Amikor a hanghoz arc is társul

Elsőként Hegedűs Erika, a rádió magyar szerkesztőségének főszerkesztője avatott be, hogy novemberben volt harminc éve annak, hogy az Újvidéki Rádióban szabadúszóként kezdett dolgozni.

— 1997-től vagyok állandó munkatárs, és rögtön a gazdasági-mezőgazdasági műsorba kerültem, melynek a szerkesztője is lettem. Bár nem vagyok közgazdász, de mezőgazdászként és építészként megszerettem a gazdaságot. Továbbra is ennél a műsornál maradtam, a hírműsorokon pedig mindnyájan ott vagyunk, akár szerkesztésben, akár tudósításban.

Kovács Magdaléna és Hegedűs Erika (Fotók forrása: Újvidéki Rádió)

* Hogyan folyik önöknél a munka?

— Mivel digitális világban élünk, korszerűsödünk, tudunk terepről is tudósítani. A szerkesztőségben mindenkinek megvan a feladata és a témaköre, melyet leginkább kedvel, de mivel nagyon kevesen vagyunk, szinte mindenki mindennel foglalkozik, a hírolvasástól a műsorvezetésig, szerkesztésig. Minden területen szeretnénk tájékoztatni, olyan témákat feldolgozni az oktatás, művelődés, sport stb. területéről, amelyek a hallgatóinkat érdeklik. Mostanra már kialakultak a délelőtti és délutáni műsorblokkok, a reggeli adás mellett tematikus napjaink vannak. Hétfőn szociális kérdésekkel foglalkozunk, kedden a gazdasági és mezőgazdasági műsor megy, szerdán bel- és külpolitika, csütörtökön jön az egészségügy, pénteken pedig a művelődési témák, és ezek 2-3 órás műsorfolyamok. A hallgatók is szeretik ezt a napi lebontást, mert így az érdeklődési körüknek megfelelően hallgathatnak bennünket. Igyekszünk egész Vajdaságot lefedni és külföldről is tájékoztatni, habár a kis létszámunk miatt egyre nehezebb a közszolgálati feladatoknak eleget tenni, de törekszünk.

* Az évforduló alkalmából kerekasztal-beszélgetéseket szerveznek Vajdaság több településén. Milyen érzés a hallgatókkal találkozni?

— A hallgatóknak érdekes az, hogy összekötik a hangunkat egy arccal, és látnak bennünket emberi mivoltunkban is. A mi részünkről pedig azért izgalmas, mert ötleteket, témákat, bírálatokat és dicséretet is hallunk, ezeket próbáljuk megfogadni, illetve a műsorainkba beépíteni. A pozitív dolgok közül azt emelik ki, hogy igyekszünk minden eseményen ott lenni, hiszen a szervezők, a résztvevők és a helyiek is örülnek, hogy foglalkozunk a rendezvényeikkel. A bírálat talán az, hogy itt-ott nem vagyunk hallhatóak, vagy szakadozik az adás, de ez igazából nem a mi műszaki feltételeinktől függ. Emberi dolog, hogy aki dolgozik, az hibázik, mi is hibázunk a műsorban, hírolvasás közben, de ezt próbáljuk gyakorlással kiküszöbölni.

* Milyen kihívásokkal kell megküzdeni?

— Megtalálni a jó témához a jó beszélgetőtársat, talán ez a legnagyobb kihívás. Egy témában megfelelő, magyar nyelven beszélő szakembert találni egy picit nehezebb, de nem lehetetlen.

* Sokszor éri a különféle médiumokat kritika, hogy nem lesz aktualitásuk az internet világában. Erről mi a véleménye?

— A rádiózásnak talán az a legnagyobb előnye, hogy sem nézni, sem görgetni nem kell. Ha meg tudjuk osztani a figyelmünket a műsor és aközött, amit éppen csinálunk, akkor rádiót mindenhol lehet hallgatni. Próbálunk gyorsak lenni, az online világ talán egy kicsit gyorsabb, de az másfajta figyelmet igényel.

* Mik a tervek a jövőre nézve?

— Nagyjából fele-fele arányban vannak idősebbek és fiatalok a szerkesztőségben. Szeretném kikérni a fiatalok véleményét, hogy esetleg mit kellene változtatni a műsorrácsunkon, hogy ők is megtalálják magukat más területeken is. Valószínűleg januárban egy kicsit eltöprengünk ezen, és meglátjuk, hogyan tudnánk új műsorokban, témákban gondolkodni, de erről majd csak a jövőben tudok beszélni.

Az újvidéki közönségtalálkozón: Mikes Imre, Muci Szántó Márta, Madár Anikó, Dani Zsolt és Miklós Csongor

Vannak visszajelzések

Most pedig ismerjék meg az Újvidéki Rádió szerkesztőségének néhány tagját.

— 2013-ban kerültem a rádióhoz, teljesen véletlenül, hiszen egy ismerősöm keresett fel, hogy tudok-e valakit, akit érdekelne a hírolvasói munka. Magamat ajánlottam, és azóta itt ragadtam. A hírolvasással kezdtem, utána a híradóban segédkeztem, majd a reggeli műsorba kerültem. Kevesen vagyunk, talán ez a munka negatívuma, mindenkinek többfelé kell szakadnia, de ennek ellenére egy összetartó, jó kis csapat alakult ki a szerkesztőségben. Azt gondolom, nagyon kell szeretni ezt a munkát ahhoz, hogy valaki kitartson mellette. Azért jó a reggeli műsor, mert a határ a csillagos ég. A műsor szerkesztője szabja meg napról napra, milyen témával szeretne foglalkozni, és azt miként kívánja feldolgozni. Teljesen szabad kezet kapunk, nincs tematikai meghatározás, csak egy hagyományos műsorrend, melyet betartunk, de azon belül van mozgásterünk. Mindenbe bele kell egy kicsit látni, utána kell járni, és mindig tanulunk valamit. Nagyon fontos, hogy időről időre felmérjük, a hallgatóknak milyen tartalmakra van igényük, de a reggeli műsor egyébként is elég interaktív — mesélte Kovács Magdaléna, a reggeli műsor szerkesztője.

— Körülbelül egy évtizede foglalkozom rádiós újságírással — kezdte Dani Zsolt, a hírrovat szerkesztője a beszámolóját. — Aki ilyen munkát csinál, az nem árt, ha tájékozott. Ez a munkakör abban különbözik a többitől, hogy nem egyetlen témát dolgozunk fel, hanem ügyelünk, követjük a hírügynökségeket, a többi sajtószervet, és ebből állítjuk össze a napi híradásokat. Néha megterhelő, hiszen nem lehet megválasztani, milyen lesz a nap. Ha alig történik valami, akkor az a gond, mert valamivel meg kell tölteni a híradót. Amikor viszont sok a történés, ki kell szűrni, mi a legfontosabb, és ez igazi kihívás a szerkesztő számára. A rádiózás olyan műfaj, amelynek elméletileg gyorsnak kell lennie, az internet megjelenése előtt ez volt az egyik leggyorsabb médium. A hátránya, hogy csak a hangra támaszkodhatunk, a hír nem lehet túl hosszú, és a megfogalmazásnak is érthetőnek kell lennie. 

— Több mint tizenöt éve vagyok az Újvidéki Rádiónál, kezdetben minden rovatban megfordultam. Elég gyorsan Franyó Zsuzsa mellé kerültem, aki akkor a művelődési rovat vezetője volt, vele dolgoztam, aztán Krnács Erikával. Igyekszünk a művelődési élet minden területét lefedni, foglalkozunk színházzal, irodalommal, képzőművészettel, beszámolunk az ilyen jellegű rendezvényekről. Emberhiánnyal küzdünk, ezért nehéz minden eseményt lefedni. A rádiózás változását én a generációs különbségekben látom, minket főleg az idősebb generáció hallgat, szerencsére a kevés munkatárs között sok a fiatal. A fiatalok viszonyulása a médiához, a rádiózáshoz sokat változott, ezért a kreativitásukat és a szemléletmódjukat ki kell használni arra, hogy az ő korosztályukat is meg tudjuk szólítani. A mai, internetes világban egy kicsit távolabb áll az ifjúságtól a rádióhallgatás, de úgy gondolom, a fiatal munkatársak meg tudják találni azt a módot, amely a kortársaik figyelmét is felkelti. Azok, akik minket hallgatnak, szívesen vissza is jeleznek, jót is, rosszat is. Igyekszünk figyelembe venni, mire kíváncsiak, és ennek megfelelően alakítani a műsorokat, de szeretnénk mi is alakítani az igényeket azzal, hogy mi kerül be az adásba — fogalmazta meg az álláspontját Madár Anikó, a művelődési műsor szerkesztője.