DÖBBENETES DEBÜTÁLÁS!

Délvidék dörrent!!!

És mindez a Nemzeti Összetartozás napján — igen, érezzük, összetartozunk! Köszönjük a szervezőknek, Jenő atyának, Bertinek és Fiák Krisztának, hogy áldozatos munkával megteremtették a lehetőségét a délvidéki bemutatkozásunknak! Emlékezetes este volt, közel tízezer nézővel. Köszönjük!!!

Ezt posztolta Ákos a Facebook-oldalára vasárnap hajnalban, a tóthfalui koncert után, melyre nemcsak vajdaságiak érkeztek, hanem anyaországiak, erdélyiek, felvidékiek, mintegy tízezres tömeg, kisgyerekes családok, kamaszok s negyvenesek-ötvenesek, akik régi dalain nőttek fel, és idősebbek is. A bejegyzés alatt pedig ilyen hozzászólások születtek:

Ultrabrutálfantasztikus volt! * Bakancslistás vágyam teljesült. * Akármerre néztem, mindenki kívülről énekelte a dalokat! Igazi összetartozás! * Keresem a szavakat, hogy le tudjam írni, amit érzek… nem találom… hálás vagyok az élményért! * Felemelő, csodálatos, katartikus! Összetartozunk. * Felvidékről, Dunaszerdahelyről ott voltunk, köszönjük. * Hála és köszönet Ákosnak, a Zenekarnak és mindenkinek, aki lehetővé tette, hogy ez a koncert létrejöhessen. * Hálás köszönet az élményért a zenekarnak, Ákosnak és nem utolsósorban a szervezőknek, akik elhozták nekünk ezt a felejthetetlen koncertet!

Tóthfalu megint nagyot álmodott, s ahogy megszokhattuk, valóra is váltotta álmát: elhozta hozzánk Ákost, aki még soha nem lépett fel Vajdaságban, és bár fellépésre vonatkozó megkereséseket kapott már régiónkból, azokat a stáb mindig kénytelen volt visszautasítani, mert hiányzott a megfelelő szervezői háttér, a tenni akarás a meghívó részéről. És bár Tóthfaluban az atya sok mindent tervez és szervez, ekkora horderejű rendezvény megálmodására még nem volt példa, ám a szeretet, a lelkesedés és az Utasi Jenő köré tömörült csapat hite, odaadása erősebb volt. Ákos és zenekara próbája szólt a háttérben, amikor a falubeliek a június 4-ei kora délutáni ünnepségre gyülekeztek a turulszobornál a Munkás Szent József-plébánia szervezésében. A rendezvényen a gyönyörű helyi hagyományhoz híven felléptek a település legkisebbjei, az óvodások, az iskolások, a Csillagok Tóthfalusi Gyermekzenekar, és kivették részüket a cserkészek is. Ünnepi beszédében Utasi Jenő plébános az orosz—ukrán háborúra reflektált.

— Amikor a nemzeti összetartozásról beszélünk, akkor ezt a béke jegyében kell hogy elemezzük. Az idén ünnepeljük Tamási Áron születésének 125. évfordulóját, és a mai napra, erre a megemlékezésre és az Ákos-koncertre tőle vettünk egy idézetet: „Tiszta és nagy dolgokhoz csak tiszta és egyenes úton lehet eljutni.” Mi lehet az a nagy dolog? Például a béke. Lehet ehhez békediktátummal vagy az erősebb jogán eljutni, de az nem tartós, nem tiszta és nem egyenes. És lehet úgy is békét kötni, ahogy mesterünk, tanítónk mondta kétezer évvel ezelőtt: boldogok a békesség szerzői. A háború mindig rombol, emberek életét teszi tönkre, tönkreteszi a természetet, örökségünket — a béke nem ezt teszi. A béke és a békejobb mindig épít, ahol béke van, ott lehet előrehaladni. Ha van béke, van öröm, van gyermekáldás, van fejlődés, és más népekkel karöltve tudjuk ezt a békét továbbvinni. Ez fontos számunkra. Nemzeti összetartozásunk napján legyen ez a fő irányelvünk és gondolatunk: béke nemzetünknek, béke a világnak, béke önmagunknak.

Június 4-ei ünnepség a turulmadárszobor előtt

A szervezők családi és gyermekprogramokkal, kirakodóvásárral várták az érkezőket. A gyerekek játszhattak és portyázhattak a cserkészekkel, élvezhették a St. Longinus Középkori Hagyományőrző Egyesület bemutatkozását, az ingyenes légvárat, megtekinthették a Mini Délvidék parkot. A kora esti órákban a tóthfalusi Virgonc néptánccsoport, majd a Bodros tamburazenekar állt színpadra, este pedig következett a várva várt Ákos-koncert.

Először lépett fel a Délvidéken Ákos és zenekara, régi adósságot törlesztve ezzel. A hatalmas érdeklődés övezte koncert előtt megtartott közvetlen hangulatú sajtótájékoztatón elmondta, az elszakított területek közül ez az egyetlen régió, ahol még nem járt.

— Valahányszor megkérdezték tőlem interjúban, hogy miért nem jövünk, mindig azt válaszoltam, jövünk, ahogy lesz megfelelő helyi partnerünk, aki helyismerettel rendelkezik. Nemrégiben találkoztam Jenő atyával személyesen először — ha nincs az ő állhatatossága, ha nem akarja ezt ilyen erősen és szeretettel, és ha nincs neki ilyen szervezőtársa, mint Berti (Vajda Bernárd), akkor most nem lennénk itt. Menedzserem, Fiák Krisztina rengeteget dolgozott a magyar oldalon azért, hogy mi ma este itt lehessünk.

Ákos-koncert Tóthfaluban

Mesélt arról, hogy nemrég jelent meg első kisjátékfilmje, a Magunk maradtunk című alkotás (a filmet a koncert előtti napon Óbecsén mutatták be, nagy sikerrel), melynek nemcsak rendezője, hanem forgatókönyvírója — a közelmúltban megjelent novelláskötetének két írása alapján — és zeneszerzője is, s mely film máris elnyerte kategóriájában a Kovács László — Zsigmond Vilmos operatőri díjat, az alkotást Juhász Viktor fényképezte. (Az eseményről lapunk internetes kiadásában olvashatnak: bit.ly/kovacsakoskisfilm) Arról is beszélt, hogy bár sok mindennel foglalkozik, négy fő műve van: Márton, Anna, Kata és Júlia — a gyerekei, minden más utánuk jön, az apaság az ő főszerepe.

— Hét könyvre való verset, önéletrajzi írásokat írtam, a hetedik a novelláskötetem. Voltak színházi szerepeim, volt egy Krúdy-felolvasóestem, mely több mint hatvan előadást élt meg — sorolta. — Nagyon szerencsés ember vagyok, mert sokféle dolgot csinálhatok, családot is kaptam a Jóistentől, van, ami a Földön tartson.

Ákos és a koncert szervezői: Utasi Jenő tóthfalui plébános és Vajda Bernárd

A sajtótájékoztatón részt vevő Utasi Jenő atya a szeretetet emelte ki, mely a szervezőket mozgatta, s mellyel a közösség a koncertre érkezőket, illetve Ákost és csapatát várta, akik szintén szeretetet hoztak a településnek, s így a Tóthfaluba látogatók ezúttal is ezt az értékes „csomagot”, azaz a szeretetet vihették magukkal haza. Vajda Bernárd szervező a lelkes csapat munkáját emelte ki.

A Kossuth-díjas énekes első vajdasági, ingyenes, két és fél órás koncertjén felcsendültek a nagy kedvencek, mint az Igazán, az Egyetlenegy, az Ikon, a Monumentum, a Minden most kezdődik el, a Test, a Felemel (és megannyi más, hiszen ez egy szubjektív szemezgetés) — s bár elmondása szerint eredetileg a programban nem szerepelt, a ráadásban mindenki örömére mégiscsak felhangzott az Ilyenek voltunk, akárcsak a régi Bonanza Banzai-os ikonikus sláger, az 1984, búcsúzóul pedig az Adjon Isten.

A programot a Magyar Kultúráért Alapítvány támogatta a Petőfi Kulturális Ügynökség Nonprofit Zrt. közreműködésével.

Fotók: Fehér Márta és Bollók István