A legfontosabb dolgok közé tartozik majd a magnetoszféra és a légnyomás hiányának megoldása. Ám ha ezeket kivonjuk az egyenletből — hiszen már több terv is készült, például a talaj alá költözés, a különleges biodóm, a mesterséges mágneses mező (ez a légnyomást nem oldaná meg rögtön) —, akkor áttérhetünk a következőre, a vízre. Mivel jeget már találtak a Marson, még csak egyetlen kihagyhatatlanul fontos dolog maradt, melyet a napokban közzétett kutatásnak hála lassan szintén kihúzhatunk a listáról, ez pedig a belélegezhető levegő.

Először is, mielőtt kolonizálnánk egy másik bolygót, terraformálnunk kell, vagyis földszerűvé, az emberek számára lakhatóvá, élhetővé alakítanunk. Elég egyértelmű, hogy a Mars lesz az első bolygó, mellyel próbálkozni fogunk, hiszen némi túlzással itt van a szomszédban, és egykor valamelyest hasonlíthatott a Földre.

A vörös bolygó felszínét, akárcsak a mi bolygónkét, csodálatos tavak és folyók borították. Az óceánjai mélysége 100 és 1500 méter között lehetett, vagyis az Atlanti-óceán vízmennyiségének megközelítőleg a fele volt megtalálható rajta. A bolygó magja hűvösebb és kisebb is, mint a Földé, ezért a magnetoszférája is gyengébb lehetett, majd valamikor 3,5-4 milliárd évvel ezelőtt szinte teljesen el is tűnt. Ennek következtében pedig a bolygó légköre is fokozatosan elkopott, így nem volt, ami megvédje a napszéltől és a kozmikus sugárzástól, mely halálos az emberi szervezetre. Arról nem is beszélve, hogy a légnyomás is csak a töredéke a földinek, noha ez is elengedhetetlen az élethez. A víznek egy kisebb része szerencsére még mindig megtalálható a sarki jégsapkákban, egy másik része pedig mégsem párolgott el teljesen a bolygóról, ahogyan azt sokáig gondolták, hanem ásványi anyagokban van megkötve a felszín alatt. Viszont hiába merült fel számos ötlet arra vonatkozóan, hogyan lehetne terraformálni a bolygót, mert az is gondot okoz, hogy ha például a jég kiolvasztásával sikerülne is elegendő mennyiségű szén-dioxidot felszabadítani, amíg nincs magnetoszféra, addig a napszél miatt a szén-dioxid könnyen elpárologna a világűrbe.

A Marson lévő Perseverance rover számos okból különleges — amellett, hogy hordoz a hátán egy minihelikoptert vagy drónt, mely időnként körberepüli, képeket készít a magasból, majd visszatér. Ennek a Mars-járónak köszönhetjük azt, hogy nincs egy éve sem, hogy ma már biztosan tudjuk, a vörös bolygón egykor víz volt. A napokban pedig befutottak egy régóta várt hosszabb tesztsorozat eredményei a Perseverance rover MOXIE nevű készülékéről. Amióta az MIT által tervezett műszer a tőlünk csaknem 100 millió mérföldre lévő Mars felszínén landolt (2021 februárja), különböző helyzetekben tesztelték éjjel is, nappal is, ráadásul más-más évszakokban, és megbízhatóan annyi belélegezhető oxigént termel a Mars szén-dioxidban gazdag légköréből, mint egy közepes fa.

A kutatók elképzelése szerint a MOXIE egy nagyobb változatát még az emberes küldetés előtt a Marsra lehetne juttatni, hogy folyamatosan, több száz fa sebességével termeljen oxigént. Ezzel a kapacitással a rendszer elegendő oxigént állíthatna elő ahhoz, hogy az embereket majd az érkezésük után is ellássa, és kellő mennyiségű üzemanyagot is adjon majd egy rakétának az űrhajósok Földre való visszatéréséhez.