A Zentai Magyar Kamaraszínház áprilisban mutatta be Csurka István Deficit című darabját, Szilágyi Tibor (Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, rendező, érdemes és kiváló művész) rendezésében.
Az előadásban a színház négy művészét, Dévai Zoltánt, Lőrinc Tímeát, Verebes Juditot és Virág Györgyöt láthatjuk. A dráma 1967-ben íródott, 1970-ben jelent meg először, és Horvai István rendezésében mutatta be a Pesti Színház 1979 őszén, nagy sikerrel játszották több mint 350 alkalommal, nyolc évadon keresztül.
Herédi Krisztián felvételei
A történetünk két házaspárról szól. Nagyon unják már a mindennapjaikat, annak ellenére, hogy jólétben élnek, és mindenük megvan. X (Dévai Zoltán) az, aki a legjobban érzi ezt a csömört, otthonában háborog azon, hogy már forradalmak sincsenek, belőle sem lett Che Guevara harcosa. Úgy érzi, az élete nem halad semmi felé, beleragadt a kisvárosi létforma állóvizébe, a szocializmus foglya. Fiatal feleségével, Y-nal (Verebes Judit) egyetlen szórakozásuk az alkohol, illetve barátaiknak, W úrnak (Virág György) és feleségének, Z-nek (Lőrincz Tímea) a látogatásai, de már ehhez sincs kedve, őket is halálosan unja. Forradalomra vágyik, valamire, ami kibillenti ebből az állapotból. Ezért kitalál egy játékot. Felajánlja Z-nek, hogy cseréljék ki feleségüket, azaz próbálják meg elcsábítani a másik asszonyát, ezzel remélve az (addig hiányzó) izgalmakat. Veszélyes játék az, amit felajánl, mégis mindketten belemennek, ki unszolásra, ki önszántából. Kiderül, hogy egy picit már mindenki megkívánta a másét, a kérdés, hogy mindez hová fut ki, kinek mi fér bele, ki marad tisztességes, kit győz le a szexualitás és a testi vágy, illetve ki az, aki az erkölcsösség mellett teszi le voksát. Természetesen mindenki egy picit mást kap, mint amit várt. Vagy éppen azt, amit megérdemel?
Az előadást a szocializmus kritikájaként is értelmezhetjük, hiszen életük kisiklásáért a szereplők a körülményeket okolják, nem magukat. Tragikus és komikus jelenetek, párbeszédek váltogatják egymást, az akkori társadalmi rendszer bomlasztó hatása érezhetően és láthatóan nyomja rá bélyegét a kisemberek életére. De valóban mindenért a rendszert kell okolnunk?
Klasszikus színházi formát látunk, legyen szó akár a kiváló játékról, akár a zenéről, mely kétszer szólal meg a darab folyamán, a fényezésben is a minimalizmus dominál, a díszletet illetően viszont maradtak bennem kérdések, például mit keres a színpadon egy számítógépszék asztal nélkül, vagy hogy hol a szaft a tésztáról, de persze ha nagyon akarom, erre is találhatok magyarázatot.
A négy színészt élvezet volt nézni, nagyon pontosan játszották szerepüket, mindenki sajátos árnyalattal színezte a díszlet pasztelljét, csak gratulálni tudok nekik, szép és pontos csapatmunka eredménye a Deficit, s az itt-ott nehezebben befogadható szöveg ellenére is könnyed, humoros, játékos marad.
Az előadás jelmeztervezője Szélyes Andrea Natália, a díszletet Perlaki Róbert (Tolnay Pál-díj, Magyar Arany Érdemkereszt) tervezte, a művészeti munkatárs Perlaki Ilona volt.