Újabb támpillér dőlt ki az elhivatott bánsági magyar kultúrmunkások soraiból. Életének 84. esztendejében adta vissza lelkét Teremtőjének a nagybecskereki Kiss Ernő zenepedagógus, nótaszerző, választott városa, illetve a vonzáskörébe tartozó falvak zenei életének lelkes szervezője.
A tanár úr a dél-bánsági Debelyacsán, a mai Torontálvásárhelyen született. Nótaénekes édesanyjától, valamint a falu prímásától szerezte első zenei ismereteit. Gimnáziumi évei után, 1945-ben került Nagybecskerekre, ahonnan a már korábban szerzett zenei képességeit továbbépítve 1950-ben Újvidékre, az előadó-művészi szakra iratkozott. Első nótái is ebből az időből származnak. Közülük többet az Újvidéki Rádió is közvetített. Az 1955. évi diplomázása után előbb szülőfalujában volt pedagógus, majd ismét Nagybecskerekre került. Előadóművészként, kórusvezetőként és karmesterként több rangos társadalmi elismerésben részesült.
Zenei szakértőként nyugdíjba vonulásáig a Béga-parti kisvárosban, illetve a nagybecskereki község falvaiban tevékenykedett: kórusokat alapított, időről időre vezényelte a városi filharmóniát, magyarnóta- és operettesteket, zenés színdarabokat rendezett. Negyed évszázadon át tagja volt a Durindó és a Gyöngyösbokréta fesztiváltanácsának, a létrehívás pillanatától pedig lelkes szakmai támogatója a VIVE magyarnóta- és csárdásfesztiválnak, melyet megannyi értékes és díjazott új szerzeménnyel gazdagított.
Kiss Ernő tanár urat a nagybecskereki katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra, református gyászszertartás szerint. Áldás és béke poraira.
