* Hogyan sikerült kevesebb mint egy év alatt kifejleszteni a koronavírus elleni védőoltásokat?

— Még az újgenerációs vakcinák esetében is ismeretes volt maga a technológia, csak még nem használták konkrétan egy vakcina kifejlesztésére. A régi típusú védőoltások esetében kifejlesztettük a technológiát, viszont meg kellett ismernünk az új fertőzést ahhoz, hogy rá tudjuk építeni az újfajta vakcina technológiai gyártását. A másik része a történetnek pedig az, hogy a tudományos projektumok esetében is az megy végbe, mint egy pályázáskor, hogy az ötlet megszületése után keresni kell egy finanszírozó céget, és el kell nyerni a pályázatot ahhoz, hogy elkezdődhessen a tényleges munka, ez pedig mind időbe telik. Amikor kitört a pandémia, akkor szinte minden olyan tudós és cég, akinek/amelynek egy kicsit is köze van a gyógyszer- és vakcinafejlesztéshez, ezzel a témával kezdett el elmélyültebben foglalkozni. Nagyon sok pénz folyt be ezekbe a kutatásokba, és nem számított sem az emberi erőforrás, sem a pályázati lépcső, hanem sokkal könnyedebben és gyorsabban ment végbe az összes ehhez kapcsolódó procedúra. Így történhetett meg, hogy az eddigi legrövidebb idejű, öt-hat éves vakcinaprojektumok helyett öt-hat hónap után készen álltak a különféle prototípusok arra, hogy klinikai fázisba lépjenek. Az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) nem ad engedélyt olyan gyógyszerre vagy vakcinára, amely nem felel meg az előírásoknak. Az az oltóanyag, amely engedélyt kap, biztonságosnak és hatásosnak tekinthető.

* Milyen hatásmechanizmusuk van a védőoltásoknak?

— Fontos tudnunk, hogyan betegítenek meg bennünket a vírusok. Ezek olyan mikroorganizmusok, amelyek sokkal kisebbek, mint a testünk sejtjei, és nincs saját metabolizmusuk ahhoz, hogy szaporodhassanak, ezért muszáj, hogy megfertőzzenek egy sejtet. Amikor egy vírus bejut egy sejtbe, akkor úgy írja át annak a genetikai állományát, és úgy formálja a metabolizmusát, hogy a sejt ne a saját anyagcseréjéhez nélkülözhetetlen dolgokat kezdje el termelni, hanem magát a vírust. Egy bizonyos idő elteltével a vírusok elszaporodnak a sejtben, mely pedig egy idő után nem tudja elviselni, hogy egy idegen valami van benne, és szó szerint kifakad. Ennek következtében felszabadulnak a vírusok, melyek láncreakció-szerűen megfertőzik a többi sejtet, az immunrendszer pedig észleli, hogy károsodik a szövet, létrejön maga a gyulladás, és ezt mi úgy érzékeljük, hogy megbetegedtünk. A vakcinációnak az a lényege, hogy leutánozza magát a betegségre leadott immunreakciót úgy, hogy magával a betegséggel ne legyünk kapcsolatban. Tehát a megfertőződés és a gyulladás kialakulása után a szervezet tervet készít arról, hogy hogyan is kellene szembeszállnia ezzel az új fertőzéssel. Amíg a szervezet azzal van elfoglalva, hogy kitalálja a tervet és előállítsa az antitesteket, addig a fertőzés tovább terjed, és egyre rosszabb állapotba kerülünk. Ha minden jól alakul, akkor a szervezet ezzel a tervvel leküzdi a fertőzést, a tervet pedig elraktározzák a memóriasejtek, ezáltal pedig ha legközelebb találkozunk ezzel a fertőzéssel, akkor a szervezet már tudni fogja, hogyan támadja meg a vírust. Ha a vakcinákról beszélünk, akkor az magát az elölt vírust vagy annak egy darabkáját tartalmazza, melyre kialakulhat ugyanez az immunreakció, ugyanúgy létrejöhet és elraktározódhat a terv, viszont megbetegíteni nem tud bennünket. Az a kis mellékhatás, amelyet érezhetünk — enyhe izomfájdalom, láz, rossz közérzet —, az az immunválasz következménye, mely egy pozitív jelenség, hiszen azt jelzi, hogy a szervezet reagál a vakcinára.

* Mit kell tudni a jelenleg elérhető védőoltásokról?

— Három kategóriába sorolnám azt az ötfajta vakcinatípust, amely elérhető lesz nálunk. Az elsőbe tartozik a Pfizer—BioNTech és a Moderna, ezek az úgynevezett mRNS típusú vakcinák. A második kategóriába az AstraZeneca és a Szputnyik V tartozik, melyek az adenovírus-vakcinák közé sorolhatóak. A harmadik kategória pedig a kínai Sinopharm, mely hatástalanított vírusokat tartalmaz, és esetében úgynevezett régi generációs vakcináról beszélhetünk. Az élőlények biológiája fehérjealapú, és az összes fehérjének az információja a sejtmagban tárolódik a DNS által. Amikor a sejtnek egyfajta fehérjére van szüksége, akkor a sejtmagban levő DNS kitekeredik, az információ átíródik messenger RNS-re, vagyis mRNS-re, kiúszik a sejtmagból a citoplazmába, és addig úszkál, amíg szembe nem találja magát egy sejtszervecskével, riboszómával, mely az mRNS alapján létrehozza a fehérjét. Az immunválasz kialakításához nem kell feltétlenül megfertőződnünk vagy jelölt vírussal találkoznunk, elég, ha az immunrendszerünk a vírusnak csak egy bizonyos fehérjéjével lép kapcsolatba, és már létre is jön a reakció. A Pfizer—BioNTech és a Moderna vakcinája esetében a fehérje információját juttatjuk be a szervezetbe az mRNS által. Az mRNS-t nagyon apró zsírcseppekbe teszik, hogy megvédjék az információt, és amikor „beültetik” a szervezetbe, akkor a zsírcseppek egyesülni tudnak a sejtjeinkkel. A külsőleg bejuttatott mRNS-ek is találkoznak egy riboszómával, mely átírja a kódot, és megformálja azt a vírusfehérjét, amelyre kialakulhat az immunválasz. Nagyon fontos megjegyezni, hogy az mRNS nem tud visszafelé íródni a DNS-ünkben, csak a citoplazmában levő riboszómákkal tud kommunikálni, melyek a fehérje létrehozása után elbomlanak. Hasonló elven működik az AstraZeneca és a Szputnyik V is, viszont a genetikai információt nem mesterségesen létrehozott zsírcseppekbe ültetik bele, hanem egy adenovírusba. Ezt úgy kell elképzelni, hogy fognak egy adenovírust — mely egy enyhébb megfázást tud okozni —, kiveszik a belsejét, a saját genetikai információját, és beteszik azt az információt, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy létrejöjjön a koronavírus fehérjéje. Ebben az esetben az okozhat kisebb gondot, ha a közelmúltban már találkoztunk adenovírussal, vagy a szervezet már nagyon jól tud rá reagálni, mert akkor lehet, hogy előbb pusztítja el magát az adenovírust, mint hogy az megfertőzhetne bennünket, és kialakulna a koronavírus elleni immunválaszunk. A tudósok természetesen ezt a vakcinát is úgy igyekeztek létrehozni, hogy hatásosabban tudja kialakítani a betegséggel szembeni védelmet. A Sinopharm védőoltás egy régen kitalált technikával jött létre, mely szerint különféle kémiai eljárásokkal blokkolják a koronavírus genetikai állományát, s emiatt az nem lesz képes a szaporodásra. Hatalmas bioreaktorokban nagy mennyiségben hoznak létre koronavírusokat, ellehetetlenítik a szaporodásukat, és a blokkolt vírusokat beleteszik az oltásba, melyet mi felveszünk. Nagyon sok vakcina így működik. Ennek az oltásnak a hatásossága egy kicsit alacsonyabb mértékű, mint a többié. Véleményem szerint bármelyiket is választjuk, örülni kell a vakcináknak. Miloš Babić molekuláris neurobiológusnak volt egy rendkívül jó hasonlata, mely úgy szólt, hogy az égő házban a füsttől fuldokolva nem azon kell gondolkodni, hogy a kint zuhogó esőben megfázhatunk-e. Biztos vagyok abban, hogy minden egyes vakcinának van egy minimális mellékhatása, ahogy minden gyógyszernek is, de az tény, hogy ezek a mellékhatások sokkal kisebb kockázattal járnak, mint maga a koronavírus által előidézett betegség.