* Biztonságpolitikai elemzőként, szakemberként tevékenykedik Izraelben, abban az országban, amely évszázadok, vagy azt is mondhatnánk, évezredek óta jelentős biztonságpolitikai kockázatnak van kitéve. Szóval egy biztonság-, illetve geopolitikai elemző nem unatkozhat a helyszínen?

— Természetesen nem unatkozom, főként azért sem, mert nagyon régóta érdekel az említett kérdéskör. Mindez talán nem is véletlen, hiszen ifjúkoromban hat évig katona voltam, utána tartalékos szolgálatra osztottak mind a mai napig. Ezután húsz évig rendőrként szolgáltam, majd 2009 óta a természetvédelmi hatóságnál dolgozom. Izrael egyébként természetvédelmi szempontból négy régióra van osztva, és az egyiknek én vagyok a felelőse, pontosabban biztonsági igazgatója. A biztonságpolitikai érdeklődésem a tanulmányaimmal köthető össze. Olyan jellegű tanulmányokat folytattam ugyanis, amelyek során folyamatosan foglalkoztam különféle kutatásokkal, a többi közt olyan témakörben, mint az aszimmetrikus hadviselés, terrorizmus, illetve katonai innováció.

* Szinte megszokhattuk, hogy Izrael és az ott előforduló konfliktusok évtizedeken keresztül a híradó kiemelt témái között szerepeltek. Mennyiben változott a helyzet az utóbbi időszakban? Jelenleg mi a helyzet a térségben, kitekintve egy kicsit az egész Közel-Keletre?

— Izraellel és a Közel-Kelettel kapcsolatban a legmarkánsabb történés az utóbbi időszakban az Egyesült Államok kivonulása volt. A három szuperhatalom közül egyébként Amerika kifelé megy a térségből, Oroszország és Kína pedig befelé hatol. A középhatalmak szintjén pedig az a helyzet, hogy ami egykor az arab világ szíve volt, a mezopotámiai síkság, avagy Szíria és Irak, az összeomlott. Ezáltal a teljes arab világ meggyengült, úgy is fogalmazhatnánk, hogy erejét vesztette, vagy egy „erődeficit” keletkezett. Ezáltal az arab országok már nem tudnak ellenállni a nagyhatalmak bevonulásának. Az amerikaiak kivonulása viszont arra késztette többségüket, hogy békeszerződéseket kössenek Izraellel. Mivel jelenleg a térségben az Egyesült Államok szerepét maga Izrael vette át. Ennek köszönhetően napjainkban sokkal kevesebb konfliktus van a térségben, mint amennyi egykor volt. Az arab államok egy része ugyanis manapság már pragmatikusabban gondolkodik. Természetesen maradt még néhány radikális ország is, mint amilyen Szíria, Libanon, Algéria és Jemen. Velük egyelőre nincs konkrét békekötés.

* Az orosz—ukrán háború kapcsán értelmes diskurzust sürget, mivel a világ jelentős része, beleértve a politikumot és a különféle médiumokat félreértelmezik a történéseket, vagy éppen félretájékoztatnak. Hogyan lehet objektíven megközelíteni az ukrajnai helyzetet?

— Talán az a legfontosabb, hogy ne hagyatkozzunk pusztán képanyagokra, hanem szorítkozzunk inkább a szöveges információkra. A képanyagok többsége ugyanis az érzelmeinkkel manipulál, vagy csupán az érzelmeinkre hat. Például ha látunk három kiégett tankot, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy az oroszok elvesztik a háborút. Miközben 13 000 tankjuk még épségben van. Emellett természetesen fontos meghallgatni mind az orosz, mind az ukrán propagandát, valamint a nemzetközi elemzőket is, és végül ezáltal kiszűrni a hasznos és valósághű információkat.

* Meglehetősen sarkos véleményt fogalmaz meg a jelenlegi nyugati külpolitikával és a nemzetközi politikával szemben. Sokszor hangoztatja, hogy megbomlóban van az amerikai egypólusú világrend, valamint hogy a Nyugat a legnagyobb vesztese az orosz—ukrán konfliktusnak. Milyen lesz a világ a Nyugat alkonya után? Milyen új világrend alakulhat ki?

— Véleményem szerint a világrend nem megbomlik, hanem már megbomlott. Az orosz—ukrán háború csak a pontot tette fel az i-re, mivel jól mutatja, hogy mennyire nem működik már a régi világrend. Ez volt egyébként a negyedik világrend, melyet a Nyugat az utóbbi négyszáz évben felépített. A nemzetközi politikai rendszer folyamatosan oszcillál a rend és a káosz között. A Szovjetunió bukásával az egypólusú világrend uralkodott eddig, mely különböző okokból összeomlott, és most ezt a káosz időszaka váltja fel.

* Szóval az előttünk álló évtized a káosz időszaka lesz?

— Pontosan, ez rövidesen meg fog mutatkozni abban, hogy az Egyesült Államok még jobban bezárkózik a két óceán közé. Látni fogunk egy még ijesztőbb és hatalmasabb kínai terjeszkedést, attól függetlenül, hogy a kínai óriás sem az, ami az utóbbi időszakban volt. Ez a nagyhatalom is elkezdett ugyanis hanyatlani mind gazdasági, mind demográfiai szempontból. A harmadik szuperhatalomnak, azaz Oroszországnak szintén a folyamatos gyengülését fogjuk látni a következő években. Szóval van egy visszavonuló szuperhatalom és két folyamatosan gyengülő. Mindez meg fogja teremteni annak a lehetőségét, hogy az atomfegyvert birtokló középhatalmak erőteljesebben kifejtsék hatásukat vagy érvényesítsék szándékaikat. Végül röviden kitérve Európára, rendkívül nehéz helyzetben van a kontinens, és hosszú távon továbbra is csak egy lehetősége van, mégpedig az Egyesült Államok szoknyája mögé bújni. Mivel Európa egyszerűen nem képes kitermelni azokat az anyagi forrásokat, amelyekkel önállóvá tudna válni és meg tudná magát védeni. Az európai politikai konstrukcióba ugyanis bele van kódolva, hogy a biztonsági számlát valaki más állja. Ez pedig nagyon nem jó a jövő szempontjából.

Robert C. Castel fotó forrás: en.idi.org.il — The Israel Democracy Institute