Sopron — 2024. január 1.

A soproni Storno-dinasztia hírnevének megalapozója 1821. február 20-án született a burgenlandi Kismarton városában. Eredeti szakmáját illetőleg kéményseprő volt, aki minden építészeti és festőművészeti tudását autodidakta módon sajátította el. Sopronba 1845-ben érkezett, ahol idővel fontos pártfogókat is lelt. Az 1850-es években hónapokat Bécsben dolgozhatott: műemlékeket mért fel és rajzolt le. Rajzolóként ő maga is aktív részese volt annak idején a bécsi Stephansdom stílszerű helyreállításának. A magyarországi műemlékek feltárásába és restaurálásába az 1860-as években kapcsolódott be. (Külső hivatkozások: Wikipédia és kieselbach.hu)

Restaurátorként és freskófestőként főleg a Felvidéken, Erdélyben és a Muraközben szerzett hírnevet. 1878 és 1880 között például a nagyváradi római katolikus székesegyház főhajójának, illetve a szentély kupolájának freskóit festette ki.

A nagyváradi római katolikus székesegyház épülete — 2008. augusztus 8. )

Id. Storno Ferenc emlékét méltatva a Soproni Városszépítő Egyesület 1996-ban emléktáblát állíttatott tiszteletére. Helyszínileg homlokzatára ama lakóháznak, amelynek műtermében nemcsak a rangidős mester dolgozott egykoron, de egyik fia, ifjabb Storno Ferenc (Sopron, 1851. november 6. — Sopron, 1938. június 5.) festőművész is.

Ez utóbbi mester Bécsben és Nürnbergben tanult. Magyarországra hazatérve vallásos tárgyú képeket festett (Bajmóc, Privigye, Sopron, Szombathely). Emellett falfestményeket (a harkai templom szentélye, a muzslai templom) és üvegablakterveket (garamszentbenedeki apátsági templom) is készített. Mint restaurátor is működött. (Külső hivatkozás: arcanum.com)