A történet szereplői továbbra is Szolnoki Ildikó és Juhász Irén. És hogy mi változott? Semmi sem. A foglalatosságok (dekorálás élő virágokkal, selyemvirággal és lufikkal…) maradtak a régiben. Legfeljebb a betévedők listája módosult. Erősítve némileg az új rendelők lajstromát és forgalmát.

„Bárhogy is lesz, bárhogy is alakul a további sors, a közös alkotás öröme az, ami fontos számunkra.” Ezzel a csapatszellemi összegzéssel zárult legutóbbi beszélgetésünk. Ezen ars poetica továbbra is jelen van. Van, akit kitölt és lenyugtat, és van, akinek újabb inspirációt ad. Miben gyönyörködni lehetséges. Találkozásunk pillanatában az őszi termények (tökök, levelek, mogyoró, dió…) alkották a legújabb dekorációt. Kikötéssel, hogy a kirakat összképe azért mégiscsak gyakrabban fog változni…

Szolnoki Ildikó és Juhász Irén

A korábban indulókkal ők semmiképp sem tekinthetőek egymás közötti vetélytársaknak. Legfeljebb szakmai origóknak. Melyek nemcsak az echte kínálat motívumaiban kaptak helyet, lévén a vállalkozás fiatalasszonyai új(abb) ihleteikhez a világhálóról kapnak töltetet. Mondván: amit itt/ott nem tud az illető megtalálni, az talán/valószínűleg nem is létezik!

A megrendelő pediglen divatot és szokást is diktál. Képpel, üzenettel, interaktív lapocskákkal, melyeknek leképzése a világhálón is lekérhető. A célszemély neme, kora, ízlése és egyéb paraméterei függvényében. Plusz az ár. A vállalkozás éltetőinek sajnos a szomorú alkalmakra is fel kell készülniük!

Férjek és gyermekek. E két kategóriát a debellácsi fiatalasszonyok sem tévesztik szem elől. Ha csak tehetik, mindkét csoportot előszeretettel kapcsolják be munkájukba. Ráadásul itt vannak még a manók is. I(ldi) és I(rén), akik az új hely(szín)ekre is elkísérik gazdasszonyaikat. Idestova hetedik esztendeje.