Az ókorban úgy gondolták, hogy a bab a fekete foltos virágainak és az üreges szárának köszönhetően kapcsolatban van az alvilág istenével, Hadésszal, és egyfajta létrát nyújt az elhunyt lelkeknek. Különösen a lóbabot tartották a halál jelképének. Arisztotelész viszont a halál ellentétét, az életet, pontosabban az örökkévalóságot, avagy az univerzumot vélte felfedezni a növény gumószerű alakjában. Talán nem véletlen, hogy a Vicia faba, azaz a lóbab magyarul világfát jelent. A parányi babszemek elnevezése pedig a baba, illetve a tündér szavak rövidítéséből ered. A magyar mitológia szerint a gyermekek, csakúgy mint a babszemek, a Tejútról jönnek a Föld bolygóra. A bab tehát egyszerre jelent életet és halált, ami talán nem is véletlen, hiszen a természetben minden esemény összefügg, tehát az élet és a halál ugyanaz.

Perszephoné, az alvilág királynéja pontosan ezt alátámasztva szállt egykoron a mélybe, hogy egy meghatározott időpontban megváltozva ismét a felszínre törjön, az új élet hordozójaként. Csakúgy mint a termőföld, mely az év egyharmadában kietlen, de végül varázslatos módon mindig termőre fordul. Perszephoné mítosza részben erről is szól.

Mítoszoktól és mitológiáktól függetlenül az emberiség mindig is kereste az örökkévalóság szérumát. Korunkban, amikor a bolygónk haldoklik, már néhány évnyi életkorkülönbség is a hosszú élet titkát jelképezi. Ikaría néven létezik egy parányi görög sziget, melynek lakosai átlagosan tíz évvel később halnak meg, mint a világ más tájain élő emberek. Ikaría lakosai még a hagyományos mediterrán ét- és életrendet követik. Olivaolajat, zöldségeket, halat, mézet és gyógynövényeket fogyasztanak. A világnak ahhoz a pontjaihoz hasonlóan, amelyeket a szakemberek kék zónáknak neveznek. Japánban Okinaván, az olaszországi Szardínián vagy a kaliforniai Loma Lindán Perszephoné napjainkban is igen aktívan tevékenykedik.