Ritkán láthatnak kaftánt viselő lovasokat a tiszaszentmiklósi gyerekek, most viszont kigyönyörködhették magukat a pompás lovakban, a magyar virtussal összecsapó lovasokban. A látvány már csak azért sem volt megszokott, mert nem felnőttek küzdöttek egymással, hanem két srác. Két fiával érkezett a bemutatóra Becsei Árpád, az óbecsei Sólyom Hagyományőrző Egyesület elnöke — illetve két lóval: Pajtással, egy nóniusz csődörrel és egy versenyeket megjárt kis sportpónival, Dézivel.

Becsei Árpád és fiai, Bence és Hunor

— 2010-ben vettem az első lovat, és most már öt lovam van. Lovasiskolát tartok Óbecsén, hétvégi lovastúrákat szervezek, azokat vezetem, illetve egynapos hétvégi táborokat, nyáron pedig többnaposakat. A lovaglás mellett rendezek lovas és gyalogos túrákat, az erdőt járjuk, gyógynövényeket gyűjtünk és gombákat szedünk, hiszen a tanya mellett van a tiszai erdő, mely a természet minden kincsét nyújtja az embernek. Szeretnénk mindezt a falusi és a lovasturizmus szolgálatába állítani, ezért folyamatban van a tanyának és a környékének az átalakítása. Igény van rá, hiszen e téren nem nagy a kínálat vidékünkön. Sok visszatérő gyerek van, és megrögzött helybeli, környékbeli — zentai, péterrévei, földvári — lovasok alkotják a csapatot, akiknek nem számít az időjárás, hogy esik-e vagy fúj. Egyesületünk több tagot számlál, járjuk Vajdaságot, illetve külföldön is fellépünk hagyományőrző rendezvényeken, az ottani csapatokkal karöltve, például a Kurultájon, valamint a tatai Patarán, mely utóbbi a XV. századi hagyományokat ápolja — a Tata várának, Szejmeneinek a csapattagjai vagyunk —, valamint a Gyulai Végvári Napokon. Az egyesület hivatalosan 2018. március 8-án alakult meg, ám már előtte, 2015-től kezdve bemutatóztunk, barantáztunk, foglalkoztatókat tartottunk és tartunk, alkalmazkodva a különböző korosztályokhoz.

Reperger Miklós, a szervező egyesület elnöke

Becsei Bence tizenhárom éves, Becsei Hunor pedig tizenöt. Az idősebb fiú több mint tíz éve űzi a lovassportot, hagyományőrzéssel pedig öt-hat éve foglalkozik, akárcsak öccse. Beleszülettünk — mondja.

— A lovas harci bemutató a kedvencem — meséli Bence. — Hétvégente nagyon sokat gyakorolunk, hiszen hét közben nem jut rá idő.

— Egy-egy próba alkalmával először összehangolódunk, majd következnek a hidegfegyverekkel való gyakorlatok, a kelevéz, a szablya, az íj, a fokos, ezeket használjuk leginkább — részletezi Hunor. — A lovaknak is el kell sajátítaniuk, be kell gyakorolniuk egy-egy programot. Oda kell tennie magát az embernek, bátornak kell lennie, hiszen nem játék sem a fegyver, sem a ló. Mégiscsak egy élőlénnyel dolgozunk együtt! Amikor ló hátán ül az ember, az összpontosítás, az odafigyelés nagyon fontos.

Fiúk és lányok elragadtatva próbálták ki a harcművészetet

A fiúk arról is mesélnek, hogy korosztályuk köréből szinte kiveszett ez a fajta hagyományőrzés, ők maguk a filmekből, az interneten és könyvekből, regényekből tájékozódnak, mélyítik tudásukat. Bence kedvence az Attila, Isten ostora című film. Mindketten nagyon szeretik a történelmet, főleg a hunok bejövetelének és a honfoglalásnak a korszakát. Díszes ruháik otthon készülnek, ebből az alkotásból a fiúk mellett a nagymama és az édesanya is kiveszi a részét. Barátaik, osztálytársaik becsülik a tevékenységüket, van, amikor többen is besegítenek, bekapcsolódnak a programokba. Ők maguk pedig élvezik, hogy gyerekek, felnőttek egyaránt kérdésekkel árasztják el őket.

Lovas harci bemutató Tiszaszentmiklóson

A Tiszaszentmiklós Magyar Kultúrkör székházában megtartott bemutató után az érdeklődők lovagolhattak, íjászkodhattak, kipróbálhatták a szablyavívást, botos ügyességi játékokban vehettek részt, melyek nemcsak szórakoztatóak és különlegességszámba menő tevékenységek, hanem fejlesztik is a gyerekeket.

— Már tavaly megszületett ennek a rendezvénynek az ötlete, s nagyon örülünk, hogy ezen a szép tavaszi napon örömet szerezhetünk a gyerekeknek — mondta a szervező egyesület elnöke, Reperger Miklós. — Az elkövetkező hónapokban is szeretnénk egy-egy élménydús programnak helyszínt adni. Szeretettel várunk mindenkit a húsvét előtti kézműves-foglalkozásra, valamint a II. Íjásztalálkozóra — remélem, hogy íjászklub is alakulhat majd a falunkban. A nyári kézművestáboraink minden évben nagyon látogatottak, 30–40–50 gyerek zsivaja tölti be olyankor székházunkat. Jövőre jubilálunk, hiszen az idén 29. alkalommal szervezzük meg.

Lóhátra pattanhatott kicsi és nagy

Csonka Anasztázia három gyermekét, a tizenkét éves Áront, a tízéves Csengét és az ötéves Leventét hozta el a lovas harci bemutatóra.

— A nagyobb gyerekek citerázni, furulyázni járnak, a kislány mazsorettre is. Lengyelórájuk is van, hiszen Tiszaszentmiklóson jelentős lengyel nemzeti közösség él. Várják, szeretik a foglalkozásokat, a különféle rendezvényeket. A kultúrkör minden programján itt vagyunk, örülök, hogy látom, élvezik a kardozást, a lovaglást, akárcsak a bemutatót.

Mi sem bizonyítja jobban mindazt, amit az édesanya elmondott, mint az, hogy alig sikerült a gyerekeket egy fotó erejéig összegyűjteni — ahogy elkattintottam a gépet, Áron már szaladt is vissza az ügyességi játékokra. S azt, hogy az édesanya sem pusztán kötelező kísérőként érkezett, hanem jómaga is élvezte a programot, jól példázta, ahogy a gyereklelkesedés csillapodtával a felnőttek közül szinte elsőként ült lóhátra. A jóból persze az egyesület konyhás nénijei sem maradtak ki, ezért megérte az egész napom, jegyezte meg örömmel egyikük. Nem csoda, hogy az asszonyoknak is kellett a kikapcsolódás, hiszen tálcaszámra sütötték a finom fánkot az éhes gyerekseregnek.

Kitettek magukért az egyesület konyhaművészei