Írjak valami pozitívat a járvány alatti életről. Nagyon könnyű feladat. Rengeteg jó dolog van a karanténban. Az ember például együtt van a családjával. Meglepően szimpatikus, vagány arcok, már alig emlékeztem rájuk. A kocsmák sajnos zárva vannak, viszont a konyha a gyerek fektetése után kellemes klubhelyiséggé változik, folydogál a szekszárdi vörös, csordogál a fehér balatoni. Beszélgetünk, gombát pucolunk. Főzés közben beugrik egy-egy házi pálinka. Végig lehet nézni elölről a Babylon Berlin összes részeit. Előkerülnek a régi cédék és kazik a dobozok mélyéről: Bizottság, Slayer, Zappa, Kispál, Cseh Tamás, Lajkó, Misfits, Ramones, Sickratman, Nino Rota, Motörhead és a többi. Van idő a klasszikusokra is, évek óta nem hallgattam például az egyik kedvenc lemezemet, Wagner-nyitányok. Láng István milyen jó! Esti mese: Csipike és A Négyszögletű Kerek Erdő. Félórás részletekben nézzük a Keménykalap és krumpliorr című örökzöldet. Van idő. Idő van. Például főzni. Mert az utóbbi időben inkább csak fejben főztem. Ó, a házi koszt. Nagyanyáink konyhája. Most újra itt van. Kijárási tilalom volt, és a krumpli főtt. A házi kosztban a minimalizmus a legszebb, akár a skandináv irodalomban. A rusztikus konyha egyszerűsége, letisztultsága, célszerűsége. Micsoda fenséges remekmű egy igazi köménymagos tojásleves. Már alig emlékeztem rá. Nincs az a fine dining csoda, ami legyőzhetné. Pásztortarhonya jó kolbászból. Zúzapörkölt szívvel. Ha nincs valódi szalonnád (ritka kincs), neki se állj a házi kosztnak. Paprikás krumpli, amiről olyan szép ír Tömörkény. Rakott krumpli. Szilvia hozza nekünk a tejfölt Cegléd mellől. Sztrapacska: tót atyafiak és jó palócok zseniális fogása: a bryndza és a tejföl és a szalonna szentháromsága. Répaleves, zellerleves. Gombatojás. Sonkatojás. Kenyérsütés. Pogácsa. Csülkös bableves. Zellerzöldből, chiliből, fokhagymából, sóból csípős zöld pesto: szendvicsbe, palacsintába is jó. Csirkepaprikás. Frankfurti leves. Lencseleves. Kelkáposzta-főzelék. Csevap és miccs, a fűszerkeverékeket még a szabadkai nájlonmárketen, illetve Csíkszeredán vettem. Gyúrom a darált húst, hengergetem a kis kolbászkákat a tenyeremben. Káposztás cvekedli kacsazsíron. Ha nincs kacsazsírod, neki se kezdj a karanténnak. S miközben párolódik a kacsazsíron a káposztám, Flaubert-t olvasok, az Érzelmek iskoláját. Ha nem lenne idő, akkor sosem olvastam volna el a világ egyik legjobb és legunalmasabb regényét. De idő van. Hát elolvastam. Közben ittam egy kis szekszárdi vöröset. Na jó, némi szőlőpálinkát is. Mert nem lehet a karanténban sem folyton vigyázzállásban élni. Elég pozitív lett?
 

Nagyon fontos, hogy a családok a karanténban is megőrizzék mentális egészségüket!