ültettünk.

A gyerekek is részt vettek a játszótér kialakításában. Így jobban a magukénak fogják érezni, és szerintem jobban is fognak vigyázni rá. Egy jótékony adakozó trambulint vett, ami szintén nagyon szép gesztus, és persze nagy örömöt szerzett a gyerekeknek. A játszótér kialakításának célja oktatási jellegű is lesz, mozgásproblémákat lehet majd korrigálni, illetve sok gyereket itt tanítunk majd meg játszani, mert bizony olyan is van, aki nem tud ilyen tevékenységet végezni.

Tisztában vagyok vele, hogy a világot nem válthatom meg, de amíg az iskolában vagyok a gyerekekkel, addig igyekszem a tőlem telhető legtöbbet nyújtani nekik. Ez a játszótér is arra példa, hogy összefogással és jó szándékkal nagyon szép és értékes dolgokat lehet létrehozni. Kezdeményezésem üzeneteként egy számomra kedves idézetet szeretnék megosztani: „Mert kell egy hely, hol nem fáznak a csillagok. / Mert kell egy hely, hol emlékünk majd élni fog. / Mert kell egy hely, egy vonzás, melyhez tartozunk. / Mert kell egy hely, hol néha másról álmodunk.” (Részlet A padlás nyitányából)

Pozsgai Éva felvételei