Szülőhelyem, Moravica, annak ellenére, hogy kis falu, számos rendezvény helyszíne. Vannak itt szüreti napok, vagy éppen a falunap sem egy ismeretlen rendezvény. De van itt különböző fesztivál is időszakosan, hetente viszont színházi előadásokra, koncertekre is ellátogathatunk. De nézzük most, milyenek a fiatalok számára adott szórakozási lehetőségek.

Én is csapódtam a kortársaimhoz, és ellátogattam pár ’éjszakai’ helyre, hogy a saját tapasztalataim alapján megalkossam egyéni véleményem. Vegyük hát sorra, hova érdemes Moravicán éjszaka kimenni!

Bizonyára a legnépszerűbb a kávéház, mi csak így hívjuk, nekem ez a kedvenc helyem, bár mostanában kezdi felvenni vele a versenyt egy közönséges kocsma is. És ott van az, aminek szintén nagyon örülünk, két-, háromhetente mindig megrendezésre kerül egy olyan esemény is, ami egy fiatalokból álló szervezet ténykedésének köszönhető, ők rendeznek fergeteges bulikat, a helyszín pedig az adott időjárástól vagy éppen szezontól függ.

De nézzük részletesebben, nézzük sorban!

Az első megállóm a kávéház lesz, ahova, mint említettem, egyébként is szívesen járok a barátaimmal hétvégenként. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a hely hiába indult kávézónak, kocsmaként futott be. Szóval tény, ami tény, ide járnak az emberek a gőzt is kiengedni, és rendszerint össze is lehet futni kissé mámoros illetőkkel. Az ilyen eseteket mindig nagy mosollyal az arcomon tudom megélni, jókat vidulok rajtuk, milyen viccesen elengedték magukat. A hely különlegességét azonban nem ők adják, hanem a kávéház-kocsma hangulata, ami a falakon lévő illusztris posztereknek is köszönhető, van ott mindenféle, a régiektől a legújabbakig, az intellektuálistól a szimplán csak figyelemfelkeltőig, a kedvenceim azonban a különböző nyelveken írt, vicces üzenetekkel ellátott poszterek, amiknek a legnagyobb része német, esetleg angol nyelvű, így, amikor éppen várok valakire, és van egy kis időm, azzal szórakozok, hogy fordítgatom őket.

No de a fordításon kívül azért más elfoglaltságaim is akadhatnak a helyen, mivel biliárdozni és csocsózni is lehet, sőt még dartstábla is van a kávézóban. Ezek a játékok mindig jól összehozzák az embereket. Amióta biliárdozunk, egyre több fiatallal lettünk jóban, egyre több embert ismerünk.

Az italválasztásnál viszont nem túl bő a repertoár, meg sajnos a kávé nem is a legfinomabb, de ez nem okoz nagy problémát nekünk, attól mi rendíthetetlenül járunk a törzshelyünkre, ahol mindig minden a régi, kivéve a személyzetet, mert a pultosok gyakran cserélődnek, s ezen egyikünk sem csodálkozik, hisz egy ilyen munkahelyen én sem tudnék sokáig dolgozni. Szórakozásra megfelel, nagyon is, munkahelynek azonban nem tartom ideálisnak.

Összességében, az elmúlt egy-két évben borzasztóan a szívemhez nőtt a kávéház-kocsmánk, alkalmasabb helyet nem is találhatnék arra, hogy szombat este én is kicsit ellazuljak, és jól érezzem magam a barátaim társaságában. Éppen ezért is sajnálom, hogy újabban elkezdett egyre kihaltabbá válni, elnéptelenedni a hely, sokan átigazoltak egy másik, egy igazi kocsmába. De nézhetjük a jó oldalát is a dolognak, végül is azt is mondhatom, hogy az igazán részeges emberek költöztek át oda, így legalább nem nekünk parádéznak.

Most akkor nézzük ezt a sima kocsmát is, ami egyre népszerűbb. Oda még külön nem látogattam el, mivel megígértem anyukámnak, hogy nem teszem be a lábam, mert egyre több ottani balhéról hallott, és félt. Valamiért szörnyű hírneve van a talponállónak a szülők szemében, úgy tudják, ott mindig van verekedés, füvezés, nagy ivászatok, olyan dolgok, amikről ők nem szívesen hallanak. Az aggódó szülőket még az is bosszantja, hogy a nagyon fiatal gyerekeket is beengedik a helyre, akiknek ott semmi keresnivalójuk, ott semmi jót nem tanulhatnak, esetleg a későbbiekben a kocsma törzsvendégeivé válnak. Próbáltam érdeklődni, hogy egyes korombéliek miért látogatják a helyet, de nem kaptam meggyőző választ. Ott is vannak ugyanolyan játékasztalok, ezt értem, azonban amit a legtöbben kiemeltek, az volt, hogy olcsóbb az ital, vagy ugyanannyi pénzből többet lehet inni. Na ne már! Mondjuk, azt megérteném, ha tényleg valaki a kicsivel jutányosabb ár miatt választja inkább ezt a helyet, ha nem ilyen lenne a hírneve, talán én is eljárnék oda, de akkor sem értem, miért van szüksége egy korombélinek arra, hogy esténként teljesen lerészegedjen. Ők, a lerészegedősek járnak oda, csak az a bibi, hogy egyre többen vannak. Ezt eddig nem említettem, de mégis elárulom, van a kocsmának egy utcára néző nagy terasza is, oda egyszer kiültem, sőt elücsörögtem ott, de azóta is szégyellem.

Azt viszont nem fogadhatom meg, hogy még a közelébe sem megyek, mivel a központ kellős közepén található, de egyelőre próbálom elkerülni. Egyébként nemcsak terasza van, hanem egy kis hangulatos emelete is, most már túl sokat tudok és árulok el róla, de nem az a célom, hogy felcsigázzam az érdeklődést iránta, vagy hogy lelepleződjem, ismerem a helyet. Nem, komolyan mondom, nem szeretnék oda járni. Még a végén anyukámnak lenne igaza, bajom esne.

Egy barátnőmnek mesélték, még szép, hogy nem nekem, valamelyik este egy nő meg egy férfi annyira nem tudtak valamin kiegyezni, hogy a végén már sörösüvegek törtek, majd üvegdobálás alakult ki, szó szerint, az ott lévők is bekapcsolódtak, üvegdarabokkal dobált mindenki mindenkit. Mondom én, hogy a legparádésabb, legtalálékonyabb emberek törzshelye ez a kocsma, ki tudja, a következő alkalmakra mit tartogatnak, mit találnak ki.

Végül pedig ott van az ifjúsági szervezet tevékenysége, bulija, ami állítólag még a szüleim idejére nyúlik vissza, azóta szervezik meg ezeket, természetesen persze azóta új arcok.

A húszéves bátyám szerint a diszkóban pocsék zenéket adnak, de ezekre a szabadtériekre még ő is elmegy a barátaival. Az első igazi bulim egy ilyen mulatság volt, a fürdő füves területén, amire mindig szívesen emlékszem vissza, és azóta, akárhol is szerveznek valamit, mindig örömmel elmegyek ezekre a rendezvényekre. És azt kell mondjam, egyre jobban tudom érezni magam ezeken az alkalmakon, egyre jobban beletanulok az ilyen táncos mulatságokba. Ezeket az alkalmi esteket azoknak ajánlanám, akik szeretik a zenét és szeretnek táncolni.

Összegzésként, akik megfordultak ezeken a helyeken, általában mindig visszatérnek, mert jól érezték magukat. Szegény kocsmánkon kívül ti is bátran kísérletezzetek, gyertek Moravicára, valami emlékezetes mindenképpen történni fog veletek.