Az idén Indián, Oroszországon, Ukrajnán, Románián és Magyarországon kívül Szerbiából a szabadkai EmArt műhely is meghívást kapott a találkozóra. A műhely a minőségi munkákból összeállított kollekciójának hála vehetett részt a rangos megmérettetésen. A pályázatra elküldött munkák készítői közül négyen: Patarcsity Edina, Tóth Emese, Jenei Dorina és Berta Klaudia különdíjat, Szobonya Dávid pedig aranyérmet kapott. A találkozóra Korsós Karolina és Rác Gyöngyi utazhatott el Grubanov Martinek Emília tanítónő kíséretében.

Mivel még sohasem volt alkalmam repülőgépen ülni, kissé félve, de annál nagyobb izgalommal vártam az utazás napját. Mint kiderült, nem volt mitől tartanom, az út csodálatos volt. Éjszaka utaztunk, így a látványélmény elmaradt, de visszafelé már a fehér habos-babos felhők között előbukkanó svájci Alpok hegycsúcsait is megcsodálhattuk. Az utazás kimerítő volt ugyan, de a megérkezésünk után még sort kerítettünk egy rövid városnézésre is.
Másnap nemzeti ünnep lévén, elutaztunk Aveiróba, egy különleges és érdekes városba, ahol vidám színekben pompázó csíkos házak sora és az óceán gyönyörű partja fogadott bennünket. A szél és az óceán hidege sem tudott meggátolni bennünket abban, hogy megmártsuk lábunkat a vizében. Azonban nem minden napunk volt fenékig tejfel. Elérkezett a munka ideje is, amikor a rajzainkon dolgozva töltöttük az időnk javarészét. A helyi lakosok érdeklődéssel figyelték, amikor az utcán rajzoltunk, és néhányan szóba is elegyedtek velünk. Jólesett a sok dicséret, és nagyobb lelkesedéssel folytattam a munkát, amikor tapasztaltam az emberek pozitív visszajelzését. Annak pedig talán még jobban örültem, amikor egy távolabbi kisváros, Campia elhagyatottabb terén rajzolhattunk — itt sokkal nyugodtabb körülmények között, emberek és zavaró zaj nélkül dolgozhattunk.
Utazásom során barátokat, nyelvtudást és számtalan élményt szereztem, és remélem, hogy két év múlva ismét lehetőségem adódik ellátogatni Portugália csendes, de annál barátságosabb kisvárosába, Vouzelába.
KORSÓS Karolina

Vouzela tárt karokkal fogadott bennünket, és kifogástalan ellátásban volt részünk. A szálláshelytől kezdve az ételen és a rólunk való gondoskodáson át a közösség hangulatáig — minden remek volt.
Vouzela karakteres, egyedi portugál városka. Nekünk, művészpalántáknak ezt kellett megörökítenünk a rajzlapon. Érdekes volt megfigyelni a különféle nemzetiségű és kultúrájú gyerekek munkáit, munkamódszerét. Rengeteg élményben volt részem. Már maga a repülőút is nagyon izgalmas volt. A lisszaboni repteret úgy megismertem, mint a tenyeremet, hiszen egy teljes éjszakát töltöttünk ott, mielőtt reggel továbbutaztunk volna busszal Vouzelába.
A szervezők elvittek bennünket Viseóba és Aveiróba is. Jártunk az Atlanti-óceán partján, és kergettük a hullámokat, kagylót gyűjtöttünk.
Utolsó este együtt vacsoráztunk Vouzela polgármesterével, és ő adta át a díjakat a rendezvény végén. A fődíjakat az oroszok és az ukránok vitték haza, a három egyenrangú különdíj egyike viszont csoporttársamé, Korsós Karolináé lett.
Hiányozni fog Portugália!
RÁC Gyöngyi