Bemutatjuk Beszédes Mária segédlelkésznőt — Augusztusban múlt egy éve, hogy Szabadkán a református egyházban segédlelkészi szolgálatot teljesít. Szerencsés habitusa, egyenes, nyílt egyénisége átsegítette őt a kezdeti megpróbáltatásokon. Ma már a hívők nemcsak hogy ismerik, hanem kedvelik is a fiatal segédlelkésznőt, aki istentiszteletet vezet, esket, keresztel, temet és hittanórákat tart, meglátogatja otthonukban az idős, beteg embereket, lelki támaszt nyújtva nekik.
A most harmincéves segédlelkésznő Torontálvásárhelyen született, gimnáziumba Szabadkán járt. Érdeklődését már az általános iskola utolsó évében felkeltette a teológia, de a jog és az angol nyelv tanulása is fontos volt számára. Szülei le akarták beszélni arról, hogy teológiát tanuljon, és maga is belátta: nem erre a feladatra született.
— Egyszerűen féltem attól a felelősségtől, ami egy közösség lelki vezetésével jár. Nem tudtam elképzelni magamról, hogy kiállok a hívők elé, és prédikálok. Úgy éreztem, nem tudok megfelelni ennek a feladatnak.
Az idő azonban ennek az ellenkezőjét igazolta. Mária a gimnáziumi érettségi után két évig Budapesten tanult tovább angol szakon, majd az egyetemi felvételi idején — szinte egyik percről a másikra — döntött a teológia mellett.
— Valahogy meghallottam a hívást, ami arra ösztönzött, hogy mégis lelkész legyek. Ennek a belső kényszernek képtelen voltam ellenállni. Beiratkoztam a Pápai Református Teológiai Akadémiára, s hat éven át tanultam ott. Időközben ráleltem önmagamra és arra az életútra, amit Isten jelölt ki számomra.
Tanulmányai idején több alkalommal is lehetősége nyílt arra, hogy a hívők előtt kipróbálja magát, megmutassa tehetségét, és meggyőződjön arról, hogy jól döntött.
— Minden nagyobb ünnepkor mi, teológiát tanulók kisegítettük a lelkészeket. Ez egyrészt kiváló gyakorlat volt számomra, másrészt felkészített a tényleges munkámra, a hivatásomra. Istentiszteleteket tartottam a hívőknek, prédikáltam — persze eleinte még nem saját prédikációimat prezentáltam, hanem tanáraim, ill. nagy igehirdetők prédikációit —, és nagyszerűen éreztem magam ebben a szerepkörben. Igaz, eleinte nagyon izgultam, de csakhamar rájöttem, hogy nincs miért. Ez számomra egy testre szabott feladat, és én mindenáron szeretnék megfelelni az elvárásoknak. Egy ilyen alkalommal a szülőfalumban, Torontálvásárhelyen tartottam istentiszteletet — mikrofon nélkül. Ez azért érdekes, mert a hangom így is betöltötte az 1100 férőhelyes templomot. A szüleim és a nagyapám is jelen voltak, és elcsodálkoztak, hogy az addig csendes, szűkszavú lánykájuk milyen erővel és energiával tud szólni a hívőkhöz. Akkor belátták ők is, hogy ez a hivatás az én utam.
Mária azt vallja, hogy a lelkészi, illetve segédlelkészi hivatás nagyon összetett és igen nehéz feladat.
— Mindnyájunkban él egy istenkép, egy sajátos, egyedi. Akinek azonban nincs élő kapcsolata Istennel — vagyis nem érzi, hogy Isten az élete része, hogy mindenütt ott van és neki feladata, hogy úgy éljen, mintha Isten minden pillanatban jele lenne —, annak nem való ez a hivatás — mondja.
Mária nyolc évig tanult teológiát, ebből hármat Németországban. Évszázados hagyománya van ugyanis annak, hogy a Magyarországon teológiát tanulók külföldön is képzik magukat.
— A németországi évekre nagy hálával és boldogsággal gondolok vissza. Nagyon sokat tanultam ott, sokat tapasztaltam, ami jót tett nekem. Hazahoztam a kint látottakat, tapasztaltakat, és beépítettem őket a saját tanulmányaimba. Láttam, tapasztaltam, miként végeznek szolgálatot az ottani lelkészek, és ezáltal gazdagíthattam a saját tudásomat.
A fiatal segédlelkésznő prédikációiban mindannyiszor egy-egy aktuális kérdéssel igyekszik foglalkozni. A Református Bibliaolvasó Kalauzból vagy az Evangélikus Útmutatóból választja ki hozzá az alapigét.
— Nem könnyű feladat hétről hétre elkészíteni a prédikációkat, méghozzá úgy, hogy közben ne legyen unalmas, felszínes a mondandónk vagy éppen a személyünk. Nagy megterhelés ez, de csodálatos feladat. Prédikációimban igyekszem az ember lelki állapotával foglalkozni, általa rávilágítani bizonyos problémákra és a lehetséges megoldásra. Nem az egyházhoz, hanem Istenhez szeretném vezetni az embereket, és a prédikációim is ebben a szellemben születnek.
Mária hittanórákat vezet, konfirmandusoknak tart foglalkozásokat, kéthetente pedig ifjúsági bibliaórát. Véleménye szerint a gyermekek és a fiatalok számára is nagyon fontos, hogy az iskolai hitoktatás mellett rendszeres kapcsolatot ápoljanak az egyházzal.
— Nagyon nehezen tudjuk megoldani a középiskolások hittanóráinak egyeztetését, hiszen kevesen vannak, nem egy iskolából valók és nem egy váltásban járnak iskolába, többen közülük ingáznak, ezért igen nehézkes olyan időpontot találni a hittanóra megtartására, ami mindenkinek megfelel. Ezért találtuk ki az ifjúsági bibliaórát, de sajnos ezek látogatottsága is elég gyér a fent említett nehézségek miatt...
A segédlelkésznő minden olyan feladatot ellát, amelyre a segédlelkészi hivatás felhatalmazza, a legnagyobb öröm számára mégis az, amikor emberi sorsokat ismerhet meg. Azt mondja, ehhez megértés, nyitottság és türelem kell.
— A lelkészi szolgálat nagyon sokrétű hivatás. Sokan keresnek fel ilyen-olyan problémákkal, amelyek megoldásához tőlem várnak segítséget. Természetesen igyekszem nekik lelki támaszt nyújtani, ehhez elengedhetetlen részemről az empátia és az emberismeret. Éppen ezért annak, aki a teológiát választja hivatásául, tisztában kell lennie ennek az életútnak a szépségeivel és nehézségeivel is. Azt ajánlom, hogy mielőtt döntene, beszélgessen el teológusokkal, jól gondolja át, milyen is lesz az élete, ha lelkészként szeretne szolgálatot teljesíteni, és amennyiben lehetősége van rá, előtte tanuljon ki egy más szakmát. Érett fejjel határozzon a teológia mellett. Mert ki tudja? Megtörténhet, hogy amit 18-19 éves fejjel élete hivatásának hisz, hiú ábránd csupán.
Mint minden embernek, a segédlelkésznőnek is vannak álmai, vágyai. Ha lejár a segédlelkészi küldetése, doktorálni szeretne, és majdan tanítani is. És persze családot alapítani, mert a család, a szeretet és a megértés mindennek az alapja...
