L. Kecskés Andrást Magyar Örökség díjra Buda Ferenc, a Nemzet Művésze, Kossuth- és József Attila-díjas költő terjesztette fel. A laudációt a Ráday Házban megtartott díjátadó ünnepségen Petrás Mária Magyar Örökség és Prima Primissima díjas népdalénekes tolmácsolta.

„L.Kecskés András lant- és gitárművész hallgatósága a kezdetekben bizony olykor nem volt egy tucatnyi sem, hiszen első, Kiváló Népművelő kitüntetését 1965-ben ezerötszáz munkásszállásokon megszervezett zenei műsoráért kapta, amelyeken olykor mindössze néhányan voltak. A legutóbbi elismerése […] a Magyarország Kiváló Művésze díj volt. Két város: Szentendre és Dömös díszpolgára, és tart egy különös világrekordot is. Az 1981-ben alapított Kecskés Együttessel 1997-ben Bécsben adtak koncertet, a Mozart-Saal koncertteremben, példátlan sikerrel. A terem történetének leghosszabb, másfél órás ráadását emléktábla is megörökíti. Nemcsak a szomszédságban, de távolabb is elismerték tudásukat, 1998-ban több hónapos turnén Kínában jártak.

Idehaza több száz régizenei koncertet adtak. 2000-ben a Magyar Hősök és szentek műsorukkal bejárták az egész országot, de kiemelkedő zenei élményekkel gazdagították emlékéveinket is. Koncertjeiken többek között elfeledett, régi hangszerek szólalnak meg: zergekürt, görbekürt, csákány, zurna, lant, basszuslant, úd, koboz, vihuela, szimfónia, rebek, fidel, középkori hárfa, tökhegedű, viola da gamba. Előadásaikon a magyar és európai nemzetek középkori, reneszánsz, kora barokk zenei örökségével ismertetik meg közönségüket. A harminckét éves együttes több ezer koncerttel gazdagította a magyar és a nemzetközi zenei életet, milliókat részeltetve az emberiség zenei örökségének megismerésében.

L. Kecskés András ennek az örökségnek az összegyűjtésében jeles zenetörténeti kutatásokat végzett. Hazai és külföldi könyvtárakban és levéltárakban dolgozott. Számos felfedezett vagy a tabulatúrákból megfejtett darabját zenetörténeti tanulmányaiban adta közre és tematikus koncertek tucatjain ismertette meg a nagyközönséggel. 2021-ben jelent meg a Püski Kiadónál a hatkötetesre tervezett A magyar zene évezredei első, az idén a harmadik kötete. Mintha megerősítené ezekkel Kodály Zoltán hitvallását: »Lehet élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út. De mi azt akarjuk, hogy az ember ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réteken.«”

A koncert nyitányában egy buzdító vers hangzott el. Csabai János rendező hazafias költeménye, mely — az ajánlás szövege szerént — nemcsak a szerzőhöz (L. Kecskés András dalnokhoz) íródott anno, de egyszersmind minden lantoshoz, énekmondóhoz is szólt, a rendszerváltozás zűrzavarában. Kelt az Úr 2002. esztendejében, újkenyér havának 18. napján Dömösön, a dömösi plébániatemplom számára rendezett zászlóadományozás alkalmából.

„Amikor kisiklott az idő, / a történelmi, a csalóka; / amikor dicsőség vár / a hazaárulóra; / amikor a népnyúzó gazember / szemedbe kacaghat; / mikor a tömeggyilkos, / ki saját népét lőtte, / már nemzeti hős lett, / s az elsilányult közakarat / új Barrabásokat éltet; / amikor sok hazátlan bitang, / — hogy e honban szokjad a helyed — / kinyújtott karral a sarokba mutat; / amikor a fekete éjszakában / könnycseppek kristály-csillogása / vezérli az utat; / amikor a hivatásos parazita / arcodba köpi a szót: / »Számodra nincs többé jövő, se múlt, / apáid vére itt hiába hullt, / ez már nem a te földed, magyar!« / s gyűlölettől eltorzult arccal / hulladék szavakat hadar; / amikor szülötte véred / általuk kilúgozott aggyal, / megbomlott ésszel végső táncát járja / és szédítő talpalávalóját; / a vigyorgó sátán muzsikálja; / amikor nemzeted jobbik része / inkább forró ólmot öntene fülébe, / csakhogy e barbár zsivajt ne hallja, …akkor, testvérem, / drága magyar vérem, / Te áss ki magadnak egy maroknyit / az elrejtett csöndből, / e megtermékenyítő kincsből, / vedd kezedbe lantodat / és fáradhatatlanul pengesd a húrokat! / Ne hagyd, hogy sárrá váljék / minden hótiszta gondolat! / Játszd nekünk az ezeréves himnuszokat / síppal, dobbal, nádihegedűvel, / őszinte hittel s a megmaradt derűvel, / felidézve bennünk az égig érő imát, / csodaszarvasunknak fénylő ága-bogát, / Árpád-házi véreink küzdelmes aranykorát, / dicsben fürdő korszak büszke lovagkirályát, / szóljon a dal gyémánt-csillagokról, / naphajnal sugarú Boldogasszonyunkról, / magyarok Istenéről, / éltető reményről, / holnapokról álmodó szelíd ébredésről, / hogy a leomlott falak, / — mely hajdan szép országunkat védte, — / újból magasodjanak! / Énekelj nekünk, / hogy tisztuljon a lelkünk, / s ha egykor végleg el kell szenderülnünk, / békében pihenjen majd / megfáradt testünk!”

( Egy „szeletke” Vincze Petronella képzőművész Ahogy — fák hegyén című helyszíni (fotó)kiállításának anyagából

Majd pedig lőn köszönetnyilvánítás. Minden pályatársnak, kikkel valaha is együtt dolgozhattak, illetve a zenéjüket befogadó, szolgálatukat igénylő és méltányoló közösségeknek dedikálva. Dallamokkal felvértezett költői gondolatokkal, korokon és tájakon keresztül. Az Úr megtartó kegyelmében bízva. Mindvégig. Eleitől fogva. Mert anélkül, s imádság nélkül, nem épül(het) sem épület, sem gyülekezeti közösség!

Soli Deo Gloria. 

A fotók és a videó a helyszínen készültek.