Az Európai Filmek Nemzetközi Fesztiválját huszonkettedik alkalommal rendezték meg Palicson. Július 18-a és 24-e között kilenc kategóriában mintegy száz mozifilmet mutattak be.

A közönség az elmúlt több mint két évtizedben már megismerhette a fesztivál művészeti zsánerét, melyben a hollywoodi filmgyáraktól megszokott — úgynevezett mainstream (főáramlat) — filmeket hiába is keresnénk. Ahhoz azonban, hogy megfogalmazhassuk, milyen ez az irányvonal, előbb talán azt kellene meghatároznunk, hogy milyen nem, vagyis mit nem adnak ezek a filmek. Például nem adnak kész válaszokat a nézőnek, nem ítélkeznek a szereplőik felett, még csak nem is foglalnak állást valamelyik szereplő mellett, és nem feltétlenül végződnek happy enddel a történetek. Nincsenek bennük nagy költségvetésű akciójelenetek, látványos grafikai megoldások vagy giccses szerelmi drámák.

Élet azután

Vagy más szempontból: míg egy hollywoodi alkotás első és egyik legfőbb szempontja, hogy a film mennyi pénzt hoz a konyhára, addig Európában még működik a l’art pour l’art elve. Az öncélú művészet lényege az esztétikai élmény nyújtása, a szép, igaz, erkölcsös ábrázolása. További különbség a kettő között, hogy egy blockbuster minimális előismeretekkel fogyasztható a nagy tömegek számára is. Ezzel szemben a gondolkodó mozi annál több értéket tár fel magából, minél nagyobb előtudással, kulturális tőkével és befektetett szellemi energiával ülünk le a vászon elé.

Az európai mozi nem az akciódús jeleneteket mutatja meg, hanem a dolgok érzelmi hátterét, a láthatatlan mögöttes tartalmakat. Ilyen volt például az Élet azután című (lengyel—svéd koprodukcióban készült) film, mely nem egy tinigyilkosságot, hanem a két évvel későbbi fejleményeket mutatja be. Megengedi-e a visszailleszkedést egy társadalom, milyen falakba ütközik, aki egyszer bűnt követett el? Az alkotás rendezője, Magnus von Horn kapta a szemle rendezésért járó elismerését, a Palicsi Torony díjat.

A bemutatott filmek között volt olyan is, amely még apróbb részletekre bontotta a dolgok mögött húzódó érzelmek összetettségét. Wim Wenders 3D-s mozija ugyan nem szerepelt a versenykategóriában, mégis hálás lehet a közönség, hogy itt is bemutatták a Minden rendben lesz című (német—kanadai—svéd—francia—norvég koprodukciós) filmet. Ez az alkotás ugyanis a megbocsátást, a hiúság legyőzését és a lelki béke fontosságát emeli piedesztálra.

Kosok

Grimus Hakonarson izlandi filmje, a Kosok is egy teljesen hétköznapi emberi szükségletről, a valahová, valakihez tartozásról szól. A belső vívódásokon, haragon, sértettségen átívelő történetet egy testvérpár drámáján, egymásra utaltságán keresztül mutatja be a rendező. Az alkotás, mely egyébként a cannes-i filmfesztiválon is nagy sikert aratott, elvihette a palicsi szemle legnagyobb elismerését, az Arany Torony díjat is.

A fesztiválon bemutatott alkotások sajátossága tehát, hogy a leghétköznapibb, legemberibb mozzanatokat mutatják be. A filmes technika minden ízében — a képek, a színek, a hangok, a csendek, a gyors és a lassú vágások használatával — a téma autentikusabb bemutatására törekszenek. Az európai moziban a befogadónak kiemelt szerep jut, hiszen neki is „bele kell tennie magát” a filmbe ahhoz, hogy a mű értelmet nyerjen. Ezért is van olyan nagy hatással a nézőre.

Az alábbi linkekre kattintva tekintheti meg az esemény képeit, Szabó Attila felvételeit:

http://hetnap.rs/galeria/A-palicsi-filmfesztival-elso-napjan-2690.html

http://hetnap.rs/galeria/A-palicsi-filmfesztival-zaronapjan-2702.html