Ezen a napon hunyt el 1876-ban Budapesten kehidai Deák Ferenc Antal (született: 1803. október 17-én a Zala vármegyei Söjtör községben) magyar politikus, jogász, táblabíró, államférfi, országgyűlési képviselő és a Batthyány-kormány igazságügy-minisztere. A reformkorban és a dualizmusban is meghatározó szerepet vállalt, akit „a haza bölcse” és „a nemzet prókátora” titulussal is illetnek.
Múltvallató krónikánk mai kiadásának textusát a budapesti Deák Ferenc téri metróállomáson található installáció anyagából emeltük ki. Persze, nem a teljesség igényével. Hagytunk ott másoknak is felfedeznivalót. Ráadásul nem is keveset!
„A PASSZÍV REZISZTENCIA VEZÉRALAKJA — A szabadságharc leverése után Deák ellen is eljárást indítottak, de, mivel a harcok alatt nem játszott semmilyen szerepet, az eljárást megszüntették. 1854-ben eladta kehidai birtokait, amelynek megvásárlására a már Döblingben gyógykezelés alatt álló gróf Széchenyi István utasította családját, hogy Deáknak legyen elég pénze a fővárosban való élethez. Emellett évi háromezer forintos életjáradékot is fizetett a Széchenyi család a »Haza bölcsének«. Lakhelye a pesti Angol Királynő Szálloda volt. Lakosztálya az ötvenes években a magyar politikai élet egyik központjává vált. Foteljában üldögélve, szivarfüstbe burkolózva fogadta barátait, anekdotázott, és tanácsokat adott a fiatalabb nemzedék tagjainak: Andrássy Gyulának, Lónyay Menyhértnek, és társaiknak. Politikai magatartását az jellemezte, hogy semmilyen hivatalos felkérésének nem tett eleget, nem vállalt nyilvános szereplést, és ezt szorgalmazta barátainál is. Követői hasonlóan jártak el: kijátszották a rendeleteket, nem fizettek adót, nem vállaltak hivatalokat, és visszavonultak a politikai élettől. Az ellenállás ezen típusát passzív ellenállásnak nevezi a történetírás.”
Deák Ferencet Szeged és Debrecen közössége is díszpolgárává választotta. (Külső hivatkozás: Wikipédia)
Fotóink 2023. szeptember 29-én készültek.
Fényképezte: Martinek Imre
