Csikós Éva hódegyházi tejtermelő az állattartásnak és a tejtermelésnek ebben a kilátástalan időszakában is nagy kitartással végzi a férfiak számára is kihívásnak számító teendőket. A körülmények azonban sajnos a legelszántabb termelőket is elkeserítik.
* Hogyan kezdődött a vállalkozás?
— Amikor a férjem munka nélkül maradt, megélhetés után kellett néznünk. A szüleim földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. Mindig volt négy-öt tehén az istállóban, néhány hízó, anyakoca az ólban. Az alapot, melyre építhettünk, a szüleimnek köszönthetjük.
* Milyen nehézségekkel szembesültek?
— A termények alacsony felvásárlási ára, az állami támogatások késése, a szikes földjeink kis hozama és az aszályos évek nagy megpróbáltatás elé állítottak bennünket. A helyzetet tovább nehezítette apám halála. Férjem gyakori távolléte miatt szinte csak anyám meg én végezzük a jószágtenyésztéssel járó teendőket.
* Mely mezőgazdasági ágazatot találták a legjövedelmezőbbnek?
— Magából a földművelésből nem tudtunk volna megélni. Régen a vöröshagymát és a paprikát felvásárolta a szövetkezet, ám annak szétesésével mindez megszűnt. Jelenleg kukoricát, búzát és lucernát termesztünk, tizenöt hektárnyi saját és még annyi bérelt földterületen. A tejtermelésből élünk meg. Ez elegendő a túlélésre, de csak a mának élünk, a holnap már bizonytalan.
* Kívánja-e bővíteni a vállalkozást?
— Negyvennégy évesen, szinte egyedül nem bővítem az állományt, mely mintegy harminc törzskönyvezett tehénből áll. Hitelbe, illetve új befektetésbe nem mehetek bele. Nem engedhetem meg magamnak ezt a kockázatot. Két fiam Magyarországon tanul, a harmadik is valószínűleg ott fog, sőt majd munkát is nyilván ott fognak vállalni, így nincs kinek bővítenie.
* Honnan meríti az erőt? Mi az, ami kitartásra bírja a nehéz pillanatokban?
— Aki nem falun nevelkedik, az nehezen érti meg. Szeretem az állatokat, mert itt nőnek fel mellettem. Aki nem szereti a jószágot, annak az állattartást nem kell erőltetnie. Van, amikor magamba roskadok, sokszor elmegy az életkedvem, de folytatom a munkát a gyerekekért. Szeretném, ha befejeznék a tanulmányaikat. Ők adnak nekem erőt, az ő életük megalapozása a célom. Majd lesz valahogy, nem kell feladni!
* Ha fiatal volna, ezekkel a tapasztalatokkal belefogna-e ismét az állattenyésztésbe, tejtermelésbe?
— Menni, menni, menni! Ha fiatal volnék, itthagynék mindent, habár nagyon szeretem ezt a falut. Az átláthatatlan állami renket sokszor nem lehet követni. Ha az ember utána szeretne járni valaminek, állandóan akadályokba, falakba ütközik. Egyre több a követelmény a tejtermelésben. A támogatások késnek, és senki sem kérdezi meg az embert, miből tudja fedezni a költségeit. A gyerekeknek is én tanácsoltam, hogy külföldön folytassák a tanulmányaikat, és ott, rendezettebb körülmények között vállaljanak munkát, ott, ahol az állam többre becsüli a munkást, a vállalkozót, ott, ahol támogatnak, nem pedig eltipornak.
(Az interjú a Bánáti Újság nyári újságíró-iskolájában készült.)