— Hivatalosan, bejegyzett civil szervezetként, 1997. január 21-én alakult meg a kórus, és húsz éven keresztül az elnöki tisztséget töltöttem be. Rengeteg feladat adódott, de megérte, mert a sok fáradság mellett, melyet az adminisztratív munka igényel — pénzügyek, pályázatok stb. —, voltak feledhetetlen pillanatok. Az örömet az adta, hogy nagyon sokat énekeltünk, a kórus rendszerint 25-30 tagot számlált, évente 20-25 fellépésünk volt, és sok helyre eljutottunk. Talán ezért (is) voltunk olyan sokan, mert az utazás mindenkit vonzott. Volt előttünk egy cél, melyre az ember készült, és hajtotta a lelkesedés, hogy jöjjön a próbára, énekeljen. Nekem abból a két évtizedből ez maradt meg, a fáradtság mellett az utazások, a fellépések és az elismerések, melyek szép számban érkeztek. Nem tudom, hogy a rákövetkező öt év nehéz vagy könnyű volt, inkább azt mondanám, hogy más volt. Természetesen amikor a vezető, a karnagy változik, egy kicsit más színezetet kap a kórus, ami rendben is van. Nagyon örülök, hogy most is igényes koncertet tudtunk nyújtani a közönségnek — nyilatkozta Balázs József.

Deák Róbert felvételei

A kórus vezetését öt éve Dutina Vilma vette át, aki gyerekkora óta foglalkozott kórusmuzsikával, énekléssel.

— Elemi iskolás koromban jártam az iskola kórusába, Máli István tanárhoz, és ő „kölcsönadott” bennünket a feleségének, Máriának, akinek gyönyörű kórusa volt, nagyon szépen végezte a munkáját, versenyekre jártunk. Talán még abban az időben szerettem meg a kórusmuzsikát. A középiskolában a városi kórusokban énekeltem, kettőben is. Az egyetem után, amikor hazajöttem, akkor kezdtem besegíteni az Emmanuel Kamarakórusban. Eleinte nem jártam rendszeresen, mert kicsik voltak a gyerekek, és volt más elfoglaltságom, de a fellépések előtt néhány próbára mindig elmentem. Amikor Emma tanárnő úgy gondolta, hogy visszavonul, felkért, vegyem át a kórus vezetését, és én elvállaltam, mert nagyon sajnáltam volna, ha húsz év munkája a semmibe vész, és esetleg föloszlik a kórus. Kezdetben nagyon féltem, de aztán valahogy beletanultam. Az emberek ide szeretetből járnak, szeretik az éneket és a barátkozást. Azt hiszem, Bánátban mi vagyunk az egyetlen kamarakórus, mely magyar nyelven énekel, és ápolja az anyanyelvét.     

Kelemen Imre, az Emmanuel Kamarakórus jelenlegi elnöke a számok tükrében egy kis összegzést végzett.

— Nagy számok vannak a huszonöt, illetve lassan huszonhat éves kamarakórus mögött. Például több mint 450 nyilvános fellépés. Szerintem ez alatt az idő alatt több mint 2000 próbát tartottunk. A kórus három CD-t is kiadott a 2000-es években. Mind a 22 alkalommal felléptünk a Vajdasági Magyar Kórusok Találkozóján, az elsőt, a tizediket és a huszadikat mi szerveztük. A Bárdos Lajos Zenei Hetek elnevezésű eseményen is rendszeresen részt vettünk Vajdaságban, de Magyarországon is többször bemutatkoztunk. A legnagyobb siker számomra, hogy negyed évszázada létezik az énekkar, és továbbra is működik.   

A jubileumi ünnepségen jelen volt Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke is. Mint kiemelte, a közép-bánáti térség a délvidéki magyarság egyik építkező központja.

— Ez azt jelenti, hogy nagyon erős gyökerekkel bír itt a közművelődés, a kultúra, a művészetnek, az irodalomnak, a közösségért való létnek az ápolása. Nagyon erős gyökerek ezek, melyek mind a mai napig éreztetik a hatásukat. Azt hozzá kell tenni ma, amikor az Emmanuel Kamarakórus a huszonöt éves jubileumát ünnepli, hogy innen indult el a Vajdasági Magyar Kórusok Találkozója, hiszen az első kórustalálkozót itt szervezték meg 1999-ben dr. Szöllősy Vágó László kezdeményezésére. Ehhez kellett akkor az Emmanuel Kamarakórus, az alapító karnagy, Konrád Emma, és ennek a helynek a szellemisége. Olyan generációk nőnek itt fel, amelyek belekóstolhatnak a színjátszásnak, a kórusmuzsikának, de akár a népművészet különböző ágainak a magas színvonalú művelésébe. Ezt adja ez a város, ezt adja ez a térség és ezt nyújtja ez az erős helyi magyarság, élén akár nyolcvanéves karnagyokkal, akár harminc-negyven éves művészekkel, tanárokkal, és még sorolhatnánk. Nagyon jó volt látni, hogy fiatalok is énekelnek a kamarakórusban. Látszik, hogy van generációváltás, van kedv a mai fiatalokban is arra, hogy a lelkük a közös éneklésben, a kórusművészetnek a magas művelésében felüdüljön, fejlődjön, és megérezzék, milyen a közösségi élet valójában, milyen a közösségért tenni. A jubileum üzenete, hogy Istent dicsőítve, a közösséget erősítve magyarként van helyük itt, Közép-Bánátban, Vajdaságban, de a Kárpát-medencében is — fogalmazott Sutus Áron.

Az ünnepségen az Emmanuel Kamarakórus mellett vendégek is felléptek: Süveg Tibor hegedűn játszott Rontó Márta kíséretében, Jenován Flórián zongorázott, valamint a Vita Brevis énekeskvartett is bemutatkozott.